2009. április 12., vasárnap

IV. Tétel: Géza fejedelemsége és Szent István államszervező tevékenysége

Géza fejedelem és Szent István

Géza 962-ben foglalja el a fejedelmi posztot. Géza felismerte, hogy nyitnia kell a kereszténység felé, ha megakarja tartani országát Európában. A nyugati kereszténységet választja- bár ekkor még nem volt egyházszakadás- ,mert közel volt az ország az erős Német-Római császársághoz és Bizáncban csak a "második magyar" lehetett volna az erdélyi Gyula mögött, Ő ugyanis már az '50-es években ortodox hitre keresztelkedett. Géza 963-ban térítőket kér Rómától, de annak megérkezését a frissen Német-Római császárrá koronázott I. Ottó megakadályozza. 972-ben Géza már I. Ottótól kér térítőket. Püspököt szenteltek hazánk számára, Ő Brúnó, aki el is jut Magyarországra és Gézát is megkereszteli, aki az István nevet kapja. Géza 970 táján házasságot köt az erdélyi Gyula lányával, Sarolttal. Ez annak a kifejezése volt, hogy Géza Erdélyt is fejedelemsége területének tekinti, de akár két független dinasztia összekapcsolódása is lehetett. Sarolt igen férfias nő volt és ortodox vallású, amivel tovább kavarta a kereszténység helyzetét a Dunántúlon, mert Géza fennhatósága elsősorban ide terjedt ki. 990-től Géza öregsége miatt már inkább Sarolt fogja irányítani a fejedelemséget. Gézának 4 lánya és 1 fia született, legalábbis ennyi biztosan. Lányai a lengyel fejedelemhez és a bolgár trónörököshöz adta feleségül. Harmadik-negyedik lánya annyira későn született, hogy azt majd I. István fogja kiházasítani. Fia Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapja. Géza elviekben a nagyfejedelem a magyar területeken, de igazából hatalma csak a nyugat magyarországi területekre terjedt ki, így sokszor belháborúkat vívott. A meglévő területeken viszont megkellet osztoznia a somogyi országrész vezetőjével Koppánnyal , aki szintén az Árpád nemzetségből származott és jogosan tekintette magát fejedelemnek. Géza ugyanis Árpád negyedik(Zolta->Taksony->Géza), míg Koppány annak első(Tarkacsu->Tar Szerend->Koppány) fiától származott. Géza 997-ben hal meg, életében megteremtette a keresztény államiság lehetőségét, de nagy ellenfelet hagyott hátra a pogány Koppány személyében. Géza belpolitikájában hatalmának kiterjesztésére és a kereszténység terjesztésére törekedett. Külpolitikájában a keresztény világba való beilleszkedés és a béke kialakítása volt a mérvadó.
István 980 környékén született, 995 táján keresztelték meg. Megkeresztelője Szent Adalbert. 996-ban veszi feleségül Civakodó Henrik bajor uralkodó(955-995) lányát, Gizellát. A lánykérést Géza intézi. A házasság feltétele volt, hogy mindenképp István követi a trónon Gézát. Így a magyar fejedelem összehívta a többi törzsi vezetőt, akikkel elfogadtatta fia utódlását. Ezzel a lépéssel sikerült megteremtenie a békét Bajorországgal. Géza halála után Koppány átakarja venni a hatalmat. Koppány pogány- de színmagyar- seregével megtámadja Veszprémet, ezenkívül pogány szokás szerint feleségül akarta venni Saroltot. István a hívei és a németek segítségével száll szembe Koppánnyal. Fontos tudni, hogy István rengeteg némettel vette körül magát. felesége miatt és a kereszténység megszilárdítása érdekében. István seregének vezére is német volt, az Ő neve Vecelin. Sőt még testőrségének vezetői is németek voltak, Ők Hont és Pázmány. Koppány elveszti a csatát és István ezután, hogy jelezze, hogy ura a helyzetnek, ellenfele holttestét négy darabra vágatja. Egyet Veszprémbe, egyet Esztergomba, egyet Győrbe és egyet Erdélybe küld. Erdélybe valószínűleg figyelmeztetés képpen küldi. István, hogy király lehessen 1000. december 25.-én, egy a pápától(II. Szilveszter) kapott koronával megkoronázták. A korona megszerzése valószínűleg III. Ottó Német-Római császár beleegyezésével történt. István, így már királya volt az országnak, de tényleges hatalma csak a nyugati területeken volt. 1003-ban elűzi az erdélyi Gyulát(az ifjabb Gyulát) és Erdélyt az Árpádok területéhez kapcsolja. Ezzel megkezdődik az ország egyesítése. István két kései születésű húgát is kiházasította. Egyik testvére Aba Sámuelnek- 1005- kabar törzsfőnek a felesége lett. Ezzel a lépéssel sikerült Istvánnak Észak-Magyarországot is a hatalma alá kerítenie. Másik húgát 1009-ben Orseoló Ottóhoz a velencei uralkodóhoz adta, hogy így segítse elő a békés viszonyt. Az 1020-as években a tiszántúli területek békésen elismerik István fennhatóságát, itt Vata volt a törzsfő. Az utolsó ellenfele Ajtony maradt, Ő a Tiszántúltól délre elterülő területeket birtokolta. István 1028-ban legyőzi és ezen a területen hozza létre a csanádi püspökséget és Csanád megyét. A püspökség élére fia tanítóját Gellértet nevezi ki püspöknek. 1028-ra tehát ténylegesen István birtokolja a hatalmat az egész ország felett.
Az egyházszervezet kiépítése: István hozzákezdett a nyugati típusú egyházszervezet kialakításához. Megszervezte a püspökségeket és az egyházat hatalmas földadományokkal látta el. Előírta a tized megfizetését. Elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy templomot és, hogy mindenkinek templomba kell járnia vasárnap. A pápa az esztergomi püspökséget érsekséggé emelte, ezzel a magyar egyház függetlenné vált a német birodalmi egyháztól. A magyar katolikus egyház élén az esztergomi érsek állt, később a kalocsai püspökség is érsekségi rangba emelkedett. A két érsekséghez még nyolc püspökség is tartozott, ezek a veszprémi, váci, váradi, győri, pécsi, csanádi, egri, gyulafehérvári püspökségek. Az országban sorra létesültek bencés kolostorok- Pannonhalma például- és ezeket István kiváltságokkal segítette. A Benedek rend már korábban Géza idején megtelepedett az országban.
A vármegyerendszer kiépítése: A vármegye egy területi alapon nyugvó közigazgatási egység, egy olyan területi egység, ami a királyi birtokok mellett magába foglalta az egyházi és földesúri birtokokat is. A vármegyéket a királyi várak- általában földvárak- körül alakította ki István. A királyi várak a hozzájuk tartozó birtokokkal alkották a várispánságot, mely élén az ispán állt. Az ispán rendelkezése alatt álltak a szolgaállapotú várnépek és a katonáskodó várjobbágyok. A vármegyék élén a megyeispánok álltak. Az ispánok és a megyeispánok személyesítették meg helyi szinten a királyi hatalmat. Bíráskodtak, kezelték a királyi jövedelmeket- ennek harmadát megkapták- és katonai vezetők voltak. A király munkáját segítő legfőbb hatalmi testület a királyi tanács volt. Ebben ispánok és főpapok vettek részt. A legmagasabb világi méltóság a királyi udvar ispánja, a nádorispán volt. A fejedelmi udvar vándorolt az országban.
Megemlíthető még a királynak közvetlen alárendelt réteg, a vitézek- vagy szerviensek- rétege.
István megvakíttatja unokaöccsét Vazult. Ezt Gizella erőltette.
Törvénykönyvek: Szent Istvánnak két tőrvénykönyve volt. Az elsőt uralkodása kezdetén adta ki 1001-ben, a másodikat uralkodása vége felé 1030-1038 között valamikor. Ezek a tőrvénykönyvek elvesztek, de lemásolták őket a XVI. században, így megmaradtak. A tőrvénykönyvek bajor mintára készültek. A tőrvényeket nem egyedül alkotta István, hanem a királyi tanács segítségével. Az első törvénykönyv csak a szabadokról rendelkezik, a második az első kiegészítése. Az első egy büntetőtörvénykönyv. Az első tőrvénykönyv első 5 cikkelye a mainzi zsinat szószerint átvett másolata. Ezt még 30 tőrvénycikk követi. Biztosítják az új rendet, a magántulajdon megtarthatóvá válik, nincs szabadrablás, földesúri jogok megtartása. A második tőrvénykönyv 21 cikkelyt tartalmazott.
István hiteles helyeket hozott létre, ezek a káptalanok, ahol különböző iratokat állítottak ki.
Külföldi háborúk: István egyszer Bulgária ellen háborúzik a Bizánciakkal szövetségben, majd 1010-ben a lengyelek oldalán részt veszünk egy Kijev elleni hadjáratban.

2009. április 11., szombat

XX. Tétel: Mutasd be a forrás alapján az ókori kelet társadalmát és gazdaságát

Az ókori társadalom és gazdaság

Sajnos nem mondhatok semmi 100%-osat a forrással kapcsolatban, azt mindenképpen a kedves vizsgázónak kell tudnia elemezni. Mindenesetre azért leírok egy-kettő általános tudnivalót.

Az ókor Kr. e. 3000- Kr. u. 476-ig tart. Az ókori kelet jelentős társadalmi a Nílustól a Hoanhóig terjednek földrajzilag. A természeti viszonyoktól függőt a fejlettség. A közösség összefogása nagyon fontos volt. A nagyarányú közmunkának nagy szerepe volt. Köztulajdon alapján szerveződnek. A földek, folyók mind a köz tulajdonát képezték. A közből irányítók emelkednek ki, mint papok, királyok. A köztulajdon megoszlik állami- és magántulajdonra. Az államinál az államé vagy az uralkodóé a tulajdon. A magántulajdon a lakosságé. Így az uralkodónak nem volt teljes tulajdona az ország. Egyiptomban jellemző az állami túlsúly, Babilonban kb. fele-fele. Föníciában a magántulajdon volt többségben. A kialakult birodalmakban nem természeti gazdálkodás folyik elsősorban, hanem árutermelés. Megjelent a kereskedelem. Tagolt a társadalom, élén az uralkodó állt, utána a papok, hivatalnokok, katonák. Ők az arisztokrácia. Alattuk a királyi alkalmazottak, alacsony rangú katonák és hivatalnokok. A lakosság zöme a közrendű szabad. A legalsó rész a rabszolgáké. Az államforma általában valamilyen despotikus királyság.
Templomgazdálkodás: A parasztoknak kiadják a szerszámokat, nyersanyagot, akik dolgoznak vele. Beszedési-kiosztási rendszer, ahol túl sok volt valamiből azt ott beszedték és ahol túl kevés volt ott kiosztották.
Az öntözéses földművelés: Attól kezdve, hogy a földművelők felismerték az öntözés jótékony hatását, gátakkal és víztározókkal próbálták földjeik közelében tartani a folyók vizét.
Az emberek kezdetben sokat szenvedtek az áradásoktól, az évszázadok során azonban rájöttek, miként lehet megfékezni és szolgálatukba állítani a pusztító erőt. Először gátakat építettek, hogy a megemelkedő víz ne mossa el otthonaikat. Azután csatornákat ástak mely felé átvágták a gátakat, így sikerült a folyóktól távolabbi helyekre is eljuttatni a vizet. A felesleget tározókba vezették. A csatornákból árkok és zsilipek segítségével engedték rá a vizet a talajra. A folyók évről-évre vékony iszapréteget is terítettek a földekre, ami megújította a terület termékenységét. Az ilyen föld kb. 40-50-szeres termést hozott. A folyóvölgyek fejlődtek a leggyorsabban.
Az állam kialakulása: Az öntözéses földművelésből élő emberek számára fontos volt az állandó együttműködés. Összefogást kívánt a hatalmas tározók és csatornák építése és az öntözőrendszer karbantartása is. Mindez jó szervezért és szakszerű karbantartást kívánt, valamint az elvégzett munka folyamatos ellenőrzését. Ezekben a térségekben ezért, előbb vagy utóbb kialakult egy olyan vezető réteg, amelynek tagjai közvetlenül mér nem vettek részt az élelemtermesztésben. Eltartásukat az öntözött föld szokatlanul nagy termékenysége tette lehetővé. A társdalom élére került vezetők aztán segítőket vettek maguk mellé. A közösségi élet egy-egy részterületének irányítására szakértői csoportok, mai kifejezéssel hivatalok jöttek létre. Az idők során e hivatalok hatalomra tettek szert a közösség tagjai felett. Ez azt jelenti, hogy olyasmire is rátudták kényszeríteni az embereket, amiket azok önszántukból nem tettek volna meg. A társadalomnak ezt a fajta irányító szervét nevezzük államnak. Ha e szervezet hatásköre csupán egy városra és annak környékére terjed ki, akkor városállamról beszélünk. Ha azonos nyelvet beszélő emberek több települését fogja össze, egyszerűen államnak hívjuk. Ha pedig valamilyen hatalom több nép lakóterületét vonja közös igazgatás alá, akkor az ilyen formát birodalomnak nevezzük.

XIX. Tétel: A kiegyezésig vezető út, és annak értelmezése, elemzése

A kiegyezés

A forradalmak leverése után Ausztria nagyhatalmi külpolitikát folytatott. Az 1850-es évek eseményei azonban folyamatos kudarcokat hoztak. A krími háborúban elvesztették egyetlen jelentős szövetségesüket, Oroszországot. 1859-ben Itáliában súlyos vereséget szenvedtek.
A külpolitikai kudarcok és a pénzügyi csőd megrendítették a kis belső támogatottsággal bíró önkényuralmi rendszert. Az uralkodónak változtatnia kellett, ha megakarta előzni az összeomlást. Ferenc József 1859-ben menesztette Bachot és a konzervatív arisztokrácia felé nyitott. A konzervatívok vezetője Apponyi György gróf volt. Az Ő elképzeléseiket tükrözte az 1860. októberében kiadott októberi diploma, mely az 1848 előtti berendezkedést állította vissza, de a magyar önállóságot annál jobban korlátozta. Az országgyűlésnek még az adók megszavazása sem tartozott a jogkörébe. A próbálkozás azonban teljes kudarcot vallott. Deák és nyomában a magyar vezető réteg ragaszkodott az 1848-as tőrvényekhez és egyértelműen visszautasította az uralkodó javaslatát.
Látva a konzervatívok gyengeségét, Ferenc József a centralizációt akaró liberális osztrák-német polgárság felé fordult. Az októberi diplomát módosító februári pátens- 1861- erősítette a birodalmi központosítást és az alkotmányos vonásokat. Magyarország tartományként- alulértékelten- képviselhette volna magát a birodalmi gyűlésben(törvényhozó testület).
A pátens értelmében helyreállították a vármegyei önkormányzatot, a magyar államnyelvet és országgyűlési választásokat tartottak. A képviselők azonban elutasították a februári pátensben foglaltakat. Elutasították az alkotmányosság korlátozását, a Birodalom föderális felépítését, amely Magyarország önállóságát jelentősen korlátozta.
Az elutasítás formájában- az országgyűlés egységén- törés mutatkozott. Két oldal alakult ki. Deák és hívei feliratban kívánták megfogalmazni álláspontjukat, Ők lettek a Felirati Párt. Ők elismerték Ferenc József uralkodói jogát, cserébe a tárgyalásokért. Az országgyűlés másik csoportja határozatban akarta kinyilvánítani véleményét, Ők a Határozati Párt. Teljes mértékben elutasították az uralkodót. Vezetőjük Teleki László volt, aki később öngyilkos lesz.
Deákék szerzik meg az országgyűlésben a többséget.
A Provizórium, 1861-1865: Ez egy átmeneti korszak,- mely Schmerling nevéhez fűződik- melyben nem térnek vissza az 1850-es évek erőszakos módszerei.
Az elutasítás miatt az uralkodó feloszlatta az országgyűlést és felfüggesztette- ismét- az alkotmányos intézményeket, mint pl. a vármegyéket.
A '60-as években Ferenc József külpolitikai elszigeteltsége növekedett, a német és az olasz egységmozgalmakkal szemben tehetetlen volt. Ausztria a létrejövő erős nemzetállamokkal szemben csak szilárd belső viszonyok esetén tarthatta meg nagyhatalmi állását. Deák és köre számára is egyértelművé vált, hogy a magyar vezető réteg nem bírja sokáig a passzív ellenállást. Elterjedté vált az a nézet, hogy Oroszország és Németország hatalmi törekvései között a Birodalom szavatolhatja a legnagyobb mozgásszabadságot és a Birodalom védheti meg a magyarság vezető szerepét a nemzetiségiekkel szemben.
A kiegyezés: A legfőbb kérdés az volt, hogy van-e olyan megoldás melyben a Birodalom megtarthatja nagyhatalmi állását, de emellett biztosítva legyen Magyarország viszonylagos önállósága is. A megoldás alapját a konzervatívok dolgozták ki, Apponyi György vezetésével.
Javasolták, hogy a hadügy, külügy, pénzügy legyenek közös ügyek. Ezek alkotmányos felügyelete a két független törvényhozás által kiküldött delegáció feladata. A terv elfogadásához kölcsönös engedményeken át vezetett az út.
1865-ben Deák Ferenc megírja húsvéti cikkét, melyben azt mondja, hogy a magyarság hajlandó engedni a '48-as alapból a közös külpolitika, a védelem és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében, mindezt a Birodalom egységének fenntartása érdekében és az alkotmányosság visszaállításával.
Az uralkodó menesztette Schmerlinget és összehívta az országgyűlést. Az új törvényhozásban Deák és tábora döntő többséget szerzett.
Miután Deák nyomásának hatására az országgyűlés 1866-ban nem használta ki az uralkodó helyzetét, Ferenc József elhatározta magát a megegyezés mellett. Ismét visszaállították a megyei önkormányzatokat, hatályba léptették a '48-as törvényeket. 1867 februárjában az uralkodó kinevezte Andrássy Gyula grófot miniszterelnöknek. Ezt követően az országgyűlés elfogadta a közös ügyeket tartalmazó kiegyezési törvényt, majd 1867 júniusában magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet.
A dualizmus állami és gazdasági rendszere: Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú alkotmányos monarchia, azaz dualista állam lett. Ausztriát és Magyarországot a közös uralkodó mellett a hadügyek, a külügyek és az ezek fedezésére szolgáló pénzügyek együttes kezelése kapcsolta össze. A közös ügyeket közös minisztériumok intézték, melyeket mindkét birodalomrészről 60-60 fős bizottság- delegáció- felügyelt. A közös ügyekben a delegációk szerepüket csak részben tudták betölteni, így itt jelentős maradt az uralkodó befolyása. Az uralkodó kezében maradt teljes egészében a hadsereg vezetése. A két törvényhozás csak az adók és az újonclétszám meghatározásán keresztül gyakorolhattak hatást a hadseregre.
Ferenc József hatalmának megőrzését támogatta még az előszentesítés joga, ami kimondja, hogy a mindenkori magyar kormánynak a tőrvényjavaslataikat jóvá kell hagyatnia az uralkodóval, mielőtt azokat az országgyűlés elé terjesztik. Az előszentesítés joga nem lett törvénybefoglalva.
Magyarország a közös ügyeken kívül teljes önállósággal rendelkezett. Az országgyűlésnek felelős kormánya alakult. Magyarországot és Erdélyt egyesítették. Az országgyűlést cenzusos választójog alapján választották.
A kiegyezés gazdasági megállapodást is hozott, amit 10 évenként újra lehetett tárgyalni és az adott erőviszonyokhoz igazítani. A belpolitikailag önálló két ország gazdasági egységet képzett, közös volt a vámterület, a valuta, a tőke és a munkaerő szabadon áramolhatott. Ugyanakkor a kormányok hatáskörében hagyták a gazdaság fejlesztésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a tagállamok anyagilag milyen arányban fedezik a közös ügyeket. Ausztria részesedése 70%, míg Magyarországé 30% volt. Ez a népességet és fejlettséget figyelembe véve méltányosnak tekinthető.
A kiegyezés a korábbinál nagyobb lehetőséget adott a nemzeti érdekek érvényesítésére, bár Magyarország ezzel lemondott a teljes függetlenségről.

2009. április 10., péntek

III. Tétel: A honfoglalás, a honfoglaló magyar nép társadalma és életmódja

A honfoglaló magyar nép

Őseink először zsákmányszerző hadjáratok alkalmával ismerkedtek meg ezzel a vidékkel. 862-ben vezettek először hadat ide, hogy megsegítsék a morvákat a keleti frankok ellen. A honfoglalás tervszerűen zajlott, nem egyszerre kelt útnak az egész népesség. A Kárpát-medence addigi lakossága kb. 200 ezer fő volt, míg a betelepülő magyaroké kb. félmillió fő. 892-ben a keleti frankokkal szövetkezve megtámadják Szvatuplok morva fejedelem birodalmát. 894-ben már a bizánciakkal szövetségben támadják a bolgár királyságot. Szövetségbe lépnek a morvákkal a keleti frankok ellen, de még ebben az évben(894) Szvatuplok meghal és ezzel a morva állam gyakorlatilag szétesik. Így ekkor tehát nem volt jelentősebb államalakulat a területen.
Még ebben az évben- vagy 895-ben- támadják meg a besenyők az Etelközben lévő magyarságot. A menekülő magyarok csak nagy veszteségek árán tudtak átkelni az új hazába. Az átkelés elött az addigi fejedelmet Álmost rituálisan feláldozzák, mert az volt a hagyomány, hogy a régi fejedelem nem láthatja meg az új hazát. Persze az is lehet, hogy a besenyőktől elszenvedett vereség miatt áldozták fel. Az új fejedelem Álmos fia, Árpád lett. Árpád vezetésével 895-ben a fősereg átkel a Vereckei-hágón a Kárpát-medencébe, míg a már ott lévő csapatok a Felső-Tisza vidékén várták őket. Az elkövetkező éveket az új hazába való berendezkedés kötötte le. Ez a honfoglalás első szakasza. A honfoglalás második szakasza tulajdonképpen a kalandozások idejének kezdete. Ekkor a magyarok által birtokolt terület még csak Erdély, az Alföld, a Délvidék, Kárpátalja és a Felvidék egy része. 898-ben a keleti-frankok kérésére a magyarok rátámadnak az Észak-itáliai területekre. Mikor onnan hazatérnek 899-ben, elfoglalják a Dunántúlt, elsöprik a morvákat és a kis szláv hűbéres fejedelmeket. Ez kb. 900-ra fejeződik be. 902-ben Kurszán- a kende- meghal(valószínűleg megölik). Árpád ezután átveszi mind a két tisztséget(gyula, kende). Elűzik a területről a bajorokat is. Ők 907-ben nagy erőkkel visszatámadnak és Pozsonynál megütköznek az Árpád vezette magyar hadsereggel. A csatát megnyerjük és ezzel megvédjük frissen szerzett hazánkat. Egyes elképzelések szerint Árpád fejedelem és 3 fia elesett a harcokban, vagy annak következtében halt meg.
Életmód: A honfoglaló magyar törzsek életének alapja a nagycsalád volt. A név mágikus jelentéssel bírt, ezért fontos volt annak megválasztása. Az ember lényegét alkotó lélekkel azonosították a nevet eleink, ezért kapta az egész család a családfő nevét. A családfő ugyanis, mint területfoglaló egyenrangúvá, azonossá vált így a család egykori ősével(őseivel). A születő fiú gyermekek nevét az édesanyjuk adta, vagy más szokások szerint a nagyapa vagy a meghalt nemzetségfő nevét kapta a gyerek. Így a hagyományos nevek 2-3 nemzedékenként megújultak. Őseink nagy fontosságot tulajdonítottak a halál utáni életnek, a szellemvilágnak. A gyermekek megszülése mindig a családi tűzhely mellett történt és a gyerek csak onnantól számított embernek, hogy megkapta a nevét. A kisgyerekek játékai másai voltak a felnőttek eszközeinek, így játék közben tanulhatták meg a későbbi munka alapjait. A fiúk 10 éves kortól, a lányok az első havivérzés idejétől felnőttnek számítottak. A családi élet alapja a házasság volt és elviekben az egynejűség. Valójában valószínűleg őseink között létezett a "rejtett" többnejűség, de az első utáni asszonyokat nem tekintették egyenrangúnak az elsővel. A köznépnél a házasodásnak három fajtája volt: leányrablás, színlelt leányrablás, a leány megvásárlása. A férj a feleséget, ha házasságtörésen kapta, akár meg is ölhette. A nők általában munkával töltötték mindennapjaikat. Fő foglalkozásuk a varrás, szőnyeg- és nemezkészítés. Ők főzték a mindennapi élelmet is, ami általában kenyér volt. Italként főként sőrt és kumiszt fogyasztottak. Az asszonyok dolga volt az állatok háziasítása is. A honfoglaláskor már számos állatfajtát tartottak: tyúkot, libát, kacsát, bárányokat, kecskéket, lovakat. A ház körüli munkák mellett a konyhakert megművelése is az Ő feladatuk volt. A férfiak feladatai közé tartozott a halászat, vadászat. A vadászat főképp sólymokkal történt. Kialakul a- korábban már ismert és használt- földművelés a Kárpát-medencében is. Továbbra is megmaradt a vándorlás, ezt majd a kereszténység térnyerése fogja visszaszorítani. Kettős szállásterületek voltak. Volt egy téli és egy nyári szállás. A téli állandó ház volt, melyet kör alakban építettek és középen kis kört hagytak, hogy a tűzhelyből arra szálljon a füst. Az ajtót szőnyeg pótolta. Maga az épület vesszőkből és agyagból és/ vagy sárból épült. A belső tere süllyesztett volt. A belső falat és a padlót általában állatbőrökkel, szőnyegekkel fedték. A nyári szállás lakhelye a hordozható jurta volt. A jurta fala hordozható fonott rácsból állt, melynek darabjait bőrszíjakkal kötözték össze. Falait szőnyegekkel, bőrökkel borították. Közepén ennek is tűzhely volt és a teteje lyukas volt. A honfoglaló magyarság ruházata jellegzetes nomád ruházat. A férfi és a női ruházat nem nagyon különbözött egymástól. Általában hosszú aljú felsőt és bőrnadrágot viseltek. Komoly szerepe volt az övnek, mivel a legfontosabb használati eszközöket erre aggatták fel. Mindig csizmát hordtak. Szerettek süveget hordani. Őseink sokfajta foglalkozást űztek, ezek nagy része a fegyverekhez és a hétköznapi tárgyakhoz kötődött. Ez a rövid és hiányos leírás a köznépre vonatkozik.
A társadalom: A honfoglalók erősen tagozott társadalomban éltek. A kettős fejedelemség intézménye a X. század legelején megszűnt. Árpád és utódai alatt már egységes irányítás fogta össze a törzseket. Ennek ellenére az "úr"-nak nevezett törzsfők kezében még jelentős hatalom összpontosult. Megindult a területi szerveződés.
A törzsek nemzetségekre oszlottak, melyeket a "bő"-nek mondott nemzetségfő vezetett az előkelőkkel. Hatalmukat fegyveres kíséret támasztotta alá. Ők a vitézek, akik önként vállalt szolgáltatásukért ellátást, fegyvereket, lovakat, ajándékot kaptak. A legnagyobb szabad állapotú csoport a köznép volt, őket "ín"-eknek nevezték. Ők a lakóterületeken az "úr"-nak valamilyen szolgáltatással tartoztak. A legalsó társadalmi réteg a rabszolgáké.

A társadalom élén a Nagyfejedelem állt. Neki volt kísérete, mint főtolmács, főtáltos, főlovász, pohárnok, vitézek, stb... Alatta helyezkedtek el a törzsfők, az "úr"-ak. A törzsek nevei: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi és három kabar törzs. A törzsfőket katonai kíséret védte. Alattuk helyezkednek el a "bő"-k, azaz a nemzetségfők, nekik is van katonai kíséretük. A negyedik csoportot a nemzetségi előkelők nagycsaládjai adják. Az ötödik csoport a köznépé, az "ín"-eké, ők falvakban éltek és szolgáltatásokra kötelezettek. Az utolsó csoportot az alávetett régi lakosok alkották.

A fejedelmi központ a X. század közepéig a Felső-Tisza vidékén lehetett, majd átkerült a Székesfehérvár-Esztergom-Buda háromszögbe. A csatlakozó népek a hét magyar törzs szállásterületének peremén kaptak lakóhelyet, ez az úgynevezett gyepűvidék. Általában a gyepűn alakították ki a fejedelem fiainak dukátusát.

II. Tétel: A hódító háborúk társadalmi és politikai következményei a Római köztársaságban

A hódító háborúk és a köztársaság válságának kezdete

Itália elfoglalása: A latinok lakta területek(Latium) elfoglalása után hosszú harcok eredményeként elfoglalták Capuát. Itt épül az első kövezett országút a Via Appia. A rómaiak úthálózatot építettek ki országukban, elsősorban katonai célok miatt, de az utak a gazdasági élet fellendüléséhez is hozzájárultak. Ezután a rómaiak beleavatkoztak az itáliai görög városok ellentéteibe. Legyőzték a legerősebb görög város Tarentum ellenállását és hatalmukat kiterjesztették Dél-Itália területeire. A rómaiak a legyőzött városokkal külön-külön szövetkeztek, de eltérő jogokat biztosítottak nekik. A városállamok a megosztottság miatt nem tudták felvenni a harcot a rómaiakkal. A megosztás módszerét tudatosan használták. Divide et impera!= Oszd meg és uralkodj!
A háborúk sorra döntötték le a plebejusokat és a patríciusokat elválasztó korlátokat. Megnyíltak a hivatalok plebejusok előtt is. Nagyszámú rabszolga áramlott Rómába. Kr. e. 326 Rómában megszűnik az adósrabszolgaság. Kr. e. 287-től a plebejus népgyűlés határozatai kötelezőek az egész népre. Ettől fogva a patríciusok is képviseltetik magukat ezen a népgyűlésen. A jogegyenlőség teljessé válásával, a patríciusok és a vagyonos plebejusok összeolvadásával kialakul a nobilitas réteg, vagyis a nemesség.
Az első pun háború: Kr. e. 264- Kr. e. 241
A főníciaiak által alapított Karthágó erős kereskedelmi flottájára támaszkodva uralta a Földközi-tenger nyugati medencéjét. Karthágónak zsoldoshadserege volt. Róma további terjeszkedése Szicília irányába már a kereskedő birodalom érdekeit sértette. Szicília birtoklásáért robbant ki az első háború. Szárazföldön a rómaiak, vízen a kárhágóiak voltak fölényben. Végül a rómaiak egy új technika a csapóhíd segítségével a vizeken is fölénybe kerültek. Róma győzött és kemény békefeltételeket szabott Karthágónak. Róma megkapta Szicíliát és a punoknak hatalmas hadisarcot kellett fizetni.
Szicíliában szervezték meg a rómaiak az első provinciát. Lakói adót fizettek a római államnak és hivatalnokaikat is Róma nevezte ki.
A második pun háború: Kr. e. 218- Kr. e. 201
Karthágó Hispánia megszerzésével újra megerősödött. Karthágó előző veresége és sérelmei miatt megtámadja Rómát. A karthágóiak hadvezére Hannibál, aki északról tört Itáliára, hogy a gallokkal együtt támadhasson Rómára. Átkelt az Alpokon és a meglepett rómaiakra több súlyos csapást mért. Ám Róma a parasztság besorozásával újabb és újabb hadsereget állított fel. Egy hadvezér- Cornelius Scipio- csapataival átkelt Afrikába, hogy maga után csalja a pun hadvezért. Hannibált hazarendelik és csapatainak jó része Itáliában marad. Megfogyatkozott seregével Hannibál Zámánál Kr. e. 202-ben döntő vereséget szenved. Karthágó végleg elveszíti nagyhatalmi állását. Flottáját elkobozták és óriási hadisarc kifizetésére kényszerítették. Ezzel Róma a Földközi-tenger nyugati medencéjének korlátlan urává vált.
A harmadik pun háború: Kr. e. 149- Kr. e. 146
Nem volt valódi tétje Róma számára. Egy engedély nélküli, védekező háború miatt pusztítja el Karthágót.
Hamarosan Róma megkezdte a hanyatló hellenisztikus világ meghódítását. A Kr. e. 168-ban lezajlott püdnai csatában legyőzték, majd provinciává szervezték Makedóniát. Rövidesen Hellász is provincia lett Achaia néven.
A senatori rend a meghódított területeken az ager publicusból(állami tulajdonú földekből) kihasított földekkel növelte vagyonát. Létrejöttek a nagybirtokok(latifundiumok). A provinciákból elsősorban a kereskedők gazdagodtak meg. A gazdag kereskedők kifizették az államnak a provinciára kivetett adót, majd aztán ők szedték be a megemelt adót. Róma törvényei szerint a kereskedelemmel, adóbérlettel foglalkozók nem vállalhattak hivatalt, így a társadalomban elkülönült egy nagy vagyonú, de a politikában közvetlenül nem szereplő réteg, a lovagrend. A győztes hadjáratok során tízezrével hozták Itáliába a rabszolgákat. Egyre inkább elterjedt a rabszolgatartás. A rabszolgamunka előnyeit kihasználó nagybirtok komoly versenyt támasztott a kisparaszti gazdaságok számára. Sok parasztcsalád tönkrement elvesztette a földjét. A parasztoknak nem kedvezett a provinciákból beáramló gabona sem. A bajt csak tetézték a háborúk, egyre terhesebbé vált a parasztságnak a katonai szolgálat. Az eladósodó, majd földjüket elvesztő parasztok Rómába költöztek, hogy ott keressenek megélhetést. Új társadalmi réteg alakul ki: az antik proletariátus. Ők műhelyekben dolgoztak vagy alakalmi munkát végeztek. Egy részük az ingyenélő tömeget gyarapította, melyet kedvezményekkel bárki, bármilyen politikai cél érdekében felhasználhatott. A paraszti réteg válsága nem csak társadalmi, hanem katonai probléma is, mert Rómában csak a földdel rendelkezők vállaltak katonai szolgálatot.
Tiberius Gracchus reformjai: A súlyosbodó válság legszembetűnőbb vonása a parasztság tönkremenetele volt. Tiberius Gracchus néptribunus felújította a Licinius-féle földtőrvényt, mely korlátozta a közföldekből bérelhető földterület nagyságát. A törvény érvényesülése esetén a latifundiumok jelentős része visszakerült volna az állami kézbe. E földeket Gracchus a parasztoknak akarta kiosztani kisbirtok formájában.
Reformjai a senátori rend heves ellenállásába ütköztek. Amikor a reform végrehajtása érdekében, a tőrvényeket megsértve, a következő évben is néptribunus akart lenni, egy kirobbanó utcai harcban 300 hívével együtt megölték. A földreform tovább haladt, de lasabb ütemben.
Tiberius politikáját öccse, Caius Gracchus néptribunus folytatta. Caius rájött, hogy széles társadalmi támogatottsággal érhet csak el eredményt. Célja érdekében a lovagokra támaszkodva indított támadást a senatori rend ellen. A földnélküliek egy részét Africa provinciában akarta letelepíteni. Intézkedéseivel Caius a bátyjánál is nagyobb ellentéteket szított, melyek véres összecsapásokba torkollottak. Caius ezek láttán öngyilkos lett.
Megoldás helyett a Kr. e. II. század küzdelmei egyre erőszakosabbá váltak. Caius Gracchus bukásakor 3000 ember halt meg. Ez már a polgárháború előszelét jelentette. Két egymással leszámolni akaró erő jött létre: a senátori rendet képviselő optimák(régi rend hívei) és a lovagrendhez kapcsolódó néppárt. Mindkét irányzat a hatalom megragadására tör.
Marius hadseregreformja: A parasztság tönkremenetelét nem sikerült megállítani. Miután a római hadsereg zömét az önmagukat felfegyverző parasztok adták, egyre csökkent a hadra foghatók száma. A katonák szellemisége sem volt a régi: a földjük elvesztésétől rettegő parasztok idegen földön már nem harcoltak teljes odaadással. A hadsereg válsága Észak-Afrikában vált nyilvánvalóvá, mikor Róma egy kis csatlósállamát a római légiók nem tudták legyőzni. Vizsgálatot indítottak, majd a néppárti Mariust bízták meg egy hadjárat vezetésével. Marius Kr. e. 105-ben győzedelmeskedett Észak-Afrikában. Sikerét a hadsereg átalakításának köszönhette. Parasztok helyett katonáit a vagyontalan római polgárok soraiból, zsoldért toborozta. A katonák az új rend szerint 16 évig szolgáltak, felszerelést, zsoldot, ellátást kaptak. A leszerelő katonák(veteránok) földet kaptak. Marius szervezeti és hadászati újításokat is meghonosított. Mozgékonyabbá tette a hadsereg legnagyobb egységét, a légiót, bevezette a rendszeres kiképzést, egységesítette a fegyverzetet. Reformjait csak úgy tudta végrehajtani, hogy többször egymás után megválasztották consullá. Ez a jelenség már jól mutatta, hogy a köztársasági intézményrendszer már nem megfelelő: az évenként váltakozó hivatalnokok már nem tudták igazgatni a birodalommá lett Rómát. Ugyanakkor a zsoldoshadsereg- főként annak vezére- soha nem látott erőt képviselt a politikai életben is, így veszélyeztette a köztársasági berendezkedést.

2009. április 8., szerda

VI. Tétel: Károly Róbert és Nagy Lajos gazdasági és társadalmi reformjai

Károly Róbert és Nagy Lajos reformjai

Károly Róbert 1308-tól Magyarország királya. 3-szor koronázták meg, 1301-ben, 1309-ben és 1310-ben. 1308-ban választják királlyá Pesten. Hatalmát a tartományúri hatalom felszámolásával tudta megszilárdítani, híveit gazdagon jutalmazta. Károly a tartományurak leverésével jelentősen megnövelte a királyi birtokállományt. Adományaival egy új, személyéhez hű bárói réteget hozott létre, mint a Laczfiak, Garaiak. A bárók jövedelmének nagyobb része a király által nekik ajándékozott földekből származott, amit a méltóságok mellé kaptak(nádor, bán, vajda, tárnokmester). Mivel a méltóságokat gyakran újraosztotta az uralkodó, ezért a bárók jövedelmei jelentős részben a király kegyétől függtek. Károly erős királyi bandériumot tartott fenn hatalmának biztosítására.
Gazdasági reformok: Károly Róbert megszüntette a királyi bányaművelési monopóliumot, bányászokat telepített az országba. A földbirtokosok, így bányáikból megkapták a bányászok által fizetett bányabér, az urbura harmadát. Ezzel érdekelté váltak a bányászat fellendítésében.
Károly a nemesfémbányászat érdekében hozta meg rendeletét. A nemesfémekre monopóliuma volt a királynak, ezzel csak Ő kereskedhetett. A kitermelt nemesfémet ezért nyers állapotban be kellett szállítani a királyi kamarának. A pénzérmékben azonban jóval kevesebb nemesfémet adott vissza a beszolgáltatottnál. Az új intézkedések nyomán fellendül a bányászat több városban is, mint Körmöcbányán, Selmecbányán, Besztercebányán. Magyarország Európa fő aranytermelőjévé válik. Az uralkodó óriási jövedelmekhez jutott és értékálló aranypénzt, aranyforintot veretett. Az értékálló pénz bevezetésével a király elvesztette az évenkénti pénzbeváltásból származó bevételt, a kamara hasznát. Ennek pótlására veti ki 1336-ban a kapuadót. Ezt a jobbágyok portánként(kapunként) fizették. Az értékálló aranypénz bevezetése lehetővé tette az árukereskedelem kibontakozását és a pénzgazdálkodás fejlődését. Ezek segítségével megerősödtek a városok is. Kevés nyugati típusú város is létrejött. Ilyenek voltak a nagy önállósággal rendelkező, fallal körülvett szabad királyi városok ás bányászvárosok. A városok zömét a földesúri joghatóság alatt álló mezővárosok alkották. Az ilyen városok legfőbb eleme a mezőgazdasági jelleg, korlátozott önállóság és az egy összegben történő adófizetés. Károly Róbert elrendelte még a harmincadvámot, amivel a külkereskedelmi forgalmat adóztatta meg, alapja a távolsági kereskedelem sikere volt. Fellendült a sótermelés is, erre vonatkozik a sóregálé.
Károly Róbertet(1308-1342) fia Nagy Lajos(1342-1382) követi a trónon. Lajosnak óriási összegeket kell kifizetnie, hogy a pápa elismerje öccsét a nápolyi trón örökösének. Azután öccsét meggyilkolják. Ennek kapcsán indul a két itáliai hadjárat, amely ismét óriási összegeket fog fölemészteni. A nemesség pénzt követel tőle a hadjáratokban való részvételük miatt.
Az 1351-es tőrvények: Az eredménytelen itáliai hadjáratok által kiváltott feszültségek levezetésére, Lajos 1351-ben összehívta az országgyűlést. Itt megújítják a nemesség Aranybullában megfogalmazott szabadságjogait. Egy pontban azonban változtatnak az Aranybullán, mégpedig, hogy a szabad örökösítés jogát elvették. Lajos létrehozta az ősiség tőrvényét mellyel védte a nemesi birtokok egységét. Az ősiség tőrvénye, az aviticitas egy örökösítési korlát. Nem lehetett eladni a birtokot és szabadon örökíteni. A fiúágon kihalt nemzetségek területei a háramlási jog révén a királyra szálltak vissza. Bevezeti a kilenced tőrvényét, mellyel egységesíti a jobbágyok földesúri szolgáltatásait. A kilencedet kötelező volt beszedni- ha a birtokos nem szedte be, akkor a király szedte be- ,így biztosította a nemesség számára a jobbágyok munkaerejét, mivel ezután a nagybirtokosok nem tudták engedményekkel elcsábítani a jobbágyokat. Kimondják az ,,egy és ugyanazon nemesi szabadság" elvét. Ennek értelmében jogilag minden nemes egyforma. Ezzel egységesítette a nemesség jogait.

XVII. Tétel: 1848-1849-es magyar szabadságharc főbb eseményei

Az 1848-1849-es szabadságharc

V. Ferdinánd Ausztriában megfékezi a forradalmat, Itáliában is. 1848 augusztus 31.-én követeli a magyar kormánytól, hogy mondjanak le a szabad pénzügy és hadügy jogáról. Erre a kormány lemond. Ez a szeptemberi fordulat. Nem rendelkeztünk még ekkor Ausztria és Magyarország viszonyáról. A kormány perszonáluniót akar létrehozni. A magyar kormány visszautasítja Ferdinánd kérését. Szeptember 4.-én Jellasics lesz a horvát bán és felbújtja a nemzetiségieket a magyarok ellen. Szeptember 11.-én Jellasics seregével átlépi a horvát-magyar határt, ezzel megindul a szabadságharc. Jellasics Ferdinánd kérésére támad. Bécs környékén már így is volt egy osztrák had Windischgratz vezetésével. A horvátok a magyar hadsereget visszaszorítják Pákozdhoz. A magyar hadsereg egy paraszthadsereg. Vezetője Móga. Jellasics serege képzett katonákból állt. Szeptember 29.-én ütközik meg a két sereg, a magyarok nyernek. Ez lesz a magyar fegyveres erők ünnepnapja. Jellasics Windischgratzhez menekül. Móga nem kap engedélyt az üldözéséhez. Október 6.-án kitör a második bécsi forradalom. Október 30.-án Schwechatnál ütközik meg a magyar és az egyesült osztrák-horvát hadsereg. Itt kikapunk. Október 30.-ától védekező háborút folytatunk és Görgey Artúrt nevezik ki a hadsereg vezetésére. December 2.-án V. Ferdinánd lemond és fia, Ferenc József veszi át a hatalmat. Ferenc Józsefet nem köti semmi eskü Magyarországhoz. Az osztrák had december 3.-án indul Buda és Pest elfoglalására. Erdélyben Puchner osztrák csapatai állomásoznak és ellenállnak a kormánynak. November 29.-én érkezik a lengyel Bem József, aki a fél szemére vak. Az erdélyi hadak élére áll és sorra legyőzi Puchner csapatait. December 25.- Kolozsvár visszafoglalása, Január 17.- Gálfalvánál győzelem, Február 9.- piksi győzelem. A román parasztokat az osztrákok fellázítják a magyarok ellen. A románok a magyar főurakra támadnak és sorra követnek el támadásokat a magyarság ellen.
Január 4.-én Görgey harc nélkül feladja a fővárost. Az országgyűlés Debrecenbe költözik és a kormány lemond. Görgeynek meg kell védenie Debrecent, ahol a kormány van. Görgey maga után csalja a Felvidékre Windischgratzt. 1849 január 5.-én Görgey Vácon kiáltványt ad ki, amiben kijelenti, hogy nem támogatja a köztársaságot és nem fogad el parancsokat a miniszterektől, csupán a királyi külügyminisztertől. Kijelenti, hogy az alkotmányos monarchia mellett áll. Keze alatt a magyar csapatok ütőképes seregekké válnak. Felvidéki célja Görgeinek- az ellenség elterelése mellett- a bányászvárosok megtartása. Február 5.-én Braiszkovynál kitör az üldözés alól a magyar sereg. Ekkor viszont nyilatkozata miatt Görgeyt leváltják és helyére Dembinkski kerül. A Felső-Tisza vidékén egyesülnek a magyar seregek. Február 26.- kápolnai ütközet. Itt vereséget szenved Dembinski. Ez nem volt nagy vereség, ennek ellenére Windischgratz levelet ír az uralkodónak, amiben azt írja, hogy tönkreverte a magyar hadsereget. Ezért Ferenc József március 4.-én kiadja az olmützi oktrojál alkotmányt. Ebben a császár mindenfajta kompromisszumot elvetett, kimondja, hogy az áprilisi tőrvényeket semmisnek tekinti és egy erősen centralizált államot fog létrehozni. Emiatt Magyarország folytatja a harcot.
A kápolnai vereség miatt Görgey és tisztikara megtagadja az engedelmességet Dembinskinek. Hamarosan ismét Görgeyt nevezik ki a hadsereg vezetőjének.
Tavasszal Görgey legyőzi az osztrákokat, ez lesz a dicsőséges tavaszi hadjárat.
Görgey célja, hogy bekerítse és megverje Windischgratz csapatait. Április 2.- hatvani ütközet, április 4.- tápióbicskei ütközet, április 6.- isaszegi ütközet, április 10.- váci ütközet, április 16.- nagysarlói ütközet. Nagysarlónál elfárad a magyar fősereg. Egészen Komáromig elmegy Görgey, majd május 21.-én visszafoglalja a fővárost. 1849 április 14.-én az országgyűlés a tavaszi hadjárat sikereire való tekintettel kimondja a Habsburg-ház trónfosztását. Ezzel Magyarország független állammá vált. Kossuth Lajost- mivel nem volt király- kormányzóvá választják. Kossuth jogköre majdnem olyan, mint a királyé.
A tavaszi hadjárat másik következménye, hogy Ferenc József május 1.-én egy levelet küld I. Miklós orosz cárnak, hogy segítsen leverni a szabadságharcot. Ezt a szent szövetség miatt kérheti. Ezután a magyar cél külön-külön legyőzni az osztrákokat és az oroszokat.
Május 2.-án megalakul Szemere Bertalan kormánya. Ekkor az ország 9/10-ed része magyar kézen van.
200 ezer orosz katona érkezik, 170 ezer osztrák van és a magyarok mindössze 132 ezren vannak. A túlerővel szemben Görgey először az oroszokat akarja legyőzni, mert azok nem egybe érkeznek, hanem külön-külön csapatokban. Komáromnál tervezik a magyar seregegyesítést. Kossuth viszont- valószínűleg a többi hadvezér miatt- Szegedre rakja át a gyülekezőhelyet.
Július 13.-án Görgey a Felvidékre indul Komáromtól. Július 29.-én Görgey nem tudja az oroszokat visszaverni. Júliusban Haynau vezetésével jön az osztrák had. Az oroszok Erdélybe is betörnek és szétverik Bem seregét. Július 31.-én Segesvárnál vereség, ahol eltűnik Petőfi Sándor. Augusztus 9.- temesvári vereség. Augusztus 11.-én lemond a kormány és tejhatalommal ruházza fel Görgeyt. Kossuth és több hadvezér Törökországba emigrál. Görgey 1849 augusztus 13.-án Világos mellett feltétel nélkül lerakják a fegyvert az oroszok előtt. Görgey a nemzetközi jogokban bízva rakta le a fegyvert. Az oroszok átadják a magyar hadsereg feletti rendelkezési jogot az osztrákoknak.
Magyar hadvezérek: Görgey Artúr, Bem József, Damjanics János, Klapka György, Perczel Mór, Nagy Sándor, Dembinski. Osztrák hadvezérek: Windischgratz, Puchner, Haynau, Schlick.
Horvát hadvezér: Jellasics. Orosz hadvezér: Paszkievics