Géza fejedelem és Szent István
Géza 962-ben foglalja el a fejedelmi posztot. Géza felismerte, hogy nyitnia kell a kereszténység felé, ha megakarja tartani országát Európában. A nyugati kereszténységet választja- bár ekkor még nem volt egyházszakadás- ,mert közel volt az ország az erős Német-Római császársághoz és Bizáncban csak a "második magyar" lehetett volna az erdélyi Gyula mögött, Ő ugyanis már az '50-es években ortodox hitre keresztelkedett. Géza 963-ban térítőket kér Rómától, de annak megérkezését a frissen Német-Római császárrá koronázott I. Ottó megakadályozza. 972-ben Géza már I. Ottótól kér térítőket. Püspököt szenteltek hazánk számára, Ő Brúnó, aki el is jut Magyarországra és Gézát is megkereszteli, aki az István nevet kapja. Géza 970 táján házasságot köt az erdélyi Gyula lányával, Sarolttal. Ez annak a kifejezése volt, hogy Géza Erdélyt is fejedelemsége területének tekinti, de akár két független dinasztia összekapcsolódása is lehetett. Sarolt igen férfias nő volt és ortodox vallású, amivel tovább kavarta a kereszténység helyzetét a Dunántúlon, mert Géza fennhatósága elsősorban ide terjedt ki. 990-től Géza öregsége miatt már inkább Sarolt fogja irányítani a fejedelemséget. Gézának 4 lánya és 1 fia született, legalábbis ennyi biztosan. Lányai a lengyel fejedelemhez és a bolgár trónörököshöz adta feleségül. Harmadik-negyedik lánya annyira későn született, hogy azt majd I. István fogja kiházasítani. Fia Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapja. Géza elviekben a nagyfejedelem a magyar területeken, de igazából hatalma csak a nyugat magyarországi területekre terjedt ki, így sokszor belháborúkat vívott. A meglévő területeken viszont megkellet osztoznia a somogyi országrész vezetőjével Koppánnyal , aki szintén az Árpád nemzetségből származott és jogosan tekintette magát fejedelemnek. Géza ugyanis Árpád negyedik(Zolta->Taksony->Géza), míg Koppány annak első(Tarkacsu->Tar Szerend->Koppány) fiától származott. Géza 997-ben hal meg, életében megteremtette a keresztény államiság lehetőségét, de nagy ellenfelet hagyott hátra a pogány Koppány személyében. Géza belpolitikájában hatalmának kiterjesztésére és a kereszténység terjesztésére törekedett. Külpolitikájában a keresztény világba való beilleszkedés és a béke kialakítása volt a mérvadó.
István 980 környékén született, 995 táján keresztelték meg. Megkeresztelője Szent Adalbert. 996-ban veszi feleségül Civakodó Henrik bajor uralkodó(955-995) lányát, Gizellát. A lánykérést Géza intézi. A házasság feltétele volt, hogy mindenképp István követi a trónon Gézát. Így a magyar fejedelem összehívta a többi törzsi vezetőt, akikkel elfogadtatta fia utódlását. Ezzel a lépéssel sikerült megteremtenie a békét Bajorországgal. Géza halála után Koppány átakarja venni a hatalmat. Koppány pogány- de színmagyar- seregével megtámadja Veszprémet, ezenkívül pogány szokás szerint feleségül akarta venni Saroltot. István a hívei és a németek segítségével száll szembe Koppánnyal. Fontos tudni, hogy István rengeteg némettel vette körül magát. felesége miatt és a kereszténység megszilárdítása érdekében. István seregének vezére is német volt, az Ő neve Vecelin. Sőt még testőrségének vezetői is németek voltak, Ők Hont és Pázmány. Koppány elveszti a csatát és István ezután, hogy jelezze, hogy ura a helyzetnek, ellenfele holttestét négy darabra vágatja. Egyet Veszprémbe, egyet Esztergomba, egyet Győrbe és egyet Erdélybe küld. Erdélybe valószínűleg figyelmeztetés képpen küldi. István, hogy király lehessen 1000. december 25.-én, egy a pápától(II. Szilveszter) kapott koronával megkoronázták. A korona megszerzése valószínűleg III. Ottó Német-Római császár beleegyezésével történt. István, így már királya volt az országnak, de tényleges hatalma csak a nyugati területeken volt. 1003-ban elűzi az erdélyi Gyulát(az ifjabb Gyulát) és Erdélyt az Árpádok területéhez kapcsolja. Ezzel megkezdődik az ország egyesítése. István két kései születésű húgát is kiházasította. Egyik testvére Aba Sámuelnek- 1005- kabar törzsfőnek a felesége lett. Ezzel a lépéssel sikerült Istvánnak Észak-Magyarországot is a hatalma alá kerítenie. Másik húgát 1009-ben Orseoló Ottóhoz a velencei uralkodóhoz adta, hogy így segítse elő a békés viszonyt. Az 1020-as években a tiszántúli területek békésen elismerik István fennhatóságát, itt Vata volt a törzsfő. Az utolsó ellenfele Ajtony maradt, Ő a Tiszántúltól délre elterülő területeket birtokolta. István 1028-ban legyőzi és ezen a területen hozza létre a csanádi püspökséget és Csanád megyét. A püspökség élére fia tanítóját Gellértet nevezi ki püspöknek. 1028-ra tehát ténylegesen István birtokolja a hatalmat az egész ország felett.
Az egyházszervezet kiépítése: István hozzákezdett a nyugati típusú egyházszervezet kialakításához. Megszervezte a püspökségeket és az egyházat hatalmas földadományokkal látta el. Előírta a tized megfizetését. Elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy templomot és, hogy mindenkinek templomba kell járnia vasárnap. A pápa az esztergomi püspökséget érsekséggé emelte, ezzel a magyar egyház függetlenné vált a német birodalmi egyháztól. A magyar katolikus egyház élén az esztergomi érsek állt, később a kalocsai püspökség is érsekségi rangba emelkedett. A két érsekséghez még nyolc püspökség is tartozott, ezek a veszprémi, váci, váradi, győri, pécsi, csanádi, egri, gyulafehérvári püspökségek. Az országban sorra létesültek bencés kolostorok- Pannonhalma például- és ezeket István kiváltságokkal segítette. A Benedek rend már korábban Géza idején megtelepedett az országban.
A vármegyerendszer kiépítése: A vármegye egy területi alapon nyugvó közigazgatási egység, egy olyan területi egység, ami a királyi birtokok mellett magába foglalta az egyházi és földesúri birtokokat is. A vármegyéket a királyi várak- általában földvárak- körül alakította ki István. A királyi várak a hozzájuk tartozó birtokokkal alkották a várispánságot, mely élén az ispán állt. Az ispán rendelkezése alatt álltak a szolgaállapotú várnépek és a katonáskodó várjobbágyok. A vármegyék élén a megyeispánok álltak. Az ispánok és a megyeispánok személyesítették meg helyi szinten a királyi hatalmat. Bíráskodtak, kezelték a királyi jövedelmeket- ennek harmadát megkapták- és katonai vezetők voltak. A király munkáját segítő legfőbb hatalmi testület a királyi tanács volt. Ebben ispánok és főpapok vettek részt. A legmagasabb világi méltóság a királyi udvar ispánja, a nádorispán volt. A fejedelmi udvar vándorolt az országban.
Megemlíthető még a királynak közvetlen alárendelt réteg, a vitézek- vagy szerviensek- rétege.
István megvakíttatja unokaöccsét Vazult. Ezt Gizella erőltette.
Törvénykönyvek: Szent Istvánnak két tőrvénykönyve volt. Az elsőt uralkodása kezdetén adta ki 1001-ben, a másodikat uralkodása vége felé 1030-1038 között valamikor. Ezek a tőrvénykönyvek elvesztek, de lemásolták őket a XVI. században, így megmaradtak. A tőrvénykönyvek bajor mintára készültek. A tőrvényeket nem egyedül alkotta István, hanem a királyi tanács segítségével. Az első törvénykönyv csak a szabadokról rendelkezik, a második az első kiegészítése. Az első egy büntetőtörvénykönyv. Az első tőrvénykönyv első 5 cikkelye a mainzi zsinat szószerint átvett másolata. Ezt még 30 tőrvénycikk követi. Biztosítják az új rendet, a magántulajdon megtarthatóvá válik, nincs szabadrablás, földesúri jogok megtartása. A második tőrvénykönyv 21 cikkelyt tartalmazott.
István hiteles helyeket hozott létre, ezek a káptalanok, ahol különböző iratokat állítottak ki.
Külföldi háborúk: István egyszer Bulgária ellen háborúzik a Bizánciakkal szövetségben, majd 1010-ben a lengyelek oldalán részt veszünk egy Kijev elleni hadjáratban.
2009. április 12., vasárnap
2009. április 11., szombat
XX. Tétel: Mutasd be a forrás alapján az ókori kelet társadalmát és gazdaságát
Az ókori társadalom és gazdaság
Sajnos nem mondhatok semmi 100%-osat a forrással kapcsolatban, azt mindenképpen a kedves vizsgázónak kell tudnia elemezni. Mindenesetre azért leírok egy-kettő általános tudnivalót.
Az ókor Kr. e. 3000- Kr. u. 476-ig tart. Az ókori kelet jelentős társadalmi a Nílustól a Hoanhóig terjednek földrajzilag. A természeti viszonyoktól függőt a fejlettség. A közösség összefogása nagyon fontos volt. A nagyarányú közmunkának nagy szerepe volt. Köztulajdon alapján szerveződnek. A földek, folyók mind a köz tulajdonát képezték. A közből irányítók emelkednek ki, mint papok, királyok. A köztulajdon megoszlik állami- és magántulajdonra. Az államinál az államé vagy az uralkodóé a tulajdon. A magántulajdon a lakosságé. Így az uralkodónak nem volt teljes tulajdona az ország. Egyiptomban jellemző az állami túlsúly, Babilonban kb. fele-fele. Föníciában a magántulajdon volt többségben. A kialakult birodalmakban nem természeti gazdálkodás folyik elsősorban, hanem árutermelés. Megjelent a kereskedelem. Tagolt a társadalom, élén az uralkodó állt, utána a papok, hivatalnokok, katonák. Ők az arisztokrácia. Alattuk a királyi alkalmazottak, alacsony rangú katonák és hivatalnokok. A lakosság zöme a közrendű szabad. A legalsó rész a rabszolgáké. Az államforma általában valamilyen despotikus királyság.
Templomgazdálkodás: A parasztoknak kiadják a szerszámokat, nyersanyagot, akik dolgoznak vele. Beszedési-kiosztási rendszer, ahol túl sok volt valamiből azt ott beszedték és ahol túl kevés volt ott kiosztották.
Az öntözéses földművelés: Attól kezdve, hogy a földművelők felismerték az öntözés jótékony hatását, gátakkal és víztározókkal próbálták földjeik közelében tartani a folyók vizét.
Az emberek kezdetben sokat szenvedtek az áradásoktól, az évszázadok során azonban rájöttek, miként lehet megfékezni és szolgálatukba állítani a pusztító erőt. Először gátakat építettek, hogy a megemelkedő víz ne mossa el otthonaikat. Azután csatornákat ástak mely felé átvágták a gátakat, így sikerült a folyóktól távolabbi helyekre is eljuttatni a vizet. A felesleget tározókba vezették. A csatornákból árkok és zsilipek segítségével engedték rá a vizet a talajra. A folyók évről-évre vékony iszapréteget is terítettek a földekre, ami megújította a terület termékenységét. Az ilyen föld kb. 40-50-szeres termést hozott. A folyóvölgyek fejlődtek a leggyorsabban.
Az állam kialakulása: Az öntözéses földművelésből élő emberek számára fontos volt az állandó együttműködés. Összefogást kívánt a hatalmas tározók és csatornák építése és az öntözőrendszer karbantartása is. Mindez jó szervezért és szakszerű karbantartást kívánt, valamint az elvégzett munka folyamatos ellenőrzését. Ezekben a térségekben ezért, előbb vagy utóbb kialakult egy olyan vezető réteg, amelynek tagjai közvetlenül mér nem vettek részt az élelemtermesztésben. Eltartásukat az öntözött föld szokatlanul nagy termékenysége tette lehetővé. A társdalom élére került vezetők aztán segítőket vettek maguk mellé. A közösségi élet egy-egy részterületének irányítására szakértői csoportok, mai kifejezéssel hivatalok jöttek létre. Az idők során e hivatalok hatalomra tettek szert a közösség tagjai felett. Ez azt jelenti, hogy olyasmire is rátudták kényszeríteni az embereket, amiket azok önszántukból nem tettek volna meg. A társadalomnak ezt a fajta irányító szervét nevezzük államnak. Ha e szervezet hatásköre csupán egy városra és annak környékére terjed ki, akkor városállamról beszélünk. Ha azonos nyelvet beszélő emberek több települését fogja össze, egyszerűen államnak hívjuk. Ha pedig valamilyen hatalom több nép lakóterületét vonja közös igazgatás alá, akkor az ilyen formát birodalomnak nevezzük.
Sajnos nem mondhatok semmi 100%-osat a forrással kapcsolatban, azt mindenképpen a kedves vizsgázónak kell tudnia elemezni. Mindenesetre azért leírok egy-kettő általános tudnivalót.
Az ókor Kr. e. 3000- Kr. u. 476-ig tart. Az ókori kelet jelentős társadalmi a Nílustól a Hoanhóig terjednek földrajzilag. A természeti viszonyoktól függőt a fejlettség. A közösség összefogása nagyon fontos volt. A nagyarányú közmunkának nagy szerepe volt. Köztulajdon alapján szerveződnek. A földek, folyók mind a köz tulajdonát képezték. A közből irányítók emelkednek ki, mint papok, királyok. A köztulajdon megoszlik állami- és magántulajdonra. Az államinál az államé vagy az uralkodóé a tulajdon. A magántulajdon a lakosságé. Így az uralkodónak nem volt teljes tulajdona az ország. Egyiptomban jellemző az állami túlsúly, Babilonban kb. fele-fele. Föníciában a magántulajdon volt többségben. A kialakult birodalmakban nem természeti gazdálkodás folyik elsősorban, hanem árutermelés. Megjelent a kereskedelem. Tagolt a társadalom, élén az uralkodó állt, utána a papok, hivatalnokok, katonák. Ők az arisztokrácia. Alattuk a királyi alkalmazottak, alacsony rangú katonák és hivatalnokok. A lakosság zöme a közrendű szabad. A legalsó rész a rabszolgáké. Az államforma általában valamilyen despotikus királyság.
Templomgazdálkodás: A parasztoknak kiadják a szerszámokat, nyersanyagot, akik dolgoznak vele. Beszedési-kiosztási rendszer, ahol túl sok volt valamiből azt ott beszedték és ahol túl kevés volt ott kiosztották.
Az öntözéses földművelés: Attól kezdve, hogy a földművelők felismerték az öntözés jótékony hatását, gátakkal és víztározókkal próbálták földjeik közelében tartani a folyók vizét.
Az emberek kezdetben sokat szenvedtek az áradásoktól, az évszázadok során azonban rájöttek, miként lehet megfékezni és szolgálatukba állítani a pusztító erőt. Először gátakat építettek, hogy a megemelkedő víz ne mossa el otthonaikat. Azután csatornákat ástak mely felé átvágták a gátakat, így sikerült a folyóktól távolabbi helyekre is eljuttatni a vizet. A felesleget tározókba vezették. A csatornákból árkok és zsilipek segítségével engedték rá a vizet a talajra. A folyók évről-évre vékony iszapréteget is terítettek a földekre, ami megújította a terület termékenységét. Az ilyen föld kb. 40-50-szeres termést hozott. A folyóvölgyek fejlődtek a leggyorsabban.
Az állam kialakulása: Az öntözéses földművelésből élő emberek számára fontos volt az állandó együttműködés. Összefogást kívánt a hatalmas tározók és csatornák építése és az öntözőrendszer karbantartása is. Mindez jó szervezért és szakszerű karbantartást kívánt, valamint az elvégzett munka folyamatos ellenőrzését. Ezekben a térségekben ezért, előbb vagy utóbb kialakult egy olyan vezető réteg, amelynek tagjai közvetlenül mér nem vettek részt az élelemtermesztésben. Eltartásukat az öntözött föld szokatlanul nagy termékenysége tette lehetővé. A társdalom élére került vezetők aztán segítőket vettek maguk mellé. A közösségi élet egy-egy részterületének irányítására szakértői csoportok, mai kifejezéssel hivatalok jöttek létre. Az idők során e hivatalok hatalomra tettek szert a közösség tagjai felett. Ez azt jelenti, hogy olyasmire is rátudták kényszeríteni az embereket, amiket azok önszántukból nem tettek volna meg. A társadalomnak ezt a fajta irányító szervét nevezzük államnak. Ha e szervezet hatásköre csupán egy városra és annak környékére terjed ki, akkor városállamról beszélünk. Ha azonos nyelvet beszélő emberek több települését fogja össze, egyszerűen államnak hívjuk. Ha pedig valamilyen hatalom több nép lakóterületét vonja közös igazgatás alá, akkor az ilyen formát birodalomnak nevezzük.
XIX. Tétel: A kiegyezésig vezető út, és annak értelmezése, elemzése
A kiegyezés
A forradalmak leverése után Ausztria nagyhatalmi külpolitikát folytatott. Az 1850-es évek eseményei azonban folyamatos kudarcokat hoztak. A krími háborúban elvesztették egyetlen jelentős szövetségesüket, Oroszországot. 1859-ben Itáliában súlyos vereséget szenvedtek.
A külpolitikai kudarcok és a pénzügyi csőd megrendítették a kis belső támogatottsággal bíró önkényuralmi rendszert. Az uralkodónak változtatnia kellett, ha megakarta előzni az összeomlást. Ferenc József 1859-ben menesztette Bachot és a konzervatív arisztokrácia felé nyitott. A konzervatívok vezetője Apponyi György gróf volt. Az Ő elképzeléseiket tükrözte az 1860. októberében kiadott októberi diploma, mely az 1848 előtti berendezkedést állította vissza, de a magyar önállóságot annál jobban korlátozta. Az országgyűlésnek még az adók megszavazása sem tartozott a jogkörébe. A próbálkozás azonban teljes kudarcot vallott. Deák és nyomában a magyar vezető réteg ragaszkodott az 1848-as tőrvényekhez és egyértelműen visszautasította az uralkodó javaslatát.
Látva a konzervatívok gyengeségét, Ferenc József a centralizációt akaró liberális osztrák-német polgárság felé fordult. Az októberi diplomát módosító februári pátens- 1861- erősítette a birodalmi központosítást és az alkotmányos vonásokat. Magyarország tartományként- alulértékelten- képviselhette volna magát a birodalmi gyűlésben(törvényhozó testület).
A pátens értelmében helyreállították a vármegyei önkormányzatot, a magyar államnyelvet és országgyűlési választásokat tartottak. A képviselők azonban elutasították a februári pátensben foglaltakat. Elutasították az alkotmányosság korlátozását, a Birodalom föderális felépítését, amely Magyarország önállóságát jelentősen korlátozta.
Az elutasítás formájában- az országgyűlés egységén- törés mutatkozott. Két oldal alakult ki. Deák és hívei feliratban kívánták megfogalmazni álláspontjukat, Ők lettek a Felirati Párt. Ők elismerték Ferenc József uralkodói jogát, cserébe a tárgyalásokért. Az országgyűlés másik csoportja határozatban akarta kinyilvánítani véleményét, Ők a Határozati Párt. Teljes mértékben elutasították az uralkodót. Vezetőjük Teleki László volt, aki később öngyilkos lesz.
Deákék szerzik meg az országgyűlésben a többséget.
A Provizórium, 1861-1865: Ez egy átmeneti korszak,- mely Schmerling nevéhez fűződik- melyben nem térnek vissza az 1850-es évek erőszakos módszerei.
Az elutasítás miatt az uralkodó feloszlatta az országgyűlést és felfüggesztette- ismét- az alkotmányos intézményeket, mint pl. a vármegyéket.
A '60-as években Ferenc József külpolitikai elszigeteltsége növekedett, a német és az olasz egységmozgalmakkal szemben tehetetlen volt. Ausztria a létrejövő erős nemzetállamokkal szemben csak szilárd belső viszonyok esetén tarthatta meg nagyhatalmi állását. Deák és köre számára is egyértelművé vált, hogy a magyar vezető réteg nem bírja sokáig a passzív ellenállást. Elterjedté vált az a nézet, hogy Oroszország és Németország hatalmi törekvései között a Birodalom szavatolhatja a legnagyobb mozgásszabadságot és a Birodalom védheti meg a magyarság vezető szerepét a nemzetiségiekkel szemben.
A kiegyezés: A legfőbb kérdés az volt, hogy van-e olyan megoldás melyben a Birodalom megtarthatja nagyhatalmi állását, de emellett biztosítva legyen Magyarország viszonylagos önállósága is. A megoldás alapját a konzervatívok dolgozták ki, Apponyi György vezetésével.
Javasolták, hogy a hadügy, külügy, pénzügy legyenek közös ügyek. Ezek alkotmányos felügyelete a két független törvényhozás által kiküldött delegáció feladata. A terv elfogadásához kölcsönös engedményeken át vezetett az út.
1865-ben Deák Ferenc megírja húsvéti cikkét, melyben azt mondja, hogy a magyarság hajlandó engedni a '48-as alapból a közös külpolitika, a védelem és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében, mindezt a Birodalom egységének fenntartása érdekében és az alkotmányosság visszaállításával.
Az uralkodó menesztette Schmerlinget és összehívta az országgyűlést. Az új törvényhozásban Deák és tábora döntő többséget szerzett.
Miután Deák nyomásának hatására az országgyűlés 1866-ban nem használta ki az uralkodó helyzetét, Ferenc József elhatározta magát a megegyezés mellett. Ismét visszaállították a megyei önkormányzatokat, hatályba léptették a '48-as törvényeket. 1867 februárjában az uralkodó kinevezte Andrássy Gyula grófot miniszterelnöknek. Ezt követően az országgyűlés elfogadta a közös ügyeket tartalmazó kiegyezési törvényt, majd 1867 júniusában magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet.
A dualizmus állami és gazdasági rendszere: Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú alkotmányos monarchia, azaz dualista állam lett. Ausztriát és Magyarországot a közös uralkodó mellett a hadügyek, a külügyek és az ezek fedezésére szolgáló pénzügyek együttes kezelése kapcsolta össze. A közös ügyeket közös minisztériumok intézték, melyeket mindkét birodalomrészről 60-60 fős bizottság- delegáció- felügyelt. A közös ügyekben a delegációk szerepüket csak részben tudták betölteni, így itt jelentős maradt az uralkodó befolyása. Az uralkodó kezében maradt teljes egészében a hadsereg vezetése. A két törvényhozás csak az adók és az újonclétszám meghatározásán keresztül gyakorolhattak hatást a hadseregre.
Ferenc József hatalmának megőrzését támogatta még az előszentesítés joga, ami kimondja, hogy a mindenkori magyar kormánynak a tőrvényjavaslataikat jóvá kell hagyatnia az uralkodóval, mielőtt azokat az országgyűlés elé terjesztik. Az előszentesítés joga nem lett törvénybefoglalva.
Magyarország a közös ügyeken kívül teljes önállósággal rendelkezett. Az országgyűlésnek felelős kormánya alakult. Magyarországot és Erdélyt egyesítették. Az országgyűlést cenzusos választójog alapján választották.
A kiegyezés gazdasági megállapodást is hozott, amit 10 évenként újra lehetett tárgyalni és az adott erőviszonyokhoz igazítani. A belpolitikailag önálló két ország gazdasági egységet képzett, közös volt a vámterület, a valuta, a tőke és a munkaerő szabadon áramolhatott. Ugyanakkor a kormányok hatáskörében hagyták a gazdaság fejlesztésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a tagállamok anyagilag milyen arányban fedezik a közös ügyeket. Ausztria részesedése 70%, míg Magyarországé 30% volt. Ez a népességet és fejlettséget figyelembe véve méltányosnak tekinthető.
A kiegyezés a korábbinál nagyobb lehetőséget adott a nemzeti érdekek érvényesítésére, bár Magyarország ezzel lemondott a teljes függetlenségről.
A forradalmak leverése után Ausztria nagyhatalmi külpolitikát folytatott. Az 1850-es évek eseményei azonban folyamatos kudarcokat hoztak. A krími háborúban elvesztették egyetlen jelentős szövetségesüket, Oroszországot. 1859-ben Itáliában súlyos vereséget szenvedtek.
A külpolitikai kudarcok és a pénzügyi csőd megrendítették a kis belső támogatottsággal bíró önkényuralmi rendszert. Az uralkodónak változtatnia kellett, ha megakarta előzni az összeomlást. Ferenc József 1859-ben menesztette Bachot és a konzervatív arisztokrácia felé nyitott. A konzervatívok vezetője Apponyi György gróf volt. Az Ő elképzeléseiket tükrözte az 1860. októberében kiadott októberi diploma, mely az 1848 előtti berendezkedést állította vissza, de a magyar önállóságot annál jobban korlátozta. Az országgyűlésnek még az adók megszavazása sem tartozott a jogkörébe. A próbálkozás azonban teljes kudarcot vallott. Deák és nyomában a magyar vezető réteg ragaszkodott az 1848-as tőrvényekhez és egyértelműen visszautasította az uralkodó javaslatát.
Látva a konzervatívok gyengeségét, Ferenc József a centralizációt akaró liberális osztrák-német polgárság felé fordult. Az októberi diplomát módosító februári pátens- 1861- erősítette a birodalmi központosítást és az alkotmányos vonásokat. Magyarország tartományként- alulértékelten- képviselhette volna magát a birodalmi gyűlésben(törvényhozó testület).
A pátens értelmében helyreállították a vármegyei önkormányzatot, a magyar államnyelvet és országgyűlési választásokat tartottak. A képviselők azonban elutasították a februári pátensben foglaltakat. Elutasították az alkotmányosság korlátozását, a Birodalom föderális felépítését, amely Magyarország önállóságát jelentősen korlátozta.
Az elutasítás formájában- az országgyűlés egységén- törés mutatkozott. Két oldal alakult ki. Deák és hívei feliratban kívánták megfogalmazni álláspontjukat, Ők lettek a Felirati Párt. Ők elismerték Ferenc József uralkodói jogát, cserébe a tárgyalásokért. Az országgyűlés másik csoportja határozatban akarta kinyilvánítani véleményét, Ők a Határozati Párt. Teljes mértékben elutasították az uralkodót. Vezetőjük Teleki László volt, aki később öngyilkos lesz.
Deákék szerzik meg az országgyűlésben a többséget.
A Provizórium, 1861-1865: Ez egy átmeneti korszak,- mely Schmerling nevéhez fűződik- melyben nem térnek vissza az 1850-es évek erőszakos módszerei.
Az elutasítás miatt az uralkodó feloszlatta az országgyűlést és felfüggesztette- ismét- az alkotmányos intézményeket, mint pl. a vármegyéket.
A '60-as években Ferenc József külpolitikai elszigeteltsége növekedett, a német és az olasz egységmozgalmakkal szemben tehetetlen volt. Ausztria a létrejövő erős nemzetállamokkal szemben csak szilárd belső viszonyok esetén tarthatta meg nagyhatalmi állását. Deák és köre számára is egyértelművé vált, hogy a magyar vezető réteg nem bírja sokáig a passzív ellenállást. Elterjedté vált az a nézet, hogy Oroszország és Németország hatalmi törekvései között a Birodalom szavatolhatja a legnagyobb mozgásszabadságot és a Birodalom védheti meg a magyarság vezető szerepét a nemzetiségiekkel szemben.
A kiegyezés: A legfőbb kérdés az volt, hogy van-e olyan megoldás melyben a Birodalom megtarthatja nagyhatalmi állását, de emellett biztosítva legyen Magyarország viszonylagos önállósága is. A megoldás alapját a konzervatívok dolgozták ki, Apponyi György vezetésével.
Javasolták, hogy a hadügy, külügy, pénzügy legyenek közös ügyek. Ezek alkotmányos felügyelete a két független törvényhozás által kiküldött delegáció feladata. A terv elfogadásához kölcsönös engedményeken át vezetett az út.
1865-ben Deák Ferenc megírja húsvéti cikkét, melyben azt mondja, hogy a magyarság hajlandó engedni a '48-as alapból a közös külpolitika, a védelem és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében, mindezt a Birodalom egységének fenntartása érdekében és az alkotmányosság visszaállításával.
Az uralkodó menesztette Schmerlinget és összehívta az országgyűlést. Az új törvényhozásban Deák és tábora döntő többséget szerzett.
Miután Deák nyomásának hatására az országgyűlés 1866-ban nem használta ki az uralkodó helyzetét, Ferenc József elhatározta magát a megegyezés mellett. Ismét visszaállították a megyei önkormányzatokat, hatályba léptették a '48-as törvényeket. 1867 februárjában az uralkodó kinevezte Andrássy Gyula grófot miniszterelnöknek. Ezt követően az országgyűlés elfogadta a közös ügyeket tartalmazó kiegyezési törvényt, majd 1867 júniusában magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet.
A dualizmus állami és gazdasági rendszere: Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú alkotmányos monarchia, azaz dualista állam lett. Ausztriát és Magyarországot a közös uralkodó mellett a hadügyek, a külügyek és az ezek fedezésére szolgáló pénzügyek együttes kezelése kapcsolta össze. A közös ügyeket közös minisztériumok intézték, melyeket mindkét birodalomrészről 60-60 fős bizottság- delegáció- felügyelt. A közös ügyekben a delegációk szerepüket csak részben tudták betölteni, így itt jelentős maradt az uralkodó befolyása. Az uralkodó kezében maradt teljes egészében a hadsereg vezetése. A két törvényhozás csak az adók és az újonclétszám meghatározásán keresztül gyakorolhattak hatást a hadseregre.
Ferenc József hatalmának megőrzését támogatta még az előszentesítés joga, ami kimondja, hogy a mindenkori magyar kormánynak a tőrvényjavaslataikat jóvá kell hagyatnia az uralkodóval, mielőtt azokat az országgyűlés elé terjesztik. Az előszentesítés joga nem lett törvénybefoglalva.
Magyarország a közös ügyeken kívül teljes önállósággal rendelkezett. Az országgyűlésnek felelős kormánya alakult. Magyarországot és Erdélyt egyesítették. Az országgyűlést cenzusos választójog alapján választották.
A kiegyezés gazdasági megállapodást is hozott, amit 10 évenként újra lehetett tárgyalni és az adott erőviszonyokhoz igazítani. A belpolitikailag önálló két ország gazdasági egységet képzett, közös volt a vámterület, a valuta, a tőke és a munkaerő szabadon áramolhatott. Ugyanakkor a kormányok hatáskörében hagyták a gazdaság fejlesztésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a tagállamok anyagilag milyen arányban fedezik a közös ügyeket. Ausztria részesedése 70%, míg Magyarországé 30% volt. Ez a népességet és fejlettséget figyelembe véve méltányosnak tekinthető.
A kiegyezés a korábbinál nagyobb lehetőséget adott a nemzeti érdekek érvényesítésére, bár Magyarország ezzel lemondott a teljes függetlenségről.
2009. április 10., péntek
III. Tétel: A honfoglalás, a honfoglaló magyar nép társadalma és életmódja
A honfoglaló magyar nép
Őseink először zsákmányszerző hadjáratok alkalmával ismerkedtek meg ezzel a vidékkel. 862-ben vezettek először hadat ide, hogy megsegítsék a morvákat a keleti frankok ellen. A honfoglalás tervszerűen zajlott, nem egyszerre kelt útnak az egész népesség. A Kárpát-medence addigi lakossága kb. 200 ezer fő volt, míg a betelepülő magyaroké kb. félmillió fő. 892-ben a keleti frankokkal szövetkezve megtámadják Szvatuplok morva fejedelem birodalmát. 894-ben már a bizánciakkal szövetségben támadják a bolgár királyságot. Szövetségbe lépnek a morvákkal a keleti frankok ellen, de még ebben az évben(894) Szvatuplok meghal és ezzel a morva állam gyakorlatilag szétesik. Így ekkor tehát nem volt jelentősebb államalakulat a területen.
Még ebben az évben- vagy 895-ben- támadják meg a besenyők az Etelközben lévő magyarságot. A menekülő magyarok csak nagy veszteségek árán tudtak átkelni az új hazába. Az átkelés elött az addigi fejedelmet Álmost rituálisan feláldozzák, mert az volt a hagyomány, hogy a régi fejedelem nem láthatja meg az új hazát. Persze az is lehet, hogy a besenyőktől elszenvedett vereség miatt áldozták fel. Az új fejedelem Álmos fia, Árpád lett. Árpád vezetésével 895-ben a fősereg átkel a Vereckei-hágón a Kárpát-medencébe, míg a már ott lévő csapatok a Felső-Tisza vidékén várták őket. Az elkövetkező éveket az új hazába való berendezkedés kötötte le. Ez a honfoglalás első szakasza. A honfoglalás második szakasza tulajdonképpen a kalandozások idejének kezdete. Ekkor a magyarok által birtokolt terület még csak Erdély, az Alföld, a Délvidék, Kárpátalja és a Felvidék egy része. 898-ben a keleti-frankok kérésére a magyarok rátámadnak az Észak-itáliai területekre. Mikor onnan hazatérnek 899-ben, elfoglalják a Dunántúlt, elsöprik a morvákat és a kis szláv hűbéres fejedelmeket. Ez kb. 900-ra fejeződik be. 902-ben Kurszán- a kende- meghal(valószínűleg megölik). Árpád ezután átveszi mind a két tisztséget(gyula, kende). Elűzik a területről a bajorokat is. Ők 907-ben nagy erőkkel visszatámadnak és Pozsonynál megütköznek az Árpád vezette magyar hadsereggel. A csatát megnyerjük és ezzel megvédjük frissen szerzett hazánkat. Egyes elképzelések szerint Árpád fejedelem és 3 fia elesett a harcokban, vagy annak következtében halt meg.
Életmód: A honfoglaló magyar törzsek életének alapja a nagycsalád volt. A név mágikus jelentéssel bírt, ezért fontos volt annak megválasztása. Az ember lényegét alkotó lélekkel azonosították a nevet eleink, ezért kapta az egész család a családfő nevét. A családfő ugyanis, mint területfoglaló egyenrangúvá, azonossá vált így a család egykori ősével(őseivel). A születő fiú gyermekek nevét az édesanyjuk adta, vagy más szokások szerint a nagyapa vagy a meghalt nemzetségfő nevét kapta a gyerek. Így a hagyományos nevek 2-3 nemzedékenként megújultak. Őseink nagy fontosságot tulajdonítottak a halál utáni életnek, a szellemvilágnak. A gyermekek megszülése mindig a családi tűzhely mellett történt és a gyerek csak onnantól számított embernek, hogy megkapta a nevét. A kisgyerekek játékai másai voltak a felnőttek eszközeinek, így játék közben tanulhatták meg a későbbi munka alapjait. A fiúk 10 éves kortól, a lányok az első havivérzés idejétől felnőttnek számítottak. A családi élet alapja a házasság volt és elviekben az egynejűség. Valójában valószínűleg őseink között létezett a "rejtett" többnejűség, de az első utáni asszonyokat nem tekintették egyenrangúnak az elsővel. A köznépnél a házasodásnak három fajtája volt: leányrablás, színlelt leányrablás, a leány megvásárlása. A férj a feleséget, ha házasságtörésen kapta, akár meg is ölhette. A nők általában munkával töltötték mindennapjaikat. Fő foglalkozásuk a varrás, szőnyeg- és nemezkészítés. Ők főzték a mindennapi élelmet is, ami általában kenyér volt. Italként főként sőrt és kumiszt fogyasztottak. Az asszonyok dolga volt az állatok háziasítása is. A honfoglaláskor már számos állatfajtát tartottak: tyúkot, libát, kacsát, bárányokat, kecskéket, lovakat. A ház körüli munkák mellett a konyhakert megművelése is az Ő feladatuk volt. A férfiak feladatai közé tartozott a halászat, vadászat. A vadászat főképp sólymokkal történt. Kialakul a- korábban már ismert és használt- földművelés a Kárpát-medencében is. Továbbra is megmaradt a vándorlás, ezt majd a kereszténység térnyerése fogja visszaszorítani. Kettős szállásterületek voltak. Volt egy téli és egy nyári szállás. A téli állandó ház volt, melyet kör alakban építettek és középen kis kört hagytak, hogy a tűzhelyből arra szálljon a füst. Az ajtót szőnyeg pótolta. Maga az épület vesszőkből és agyagból és/ vagy sárból épült. A belső tere süllyesztett volt. A belső falat és a padlót általában állatbőrökkel, szőnyegekkel fedték. A nyári szállás lakhelye a hordozható jurta volt. A jurta fala hordozható fonott rácsból állt, melynek darabjait bőrszíjakkal kötözték össze. Falait szőnyegekkel, bőrökkel borították. Közepén ennek is tűzhely volt és a teteje lyukas volt. A honfoglaló magyarság ruházata jellegzetes nomád ruházat. A férfi és a női ruházat nem nagyon különbözött egymástól. Általában hosszú aljú felsőt és bőrnadrágot viseltek. Komoly szerepe volt az övnek, mivel a legfontosabb használati eszközöket erre aggatták fel. Mindig csizmát hordtak. Szerettek süveget hordani. Őseink sokfajta foglalkozást űztek, ezek nagy része a fegyverekhez és a hétköznapi tárgyakhoz kötődött. Ez a rövid és hiányos leírás a köznépre vonatkozik.
A társadalom: A honfoglalók erősen tagozott társadalomban éltek. A kettős fejedelemség intézménye a X. század legelején megszűnt. Árpád és utódai alatt már egységes irányítás fogta össze a törzseket. Ennek ellenére az "úr"-nak nevezett törzsfők kezében még jelentős hatalom összpontosult. Megindult a területi szerveződés.
A törzsek nemzetségekre oszlottak, melyeket a "bő"-nek mondott nemzetségfő vezetett az előkelőkkel. Hatalmukat fegyveres kíséret támasztotta alá. Ők a vitézek, akik önként vállalt szolgáltatásukért ellátást, fegyvereket, lovakat, ajándékot kaptak. A legnagyobb szabad állapotú csoport a köznép volt, őket "ín"-eknek nevezték. Ők a lakóterületeken az "úr"-nak valamilyen szolgáltatással tartoztak. A legalsó társadalmi réteg a rabszolgáké.
A társadalom élén a Nagyfejedelem állt. Neki volt kísérete, mint főtolmács, főtáltos, főlovász, pohárnok, vitézek, stb... Alatta helyezkedtek el a törzsfők, az "úr"-ak. A törzsek nevei: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi és három kabar törzs. A törzsfőket katonai kíséret védte. Alattuk helyezkednek el a "bő"-k, azaz a nemzetségfők, nekik is van katonai kíséretük. A negyedik csoportot a nemzetségi előkelők nagycsaládjai adják. Az ötödik csoport a köznépé, az "ín"-eké, ők falvakban éltek és szolgáltatásokra kötelezettek. Az utolsó csoportot az alávetett régi lakosok alkották.
A fejedelmi központ a X. század közepéig a Felső-Tisza vidékén lehetett, majd átkerült a Székesfehérvár-Esztergom-Buda háromszögbe. A csatlakozó népek a hét magyar törzs szállásterületének peremén kaptak lakóhelyet, ez az úgynevezett gyepűvidék. Általában a gyepűn alakították ki a fejedelem fiainak dukátusát.
Őseink először zsákmányszerző hadjáratok alkalmával ismerkedtek meg ezzel a vidékkel. 862-ben vezettek először hadat ide, hogy megsegítsék a morvákat a keleti frankok ellen. A honfoglalás tervszerűen zajlott, nem egyszerre kelt útnak az egész népesség. A Kárpát-medence addigi lakossága kb. 200 ezer fő volt, míg a betelepülő magyaroké kb. félmillió fő. 892-ben a keleti frankokkal szövetkezve megtámadják Szvatuplok morva fejedelem birodalmát. 894-ben már a bizánciakkal szövetségben támadják a bolgár királyságot. Szövetségbe lépnek a morvákkal a keleti frankok ellen, de még ebben az évben(894) Szvatuplok meghal és ezzel a morva állam gyakorlatilag szétesik. Így ekkor tehát nem volt jelentősebb államalakulat a területen.
Még ebben az évben- vagy 895-ben- támadják meg a besenyők az Etelközben lévő magyarságot. A menekülő magyarok csak nagy veszteségek árán tudtak átkelni az új hazába. Az átkelés elött az addigi fejedelmet Álmost rituálisan feláldozzák, mert az volt a hagyomány, hogy a régi fejedelem nem láthatja meg az új hazát. Persze az is lehet, hogy a besenyőktől elszenvedett vereség miatt áldozták fel. Az új fejedelem Álmos fia, Árpád lett. Árpád vezetésével 895-ben a fősereg átkel a Vereckei-hágón a Kárpát-medencébe, míg a már ott lévő csapatok a Felső-Tisza vidékén várták őket. Az elkövetkező éveket az új hazába való berendezkedés kötötte le. Ez a honfoglalás első szakasza. A honfoglalás második szakasza tulajdonképpen a kalandozások idejének kezdete. Ekkor a magyarok által birtokolt terület még csak Erdély, az Alföld, a Délvidék, Kárpátalja és a Felvidék egy része. 898-ben a keleti-frankok kérésére a magyarok rátámadnak az Észak-itáliai területekre. Mikor onnan hazatérnek 899-ben, elfoglalják a Dunántúlt, elsöprik a morvákat és a kis szláv hűbéres fejedelmeket. Ez kb. 900-ra fejeződik be. 902-ben Kurszán- a kende- meghal(valószínűleg megölik). Árpád ezután átveszi mind a két tisztséget(gyula, kende). Elűzik a területről a bajorokat is. Ők 907-ben nagy erőkkel visszatámadnak és Pozsonynál megütköznek az Árpád vezette magyar hadsereggel. A csatát megnyerjük és ezzel megvédjük frissen szerzett hazánkat. Egyes elképzelések szerint Árpád fejedelem és 3 fia elesett a harcokban, vagy annak következtében halt meg.
Életmód: A honfoglaló magyar törzsek életének alapja a nagycsalád volt. A név mágikus jelentéssel bírt, ezért fontos volt annak megválasztása. Az ember lényegét alkotó lélekkel azonosították a nevet eleink, ezért kapta az egész család a családfő nevét. A családfő ugyanis, mint területfoglaló egyenrangúvá, azonossá vált így a család egykori ősével(őseivel). A születő fiú gyermekek nevét az édesanyjuk adta, vagy más szokások szerint a nagyapa vagy a meghalt nemzetségfő nevét kapta a gyerek. Így a hagyományos nevek 2-3 nemzedékenként megújultak. Őseink nagy fontosságot tulajdonítottak a halál utáni életnek, a szellemvilágnak. A gyermekek megszülése mindig a családi tűzhely mellett történt és a gyerek csak onnantól számított embernek, hogy megkapta a nevét. A kisgyerekek játékai másai voltak a felnőttek eszközeinek, így játék közben tanulhatták meg a későbbi munka alapjait. A fiúk 10 éves kortól, a lányok az első havivérzés idejétől felnőttnek számítottak. A családi élet alapja a házasság volt és elviekben az egynejűség. Valójában valószínűleg őseink között létezett a "rejtett" többnejűség, de az első utáni asszonyokat nem tekintették egyenrangúnak az elsővel. A köznépnél a házasodásnak három fajtája volt: leányrablás, színlelt leányrablás, a leány megvásárlása. A férj a feleséget, ha házasságtörésen kapta, akár meg is ölhette. A nők általában munkával töltötték mindennapjaikat. Fő foglalkozásuk a varrás, szőnyeg- és nemezkészítés. Ők főzték a mindennapi élelmet is, ami általában kenyér volt. Italként főként sőrt és kumiszt fogyasztottak. Az asszonyok dolga volt az állatok háziasítása is. A honfoglaláskor már számos állatfajtát tartottak: tyúkot, libát, kacsát, bárányokat, kecskéket, lovakat. A ház körüli munkák mellett a konyhakert megművelése is az Ő feladatuk volt. A férfiak feladatai közé tartozott a halászat, vadászat. A vadászat főképp sólymokkal történt. Kialakul a- korábban már ismert és használt- földművelés a Kárpát-medencében is. Továbbra is megmaradt a vándorlás, ezt majd a kereszténység térnyerése fogja visszaszorítani. Kettős szállásterületek voltak. Volt egy téli és egy nyári szállás. A téli állandó ház volt, melyet kör alakban építettek és középen kis kört hagytak, hogy a tűzhelyből arra szálljon a füst. Az ajtót szőnyeg pótolta. Maga az épület vesszőkből és agyagból és/ vagy sárból épült. A belső tere süllyesztett volt. A belső falat és a padlót általában állatbőrökkel, szőnyegekkel fedték. A nyári szállás lakhelye a hordozható jurta volt. A jurta fala hordozható fonott rácsból állt, melynek darabjait bőrszíjakkal kötözték össze. Falait szőnyegekkel, bőrökkel borították. Közepén ennek is tűzhely volt és a teteje lyukas volt. A honfoglaló magyarság ruházata jellegzetes nomád ruházat. A férfi és a női ruházat nem nagyon különbözött egymástól. Általában hosszú aljú felsőt és bőrnadrágot viseltek. Komoly szerepe volt az övnek, mivel a legfontosabb használati eszközöket erre aggatták fel. Mindig csizmát hordtak. Szerettek süveget hordani. Őseink sokfajta foglalkozást űztek, ezek nagy része a fegyverekhez és a hétköznapi tárgyakhoz kötődött. Ez a rövid és hiányos leírás a köznépre vonatkozik.
A társadalom: A honfoglalók erősen tagozott társadalomban éltek. A kettős fejedelemség intézménye a X. század legelején megszűnt. Árpád és utódai alatt már egységes irányítás fogta össze a törzseket. Ennek ellenére az "úr"-nak nevezett törzsfők kezében még jelentős hatalom összpontosult. Megindult a területi szerveződés.
A törzsek nemzetségekre oszlottak, melyeket a "bő"-nek mondott nemzetségfő vezetett az előkelőkkel. Hatalmukat fegyveres kíséret támasztotta alá. Ők a vitézek, akik önként vállalt szolgáltatásukért ellátást, fegyvereket, lovakat, ajándékot kaptak. A legnagyobb szabad állapotú csoport a köznép volt, őket "ín"-eknek nevezték. Ők a lakóterületeken az "úr"-nak valamilyen szolgáltatással tartoztak. A legalsó társadalmi réteg a rabszolgáké.
A társadalom élén a Nagyfejedelem állt. Neki volt kísérete, mint főtolmács, főtáltos, főlovász, pohárnok, vitézek, stb... Alatta helyezkedtek el a törzsfők, az "úr"-ak. A törzsek nevei: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi és három kabar törzs. A törzsfőket katonai kíséret védte. Alattuk helyezkednek el a "bő"-k, azaz a nemzetségfők, nekik is van katonai kíséretük. A negyedik csoportot a nemzetségi előkelők nagycsaládjai adják. Az ötödik csoport a köznépé, az "ín"-eké, ők falvakban éltek és szolgáltatásokra kötelezettek. Az utolsó csoportot az alávetett régi lakosok alkották.
A fejedelmi központ a X. század közepéig a Felső-Tisza vidékén lehetett, majd átkerült a Székesfehérvár-Esztergom-Buda háromszögbe. A csatlakozó népek a hét magyar törzs szállásterületének peremén kaptak lakóhelyet, ez az úgynevezett gyepűvidék. Általában a gyepűn alakították ki a fejedelem fiainak dukátusát.
II. Tétel: A hódító háborúk társadalmi és politikai következményei a Római köztársaságban
A hódító háborúk és a köztársaság válságának kezdete
Itália elfoglalása: A latinok lakta területek(Latium) elfoglalása után hosszú harcok eredményeként elfoglalták Capuát. Itt épül az első kövezett országút a Via Appia. A rómaiak úthálózatot építettek ki országukban, elsősorban katonai célok miatt, de az utak a gazdasági élet fellendüléséhez is hozzájárultak. Ezután a rómaiak beleavatkoztak az itáliai görög városok ellentéteibe. Legyőzték a legerősebb görög város Tarentum ellenállását és hatalmukat kiterjesztették Dél-Itália területeire. A rómaiak a legyőzött városokkal külön-külön szövetkeztek, de eltérő jogokat biztosítottak nekik. A városállamok a megosztottság miatt nem tudták felvenni a harcot a rómaiakkal. A megosztás módszerét tudatosan használták. Divide et impera!= Oszd meg és uralkodj!
A háborúk sorra döntötték le a plebejusokat és a patríciusokat elválasztó korlátokat. Megnyíltak a hivatalok plebejusok előtt is. Nagyszámú rabszolga áramlott Rómába. Kr. e. 326 Rómában megszűnik az adósrabszolgaság. Kr. e. 287-től a plebejus népgyűlés határozatai kötelezőek az egész népre. Ettől fogva a patríciusok is képviseltetik magukat ezen a népgyűlésen. A jogegyenlőség teljessé válásával, a patríciusok és a vagyonos plebejusok összeolvadásával kialakul a nobilitas réteg, vagyis a nemesség.
Az első pun háború: Kr. e. 264- Kr. e. 241
A főníciaiak által alapított Karthágó erős kereskedelmi flottájára támaszkodva uralta a Földközi-tenger nyugati medencéjét. Karthágónak zsoldoshadserege volt. Róma további terjeszkedése Szicília irányába már a kereskedő birodalom érdekeit sértette. Szicília birtoklásáért robbant ki az első háború. Szárazföldön a rómaiak, vízen a kárhágóiak voltak fölényben. Végül a rómaiak egy új technika a csapóhíd segítségével a vizeken is fölénybe kerültek. Róma győzött és kemény békefeltételeket szabott Karthágónak. Róma megkapta Szicíliát és a punoknak hatalmas hadisarcot kellett fizetni.
Szicíliában szervezték meg a rómaiak az első provinciát. Lakói adót fizettek a római államnak és hivatalnokaikat is Róma nevezte ki.
A második pun háború: Kr. e. 218- Kr. e. 201
Karthágó Hispánia megszerzésével újra megerősödött. Karthágó előző veresége és sérelmei miatt megtámadja Rómát. A karthágóiak hadvezére Hannibál, aki északról tört Itáliára, hogy a gallokkal együtt támadhasson Rómára. Átkelt az Alpokon és a meglepett rómaiakra több súlyos csapást mért. Ám Róma a parasztság besorozásával újabb és újabb hadsereget állított fel. Egy hadvezér- Cornelius Scipio- csapataival átkelt Afrikába, hogy maga után csalja a pun hadvezért. Hannibált hazarendelik és csapatainak jó része Itáliában marad. Megfogyatkozott seregével Hannibál Zámánál Kr. e. 202-ben döntő vereséget szenved. Karthágó végleg elveszíti nagyhatalmi állását. Flottáját elkobozták és óriási hadisarc kifizetésére kényszerítették. Ezzel Róma a Földközi-tenger nyugati medencéjének korlátlan urává vált.
A harmadik pun háború: Kr. e. 149- Kr. e. 146
Nem volt valódi tétje Róma számára. Egy engedély nélküli, védekező háború miatt pusztítja el Karthágót.
Hamarosan Róma megkezdte a hanyatló hellenisztikus világ meghódítását. A Kr. e. 168-ban lezajlott püdnai csatában legyőzték, majd provinciává szervezték Makedóniát. Rövidesen Hellász is provincia lett Achaia néven.
A senatori rend a meghódított területeken az ager publicusból(állami tulajdonú földekből) kihasított földekkel növelte vagyonát. Létrejöttek a nagybirtokok(latifundiumok). A provinciákból elsősorban a kereskedők gazdagodtak meg. A gazdag kereskedők kifizették az államnak a provinciára kivetett adót, majd aztán ők szedték be a megemelt adót. Róma törvényei szerint a kereskedelemmel, adóbérlettel foglalkozók nem vállalhattak hivatalt, így a társadalomban elkülönült egy nagy vagyonú, de a politikában közvetlenül nem szereplő réteg, a lovagrend. A győztes hadjáratok során tízezrével hozták Itáliába a rabszolgákat. Egyre inkább elterjedt a rabszolgatartás. A rabszolgamunka előnyeit kihasználó nagybirtok komoly versenyt támasztott a kisparaszti gazdaságok számára. Sok parasztcsalád tönkrement elvesztette a földjét. A parasztoknak nem kedvezett a provinciákból beáramló gabona sem. A bajt csak tetézték a háborúk, egyre terhesebbé vált a parasztságnak a katonai szolgálat. Az eladósodó, majd földjüket elvesztő parasztok Rómába költöztek, hogy ott keressenek megélhetést. Új társadalmi réteg alakul ki: az antik proletariátus. Ők műhelyekben dolgoztak vagy alakalmi munkát végeztek. Egy részük az ingyenélő tömeget gyarapította, melyet kedvezményekkel bárki, bármilyen politikai cél érdekében felhasználhatott. A paraszti réteg válsága nem csak társadalmi, hanem katonai probléma is, mert Rómában csak a földdel rendelkezők vállaltak katonai szolgálatot.
Tiberius Gracchus reformjai: A súlyosbodó válság legszembetűnőbb vonása a parasztság tönkremenetele volt. Tiberius Gracchus néptribunus felújította a Licinius-féle földtőrvényt, mely korlátozta a közföldekből bérelhető földterület nagyságát. A törvény érvényesülése esetén a latifundiumok jelentős része visszakerült volna az állami kézbe. E földeket Gracchus a parasztoknak akarta kiosztani kisbirtok formájában.
Reformjai a senátori rend heves ellenállásába ütköztek. Amikor a reform végrehajtása érdekében, a tőrvényeket megsértve, a következő évben is néptribunus akart lenni, egy kirobbanó utcai harcban 300 hívével együtt megölték. A földreform tovább haladt, de lasabb ütemben.
Tiberius politikáját öccse, Caius Gracchus néptribunus folytatta. Caius rájött, hogy széles társadalmi támogatottsággal érhet csak el eredményt. Célja érdekében a lovagokra támaszkodva indított támadást a senatori rend ellen. A földnélküliek egy részét Africa provinciában akarta letelepíteni. Intézkedéseivel Caius a bátyjánál is nagyobb ellentéteket szított, melyek véres összecsapásokba torkollottak. Caius ezek láttán öngyilkos lett.
Megoldás helyett a Kr. e. II. század küzdelmei egyre erőszakosabbá váltak. Caius Gracchus bukásakor 3000 ember halt meg. Ez már a polgárháború előszelét jelentette. Két egymással leszámolni akaró erő jött létre: a senátori rendet képviselő optimák(régi rend hívei) és a lovagrendhez kapcsolódó néppárt. Mindkét irányzat a hatalom megragadására tör.
Marius hadseregreformja: A parasztság tönkremenetelét nem sikerült megállítani. Miután a római hadsereg zömét az önmagukat felfegyverző parasztok adták, egyre csökkent a hadra foghatók száma. A katonák szellemisége sem volt a régi: a földjük elvesztésétől rettegő parasztok idegen földön már nem harcoltak teljes odaadással. A hadsereg válsága Észak-Afrikában vált nyilvánvalóvá, mikor Róma egy kis csatlósállamát a római légiók nem tudták legyőzni. Vizsgálatot indítottak, majd a néppárti Mariust bízták meg egy hadjárat vezetésével. Marius Kr. e. 105-ben győzedelmeskedett Észak-Afrikában. Sikerét a hadsereg átalakításának köszönhette. Parasztok helyett katonáit a vagyontalan római polgárok soraiból, zsoldért toborozta. A katonák az új rend szerint 16 évig szolgáltak, felszerelést, zsoldot, ellátást kaptak. A leszerelő katonák(veteránok) földet kaptak. Marius szervezeti és hadászati újításokat is meghonosított. Mozgékonyabbá tette a hadsereg legnagyobb egységét, a légiót, bevezette a rendszeres kiképzést, egységesítette a fegyverzetet. Reformjait csak úgy tudta végrehajtani, hogy többször egymás után megválasztották consullá. Ez a jelenség már jól mutatta, hogy a köztársasági intézményrendszer már nem megfelelő: az évenként váltakozó hivatalnokok már nem tudták igazgatni a birodalommá lett Rómát. Ugyanakkor a zsoldoshadsereg- főként annak vezére- soha nem látott erőt képviselt a politikai életben is, így veszélyeztette a köztársasági berendezkedést.
Itália elfoglalása: A latinok lakta területek(Latium) elfoglalása után hosszú harcok eredményeként elfoglalták Capuát. Itt épül az első kövezett országút a Via Appia. A rómaiak úthálózatot építettek ki országukban, elsősorban katonai célok miatt, de az utak a gazdasági élet fellendüléséhez is hozzájárultak. Ezután a rómaiak beleavatkoztak az itáliai görög városok ellentéteibe. Legyőzték a legerősebb görög város Tarentum ellenállását és hatalmukat kiterjesztették Dél-Itália területeire. A rómaiak a legyőzött városokkal külön-külön szövetkeztek, de eltérő jogokat biztosítottak nekik. A városállamok a megosztottság miatt nem tudták felvenni a harcot a rómaiakkal. A megosztás módszerét tudatosan használták. Divide et impera!= Oszd meg és uralkodj!
A háborúk sorra döntötték le a plebejusokat és a patríciusokat elválasztó korlátokat. Megnyíltak a hivatalok plebejusok előtt is. Nagyszámú rabszolga áramlott Rómába. Kr. e. 326 Rómában megszűnik az adósrabszolgaság. Kr. e. 287-től a plebejus népgyűlés határozatai kötelezőek az egész népre. Ettől fogva a patríciusok is képviseltetik magukat ezen a népgyűlésen. A jogegyenlőség teljessé válásával, a patríciusok és a vagyonos plebejusok összeolvadásával kialakul a nobilitas réteg, vagyis a nemesség.
Az első pun háború: Kr. e. 264- Kr. e. 241
A főníciaiak által alapított Karthágó erős kereskedelmi flottájára támaszkodva uralta a Földközi-tenger nyugati medencéjét. Karthágónak zsoldoshadserege volt. Róma további terjeszkedése Szicília irányába már a kereskedő birodalom érdekeit sértette. Szicília birtoklásáért robbant ki az első háború. Szárazföldön a rómaiak, vízen a kárhágóiak voltak fölényben. Végül a rómaiak egy új technika a csapóhíd segítségével a vizeken is fölénybe kerültek. Róma győzött és kemény békefeltételeket szabott Karthágónak. Róma megkapta Szicíliát és a punoknak hatalmas hadisarcot kellett fizetni.
Szicíliában szervezték meg a rómaiak az első provinciát. Lakói adót fizettek a római államnak és hivatalnokaikat is Róma nevezte ki.
A második pun háború: Kr. e. 218- Kr. e. 201
Karthágó Hispánia megszerzésével újra megerősödött. Karthágó előző veresége és sérelmei miatt megtámadja Rómát. A karthágóiak hadvezére Hannibál, aki északról tört Itáliára, hogy a gallokkal együtt támadhasson Rómára. Átkelt az Alpokon és a meglepett rómaiakra több súlyos csapást mért. Ám Róma a parasztság besorozásával újabb és újabb hadsereget állított fel. Egy hadvezér- Cornelius Scipio- csapataival átkelt Afrikába, hogy maga után csalja a pun hadvezért. Hannibált hazarendelik és csapatainak jó része Itáliában marad. Megfogyatkozott seregével Hannibál Zámánál Kr. e. 202-ben döntő vereséget szenved. Karthágó végleg elveszíti nagyhatalmi állását. Flottáját elkobozták és óriási hadisarc kifizetésére kényszerítették. Ezzel Róma a Földközi-tenger nyugati medencéjének korlátlan urává vált.
A harmadik pun háború: Kr. e. 149- Kr. e. 146
Nem volt valódi tétje Róma számára. Egy engedély nélküli, védekező háború miatt pusztítja el Karthágót.
Hamarosan Róma megkezdte a hanyatló hellenisztikus világ meghódítását. A Kr. e. 168-ban lezajlott püdnai csatában legyőzték, majd provinciává szervezték Makedóniát. Rövidesen Hellász is provincia lett Achaia néven.
A senatori rend a meghódított területeken az ager publicusból(állami tulajdonú földekből) kihasított földekkel növelte vagyonát. Létrejöttek a nagybirtokok(latifundiumok). A provinciákból elsősorban a kereskedők gazdagodtak meg. A gazdag kereskedők kifizették az államnak a provinciára kivetett adót, majd aztán ők szedték be a megemelt adót. Róma törvényei szerint a kereskedelemmel, adóbérlettel foglalkozók nem vállalhattak hivatalt, így a társadalomban elkülönült egy nagy vagyonú, de a politikában közvetlenül nem szereplő réteg, a lovagrend. A győztes hadjáratok során tízezrével hozták Itáliába a rabszolgákat. Egyre inkább elterjedt a rabszolgatartás. A rabszolgamunka előnyeit kihasználó nagybirtok komoly versenyt támasztott a kisparaszti gazdaságok számára. Sok parasztcsalád tönkrement elvesztette a földjét. A parasztoknak nem kedvezett a provinciákból beáramló gabona sem. A bajt csak tetézték a háborúk, egyre terhesebbé vált a parasztságnak a katonai szolgálat. Az eladósodó, majd földjüket elvesztő parasztok Rómába költöztek, hogy ott keressenek megélhetést. Új társadalmi réteg alakul ki: az antik proletariátus. Ők műhelyekben dolgoztak vagy alakalmi munkát végeztek. Egy részük az ingyenélő tömeget gyarapította, melyet kedvezményekkel bárki, bármilyen politikai cél érdekében felhasználhatott. A paraszti réteg válsága nem csak társadalmi, hanem katonai probléma is, mert Rómában csak a földdel rendelkezők vállaltak katonai szolgálatot.
Tiberius Gracchus reformjai: A súlyosbodó válság legszembetűnőbb vonása a parasztság tönkremenetele volt. Tiberius Gracchus néptribunus felújította a Licinius-féle földtőrvényt, mely korlátozta a közföldekből bérelhető földterület nagyságát. A törvény érvényesülése esetén a latifundiumok jelentős része visszakerült volna az állami kézbe. E földeket Gracchus a parasztoknak akarta kiosztani kisbirtok formájában.
Reformjai a senátori rend heves ellenállásába ütköztek. Amikor a reform végrehajtása érdekében, a tőrvényeket megsértve, a következő évben is néptribunus akart lenni, egy kirobbanó utcai harcban 300 hívével együtt megölték. A földreform tovább haladt, de lasabb ütemben.
Tiberius politikáját öccse, Caius Gracchus néptribunus folytatta. Caius rájött, hogy széles társadalmi támogatottsággal érhet csak el eredményt. Célja érdekében a lovagokra támaszkodva indított támadást a senatori rend ellen. A földnélküliek egy részét Africa provinciában akarta letelepíteni. Intézkedéseivel Caius a bátyjánál is nagyobb ellentéteket szított, melyek véres összecsapásokba torkollottak. Caius ezek láttán öngyilkos lett.
Megoldás helyett a Kr. e. II. század küzdelmei egyre erőszakosabbá váltak. Caius Gracchus bukásakor 3000 ember halt meg. Ez már a polgárháború előszelét jelentette. Két egymással leszámolni akaró erő jött létre: a senátori rendet képviselő optimák(régi rend hívei) és a lovagrendhez kapcsolódó néppárt. Mindkét irányzat a hatalom megragadására tör.
Marius hadseregreformja: A parasztság tönkremenetelét nem sikerült megállítani. Miután a római hadsereg zömét az önmagukat felfegyverző parasztok adták, egyre csökkent a hadra foghatók száma. A katonák szellemisége sem volt a régi: a földjük elvesztésétől rettegő parasztok idegen földön már nem harcoltak teljes odaadással. A hadsereg válsága Észak-Afrikában vált nyilvánvalóvá, mikor Róma egy kis csatlósállamát a római légiók nem tudták legyőzni. Vizsgálatot indítottak, majd a néppárti Mariust bízták meg egy hadjárat vezetésével. Marius Kr. e. 105-ben győzedelmeskedett Észak-Afrikában. Sikerét a hadsereg átalakításának köszönhette. Parasztok helyett katonáit a vagyontalan római polgárok soraiból, zsoldért toborozta. A katonák az új rend szerint 16 évig szolgáltak, felszerelést, zsoldot, ellátást kaptak. A leszerelő katonák(veteránok) földet kaptak. Marius szervezeti és hadászati újításokat is meghonosított. Mozgékonyabbá tette a hadsereg legnagyobb egységét, a légiót, bevezette a rendszeres kiképzést, egységesítette a fegyverzetet. Reformjait csak úgy tudta végrehajtani, hogy többször egymás után megválasztották consullá. Ez a jelenség már jól mutatta, hogy a köztársasági intézményrendszer már nem megfelelő: az évenként váltakozó hivatalnokok már nem tudták igazgatni a birodalommá lett Rómát. Ugyanakkor a zsoldoshadsereg- főként annak vezére- soha nem látott erőt képviselt a politikai életben is, így veszélyeztette a köztársasági berendezkedést.
2009. április 8., szerda
VI. Tétel: Károly Róbert és Nagy Lajos gazdasági és társadalmi reformjai
Károly Róbert és Nagy Lajos reformjai
Károly Róbert 1308-tól Magyarország királya. 3-szor koronázták meg, 1301-ben, 1309-ben és 1310-ben. 1308-ban választják királlyá Pesten. Hatalmát a tartományúri hatalom felszámolásával tudta megszilárdítani, híveit gazdagon jutalmazta. Károly a tartományurak leverésével jelentősen megnövelte a királyi birtokállományt. Adományaival egy új, személyéhez hű bárói réteget hozott létre, mint a Laczfiak, Garaiak. A bárók jövedelmének nagyobb része a király által nekik ajándékozott földekből származott, amit a méltóságok mellé kaptak(nádor, bán, vajda, tárnokmester). Mivel a méltóságokat gyakran újraosztotta az uralkodó, ezért a bárók jövedelmei jelentős részben a király kegyétől függtek. Károly erős királyi bandériumot tartott fenn hatalmának biztosítására.
Gazdasági reformok: Károly Róbert megszüntette a királyi bányaművelési monopóliumot, bányászokat telepített az országba. A földbirtokosok, így bányáikból megkapták a bányászok által fizetett bányabér, az urbura harmadát. Ezzel érdekelté váltak a bányászat fellendítésében.
Károly a nemesfémbányászat érdekében hozta meg rendeletét. A nemesfémekre monopóliuma volt a királynak, ezzel csak Ő kereskedhetett. A kitermelt nemesfémet ezért nyers állapotban be kellett szállítani a királyi kamarának. A pénzérmékben azonban jóval kevesebb nemesfémet adott vissza a beszolgáltatottnál. Az új intézkedések nyomán fellendül a bányászat több városban is, mint Körmöcbányán, Selmecbányán, Besztercebányán. Magyarország Európa fő aranytermelőjévé válik. Az uralkodó óriási jövedelmekhez jutott és értékálló aranypénzt, aranyforintot veretett. Az értékálló pénz bevezetésével a király elvesztette az évenkénti pénzbeváltásból származó bevételt, a kamara hasznát. Ennek pótlására veti ki 1336-ban a kapuadót. Ezt a jobbágyok portánként(kapunként) fizették. Az értékálló aranypénz bevezetése lehetővé tette az árukereskedelem kibontakozását és a pénzgazdálkodás fejlődését. Ezek segítségével megerősödtek a városok is. Kevés nyugati típusú város is létrejött. Ilyenek voltak a nagy önállósággal rendelkező, fallal körülvett szabad királyi városok ás bányászvárosok. A városok zömét a földesúri joghatóság alatt álló mezővárosok alkották. Az ilyen városok legfőbb eleme a mezőgazdasági jelleg, korlátozott önállóság és az egy összegben történő adófizetés. Károly Róbert elrendelte még a harmincadvámot, amivel a külkereskedelmi forgalmat adóztatta meg, alapja a távolsági kereskedelem sikere volt. Fellendült a sótermelés is, erre vonatkozik a sóregálé.
Károly Róbertet(1308-1342) fia Nagy Lajos(1342-1382) követi a trónon. Lajosnak óriási összegeket kell kifizetnie, hogy a pápa elismerje öccsét a nápolyi trón örökösének. Azután öccsét meggyilkolják. Ennek kapcsán indul a két itáliai hadjárat, amely ismét óriási összegeket fog fölemészteni. A nemesség pénzt követel tőle a hadjáratokban való részvételük miatt.
Az 1351-es tőrvények: Az eredménytelen itáliai hadjáratok által kiváltott feszültségek levezetésére, Lajos 1351-ben összehívta az országgyűlést. Itt megújítják a nemesség Aranybullában megfogalmazott szabadságjogait. Egy pontban azonban változtatnak az Aranybullán, mégpedig, hogy a szabad örökösítés jogát elvették. Lajos létrehozta az ősiség tőrvényét mellyel védte a nemesi birtokok egységét. Az ősiség tőrvénye, az aviticitas egy örökösítési korlát. Nem lehetett eladni a birtokot és szabadon örökíteni. A fiúágon kihalt nemzetségek területei a háramlási jog révén a királyra szálltak vissza. Bevezeti a kilenced tőrvényét, mellyel egységesíti a jobbágyok földesúri szolgáltatásait. A kilencedet kötelező volt beszedni- ha a birtokos nem szedte be, akkor a király szedte be- ,így biztosította a nemesség számára a jobbágyok munkaerejét, mivel ezután a nagybirtokosok nem tudták engedményekkel elcsábítani a jobbágyokat. Kimondják az ,,egy és ugyanazon nemesi szabadság" elvét. Ennek értelmében jogilag minden nemes egyforma. Ezzel egységesítette a nemesség jogait.
Károly Róbert 1308-tól Magyarország királya. 3-szor koronázták meg, 1301-ben, 1309-ben és 1310-ben. 1308-ban választják királlyá Pesten. Hatalmát a tartományúri hatalom felszámolásával tudta megszilárdítani, híveit gazdagon jutalmazta. Károly a tartományurak leverésével jelentősen megnövelte a királyi birtokállományt. Adományaival egy új, személyéhez hű bárói réteget hozott létre, mint a Laczfiak, Garaiak. A bárók jövedelmének nagyobb része a király által nekik ajándékozott földekből származott, amit a méltóságok mellé kaptak(nádor, bán, vajda, tárnokmester). Mivel a méltóságokat gyakran újraosztotta az uralkodó, ezért a bárók jövedelmei jelentős részben a király kegyétől függtek. Károly erős királyi bandériumot tartott fenn hatalmának biztosítására.
Gazdasági reformok: Károly Róbert megszüntette a királyi bányaművelési monopóliumot, bányászokat telepített az országba. A földbirtokosok, így bányáikból megkapták a bányászok által fizetett bányabér, az urbura harmadát. Ezzel érdekelté váltak a bányászat fellendítésében.
Károly a nemesfémbányászat érdekében hozta meg rendeletét. A nemesfémekre monopóliuma volt a királynak, ezzel csak Ő kereskedhetett. A kitermelt nemesfémet ezért nyers állapotban be kellett szállítani a királyi kamarának. A pénzérmékben azonban jóval kevesebb nemesfémet adott vissza a beszolgáltatottnál. Az új intézkedések nyomán fellendül a bányászat több városban is, mint Körmöcbányán, Selmecbányán, Besztercebányán. Magyarország Európa fő aranytermelőjévé válik. Az uralkodó óriási jövedelmekhez jutott és értékálló aranypénzt, aranyforintot veretett. Az értékálló pénz bevezetésével a király elvesztette az évenkénti pénzbeváltásból származó bevételt, a kamara hasznát. Ennek pótlására veti ki 1336-ban a kapuadót. Ezt a jobbágyok portánként(kapunként) fizették. Az értékálló aranypénz bevezetése lehetővé tette az árukereskedelem kibontakozását és a pénzgazdálkodás fejlődését. Ezek segítségével megerősödtek a városok is. Kevés nyugati típusú város is létrejött. Ilyenek voltak a nagy önállósággal rendelkező, fallal körülvett szabad királyi városok ás bányászvárosok. A városok zömét a földesúri joghatóság alatt álló mezővárosok alkották. Az ilyen városok legfőbb eleme a mezőgazdasági jelleg, korlátozott önállóság és az egy összegben történő adófizetés. Károly Róbert elrendelte még a harmincadvámot, amivel a külkereskedelmi forgalmat adóztatta meg, alapja a távolsági kereskedelem sikere volt. Fellendült a sótermelés is, erre vonatkozik a sóregálé.
Károly Róbertet(1308-1342) fia Nagy Lajos(1342-1382) követi a trónon. Lajosnak óriási összegeket kell kifizetnie, hogy a pápa elismerje öccsét a nápolyi trón örökösének. Azután öccsét meggyilkolják. Ennek kapcsán indul a két itáliai hadjárat, amely ismét óriási összegeket fog fölemészteni. A nemesség pénzt követel tőle a hadjáratokban való részvételük miatt.
Az 1351-es tőrvények: Az eredménytelen itáliai hadjáratok által kiváltott feszültségek levezetésére, Lajos 1351-ben összehívta az országgyűlést. Itt megújítják a nemesség Aranybullában megfogalmazott szabadságjogait. Egy pontban azonban változtatnak az Aranybullán, mégpedig, hogy a szabad örökösítés jogát elvették. Lajos létrehozta az ősiség tőrvényét mellyel védte a nemesi birtokok egységét. Az ősiség tőrvénye, az aviticitas egy örökösítési korlát. Nem lehetett eladni a birtokot és szabadon örökíteni. A fiúágon kihalt nemzetségek területei a háramlási jog révén a királyra szálltak vissza. Bevezeti a kilenced tőrvényét, mellyel egységesíti a jobbágyok földesúri szolgáltatásait. A kilencedet kötelező volt beszedni- ha a birtokos nem szedte be, akkor a király szedte be- ,így biztosította a nemesség számára a jobbágyok munkaerejét, mivel ezután a nagybirtokosok nem tudták engedményekkel elcsábítani a jobbágyokat. Kimondják az ,,egy és ugyanazon nemesi szabadság" elvét. Ennek értelmében jogilag minden nemes egyforma. Ezzel egységesítette a nemesség jogait.
XVII. Tétel: 1848-1849-es magyar szabadságharc főbb eseményei
Az 1848-1849-es szabadságharc
V. Ferdinánd Ausztriában megfékezi a forradalmat, Itáliában is. 1848 augusztus 31.-én követeli a magyar kormánytól, hogy mondjanak le a szabad pénzügy és hadügy jogáról. Erre a kormány lemond. Ez a szeptemberi fordulat. Nem rendelkeztünk még ekkor Ausztria és Magyarország viszonyáról. A kormány perszonáluniót akar létrehozni. A magyar kormány visszautasítja Ferdinánd kérését. Szeptember 4.-én Jellasics lesz a horvát bán és felbújtja a nemzetiségieket a magyarok ellen. Szeptember 11.-én Jellasics seregével átlépi a horvát-magyar határt, ezzel megindul a szabadságharc. Jellasics Ferdinánd kérésére támad. Bécs környékén már így is volt egy osztrák had Windischgratz vezetésével. A horvátok a magyar hadsereget visszaszorítják Pákozdhoz. A magyar hadsereg egy paraszthadsereg. Vezetője Móga. Jellasics serege képzett katonákból állt. Szeptember 29.-én ütközik meg a két sereg, a magyarok nyernek. Ez lesz a magyar fegyveres erők ünnepnapja. Jellasics Windischgratzhez menekül. Móga nem kap engedélyt az üldözéséhez. Október 6.-án kitör a második bécsi forradalom. Október 30.-án Schwechatnál ütközik meg a magyar és az egyesült osztrák-horvát hadsereg. Itt kikapunk. Október 30.-ától védekező háborút folytatunk és Görgey Artúrt nevezik ki a hadsereg vezetésére. December 2.-án V. Ferdinánd lemond és fia, Ferenc József veszi át a hatalmat. Ferenc Józsefet nem köti semmi eskü Magyarországhoz. Az osztrák had december 3.-án indul Buda és Pest elfoglalására. Erdélyben Puchner osztrák csapatai állomásoznak és ellenállnak a kormánynak. November 29.-én érkezik a lengyel Bem József, aki a fél szemére vak. Az erdélyi hadak élére áll és sorra legyőzi Puchner csapatait. December 25.- Kolozsvár visszafoglalása, Január 17.- Gálfalvánál győzelem, Február 9.- piksi győzelem. A román parasztokat az osztrákok fellázítják a magyarok ellen. A románok a magyar főurakra támadnak és sorra követnek el támadásokat a magyarság ellen.
Január 4.-én Görgey harc nélkül feladja a fővárost. Az országgyűlés Debrecenbe költözik és a kormány lemond. Görgeynek meg kell védenie Debrecent, ahol a kormány van. Görgey maga után csalja a Felvidékre Windischgratzt. 1849 január 5.-én Görgey Vácon kiáltványt ad ki, amiben kijelenti, hogy nem támogatja a köztársaságot és nem fogad el parancsokat a miniszterektől, csupán a királyi külügyminisztertől. Kijelenti, hogy az alkotmányos monarchia mellett áll. Keze alatt a magyar csapatok ütőképes seregekké válnak. Felvidéki célja Görgeinek- az ellenség elterelése mellett- a bányászvárosok megtartása. Február 5.-én Braiszkovynál kitör az üldözés alól a magyar sereg. Ekkor viszont nyilatkozata miatt Görgeyt leváltják és helyére Dembinkski kerül. A Felső-Tisza vidékén egyesülnek a magyar seregek. Február 26.- kápolnai ütközet. Itt vereséget szenved Dembinski. Ez nem volt nagy vereség, ennek ellenére Windischgratz levelet ír az uralkodónak, amiben azt írja, hogy tönkreverte a magyar hadsereget. Ezért Ferenc József március 4.-én kiadja az olmützi oktrojál alkotmányt. Ebben a császár mindenfajta kompromisszumot elvetett, kimondja, hogy az áprilisi tőrvényeket semmisnek tekinti és egy erősen centralizált államot fog létrehozni. Emiatt Magyarország folytatja a harcot.
A kápolnai vereség miatt Görgey és tisztikara megtagadja az engedelmességet Dembinskinek. Hamarosan ismét Görgeyt nevezik ki a hadsereg vezetőjének.
Tavasszal Görgey legyőzi az osztrákokat, ez lesz a dicsőséges tavaszi hadjárat.
Görgey célja, hogy bekerítse és megverje Windischgratz csapatait. Április 2.- hatvani ütközet, április 4.- tápióbicskei ütközet, április 6.- isaszegi ütközet, április 10.- váci ütközet, április 16.- nagysarlói ütközet. Nagysarlónál elfárad a magyar fősereg. Egészen Komáromig elmegy Görgey, majd május 21.-én visszafoglalja a fővárost. 1849 április 14.-én az országgyűlés a tavaszi hadjárat sikereire való tekintettel kimondja a Habsburg-ház trónfosztását. Ezzel Magyarország független állammá vált. Kossuth Lajost- mivel nem volt király- kormányzóvá választják. Kossuth jogköre majdnem olyan, mint a királyé.
A tavaszi hadjárat másik következménye, hogy Ferenc József május 1.-én egy levelet küld I. Miklós orosz cárnak, hogy segítsen leverni a szabadságharcot. Ezt a szent szövetség miatt kérheti. Ezután a magyar cél külön-külön legyőzni az osztrákokat és az oroszokat.
Május 2.-án megalakul Szemere Bertalan kormánya. Ekkor az ország 9/10-ed része magyar kézen van.
200 ezer orosz katona érkezik, 170 ezer osztrák van és a magyarok mindössze 132 ezren vannak. A túlerővel szemben Görgey először az oroszokat akarja legyőzni, mert azok nem egybe érkeznek, hanem külön-külön csapatokban. Komáromnál tervezik a magyar seregegyesítést. Kossuth viszont- valószínűleg a többi hadvezér miatt- Szegedre rakja át a gyülekezőhelyet.
Július 13.-án Görgey a Felvidékre indul Komáromtól. Július 29.-én Görgey nem tudja az oroszokat visszaverni. Júliusban Haynau vezetésével jön az osztrák had. Az oroszok Erdélybe is betörnek és szétverik Bem seregét. Július 31.-én Segesvárnál vereség, ahol eltűnik Petőfi Sándor. Augusztus 9.- temesvári vereség. Augusztus 11.-én lemond a kormány és tejhatalommal ruházza fel Görgeyt. Kossuth és több hadvezér Törökországba emigrál. Görgey 1849 augusztus 13.-án Világos mellett feltétel nélkül lerakják a fegyvert az oroszok előtt. Görgey a nemzetközi jogokban bízva rakta le a fegyvert. Az oroszok átadják a magyar hadsereg feletti rendelkezési jogot az osztrákoknak.
Magyar hadvezérek: Görgey Artúr, Bem József, Damjanics János, Klapka György, Perczel Mór, Nagy Sándor, Dembinski. Osztrák hadvezérek: Windischgratz, Puchner, Haynau, Schlick.
Horvát hadvezér: Jellasics. Orosz hadvezér: Paszkievics
V. Ferdinánd Ausztriában megfékezi a forradalmat, Itáliában is. 1848 augusztus 31.-én követeli a magyar kormánytól, hogy mondjanak le a szabad pénzügy és hadügy jogáról. Erre a kormány lemond. Ez a szeptemberi fordulat. Nem rendelkeztünk még ekkor Ausztria és Magyarország viszonyáról. A kormány perszonáluniót akar létrehozni. A magyar kormány visszautasítja Ferdinánd kérését. Szeptember 4.-én Jellasics lesz a horvát bán és felbújtja a nemzetiségieket a magyarok ellen. Szeptember 11.-én Jellasics seregével átlépi a horvát-magyar határt, ezzel megindul a szabadságharc. Jellasics Ferdinánd kérésére támad. Bécs környékén már így is volt egy osztrák had Windischgratz vezetésével. A horvátok a magyar hadsereget visszaszorítják Pákozdhoz. A magyar hadsereg egy paraszthadsereg. Vezetője Móga. Jellasics serege képzett katonákból állt. Szeptember 29.-én ütközik meg a két sereg, a magyarok nyernek. Ez lesz a magyar fegyveres erők ünnepnapja. Jellasics Windischgratzhez menekül. Móga nem kap engedélyt az üldözéséhez. Október 6.-án kitör a második bécsi forradalom. Október 30.-án Schwechatnál ütközik meg a magyar és az egyesült osztrák-horvát hadsereg. Itt kikapunk. Október 30.-ától védekező háborút folytatunk és Görgey Artúrt nevezik ki a hadsereg vezetésére. December 2.-án V. Ferdinánd lemond és fia, Ferenc József veszi át a hatalmat. Ferenc Józsefet nem köti semmi eskü Magyarországhoz. Az osztrák had december 3.-án indul Buda és Pest elfoglalására. Erdélyben Puchner osztrák csapatai állomásoznak és ellenállnak a kormánynak. November 29.-én érkezik a lengyel Bem József, aki a fél szemére vak. Az erdélyi hadak élére áll és sorra legyőzi Puchner csapatait. December 25.- Kolozsvár visszafoglalása, Január 17.- Gálfalvánál győzelem, Február 9.- piksi győzelem. A román parasztokat az osztrákok fellázítják a magyarok ellen. A románok a magyar főurakra támadnak és sorra követnek el támadásokat a magyarság ellen.
Január 4.-én Görgey harc nélkül feladja a fővárost. Az országgyűlés Debrecenbe költözik és a kormány lemond. Görgeynek meg kell védenie Debrecent, ahol a kormány van. Görgey maga után csalja a Felvidékre Windischgratzt. 1849 január 5.-én Görgey Vácon kiáltványt ad ki, amiben kijelenti, hogy nem támogatja a köztársaságot és nem fogad el parancsokat a miniszterektől, csupán a királyi külügyminisztertől. Kijelenti, hogy az alkotmányos monarchia mellett áll. Keze alatt a magyar csapatok ütőképes seregekké válnak. Felvidéki célja Görgeinek- az ellenség elterelése mellett- a bányászvárosok megtartása. Február 5.-én Braiszkovynál kitör az üldözés alól a magyar sereg. Ekkor viszont nyilatkozata miatt Görgeyt leváltják és helyére Dembinkski kerül. A Felső-Tisza vidékén egyesülnek a magyar seregek. Február 26.- kápolnai ütközet. Itt vereséget szenved Dembinski. Ez nem volt nagy vereség, ennek ellenére Windischgratz levelet ír az uralkodónak, amiben azt írja, hogy tönkreverte a magyar hadsereget. Ezért Ferenc József március 4.-én kiadja az olmützi oktrojál alkotmányt. Ebben a császár mindenfajta kompromisszumot elvetett, kimondja, hogy az áprilisi tőrvényeket semmisnek tekinti és egy erősen centralizált államot fog létrehozni. Emiatt Magyarország folytatja a harcot.
A kápolnai vereség miatt Görgey és tisztikara megtagadja az engedelmességet Dembinskinek. Hamarosan ismét Görgeyt nevezik ki a hadsereg vezetőjének.
Tavasszal Görgey legyőzi az osztrákokat, ez lesz a dicsőséges tavaszi hadjárat.
Görgey célja, hogy bekerítse és megverje Windischgratz csapatait. Április 2.- hatvani ütközet, április 4.- tápióbicskei ütközet, április 6.- isaszegi ütközet, április 10.- váci ütközet, április 16.- nagysarlói ütközet. Nagysarlónál elfárad a magyar fősereg. Egészen Komáromig elmegy Görgey, majd május 21.-én visszafoglalja a fővárost. 1849 április 14.-én az országgyűlés a tavaszi hadjárat sikereire való tekintettel kimondja a Habsburg-ház trónfosztását. Ezzel Magyarország független állammá vált. Kossuth Lajost- mivel nem volt király- kormányzóvá választják. Kossuth jogköre majdnem olyan, mint a királyé.
A tavaszi hadjárat másik következménye, hogy Ferenc József május 1.-én egy levelet küld I. Miklós orosz cárnak, hogy segítsen leverni a szabadságharcot. Ezt a szent szövetség miatt kérheti. Ezután a magyar cél külön-külön legyőzni az osztrákokat és az oroszokat.
Május 2.-án megalakul Szemere Bertalan kormánya. Ekkor az ország 9/10-ed része magyar kézen van.
200 ezer orosz katona érkezik, 170 ezer osztrák van és a magyarok mindössze 132 ezren vannak. A túlerővel szemben Görgey először az oroszokat akarja legyőzni, mert azok nem egybe érkeznek, hanem külön-külön csapatokban. Komáromnál tervezik a magyar seregegyesítést. Kossuth viszont- valószínűleg a többi hadvezér miatt- Szegedre rakja át a gyülekezőhelyet.
Július 13.-án Görgey a Felvidékre indul Komáromtól. Július 29.-én Görgey nem tudja az oroszokat visszaverni. Júliusban Haynau vezetésével jön az osztrák had. Az oroszok Erdélybe is betörnek és szétverik Bem seregét. Július 31.-én Segesvárnál vereség, ahol eltűnik Petőfi Sándor. Augusztus 9.- temesvári vereség. Augusztus 11.-én lemond a kormány és tejhatalommal ruházza fel Görgeyt. Kossuth és több hadvezér Törökországba emigrál. Görgey 1849 augusztus 13.-án Világos mellett feltétel nélkül lerakják a fegyvert az oroszok előtt. Görgey a nemzetközi jogokban bízva rakta le a fegyvert. Az oroszok átadják a magyar hadsereg feletti rendelkezési jogot az osztrákoknak.
Magyar hadvezérek: Görgey Artúr, Bem József, Damjanics János, Klapka György, Perczel Mór, Nagy Sándor, Dembinski. Osztrák hadvezérek: Windischgratz, Puchner, Haynau, Schlick.
Horvát hadvezér: Jellasics. Orosz hadvezér: Paszkievics
2009. április 6., hétfő
XIII. Tétel: A mohácsi vész (az odáig vezető út, a csata és annak következménye)
A királyi hatalom meggyengülése és az összeomlás
1490-ben II. Jagelló Ulászló kerül a trónra. Koronáját, úgy nyerte el, hogy kiegyezett a rendekkel. Az uralkodó nem szedhetett rendkívüli hadiadót, saját költségén kellett megvédenie az országot és a rendekkel együtt kormányzott. II. Ulászló nem tudta megerősíteni királyi hatalmát. A királyi jövedelmek 200 ezer aranyra apadtak, melyek önmagukban is kevesek voltak a végvári rendszer fenntartásához. A királyi birtokok területe tovább csökkent. A fekete sereget nem tudták fenntartani, így az felbomlott.
A rendi kormányzás: A királyi hatalom támogatásában korábban érdekelt köznemesség- bízva saját erejében- az országgyűlésen önálló erőként lépett fel a bárókkal szemben. A bárók a királyi tanácson keresztül irányították az országot. Megszerezték a rendkívüli hadiadó beszerzésének jogát és jelentős bandériumokat állítottak fel. A köznemesség az országgyűlésen és a vármegyékben próbálta ellensúlyozni a bárók hatalmát.
Werbőczy István- egy az ítélőmesterségből nádorságig emelkedő köznemes- 1514-ben összefoglalja a szokásjogot és korának rendi jogfelfogását a Hármaskönyvben(Tripartium). Műve alapvető jogforrásként szolgál majd 1848-ig. A nemesi szabadságjogokat az Aranybulla és az 1351-es törvények alapján fogalmazta meg. Ő dolgozta ki a Szent Korona-tant, mely szerint az országot a Szent Korona testesíti meg, melyet az uralkodó és a rendek közösen alkotnak. Sajátos társadalmi szerződésnek értelmezi, hogy a rendek lemondjanak jogaik egy részéről a király javára, de megmarad a joguk a tőrvényalkotásra és a szabad királyválasztásra.
A rendi küzdelmekben a köznemesség Szapolyai János báró mögött sorakozott fel. Szapolyai az ország legnagyobb birtokosakén és erdélyi vajdaként igényt tartott a koronára. 1505-ben- mikor a királyt szélütés érte- az országgyűlés elfogadja a rákosi végzést, mely kimondja, hogy csak magyar születésű királyt emelnek trónra. Ulászló és a bárók, Szapolyaival szemben a Habsburgokhoz közeledtek. A két uralkodó- Jagelló, Habsburg- házassági szerződést kötött.
A Dózsa-féle parasztfelkelés: 1514. A bárók és a köznemesek ereje kioltotta egymást, az országgyűlési határozatok nem valósulnak meg, az ország kormányzása egyre nehezebbé válik. A mezővárosokban- a köznemesség nyomására- bevezetik a fejenkénti adózást, ennek célja a jómódú árutermelő parasztság jövedelmeinek megcsapolása. A parasztságra előírt halászati és vadászati tilalom pedig a jobbágyság legszegényebb rétegeit sújtotta. Kísérletet tettek a szabad költözködés korlátozására is. A nemesek korlátozó intézkedései gyorsították a jobbágyság helyzetének folyamatos romlását. A Mátyás idején jelentősen megemelt adók ugyanis az uralkodó halála után sem csökkentek számottevően, csak már nem a királyi udvar bevételeit gyarapították.
Ilyen körülmények között hirdette ki Bakócz Tamás a pápai felhívást keresztes hadjáratra. A rendek ellenezték a tervet, mert féltek a parasztság felfegyverzésétől és nem látták időszerűnek a török megtámadását. Érdekellentéteik miatt azonban nem tudtak hatékonyan fellépni a toborzással szemben. Egy egyszerű végvári katonát Dózsa Györgyöt állították a keresztes had élére. A gyorsan növekvő létszámú és egyre elégedetlenebb tömegtől megrémülve a nemesek leállították a szervezést, de már késő volt. A közhangulat az Alföldön a nemesség ellen fordult, a parasztok nemesi udvarházakra törtek. A kereszteshadjáratból jobbágyfelkelés lett.
A jobbágyok főseregét Temesvárnál Báthori István verte le Szilágyi János segítségével. A felkelés vezetőit kínhalálra ítélték. Megtorló törvényekkel sújtották az egész parasztságot. Elvették a szabad költözködés és fegyverkezés jogát, ezenkívül heti egy nap robotra ítélték őket.
Az összeomlás: A királyi hatalom gyengülése miatt a végvárak állapota egyre romlott és nem tudták fizetni a végvári katonákat, akik ezért szétszéledtek.
Ulászló közeledése a Habsburgokhoz nem biztosított védelmet a törökkel szemben, sőt még inkább veszélyes is volt, mivel a török szultán is csatlakozott a Habsburg-ellenes szövetséghez. A Mátyás idejében kötött békét többször megújították, mivel a Török Birodalmat a keleti terjeszkedés kötötte le.
1516-ban gyermekként kerül a trónra II.(Jagelló) Lajos. Az állandósult belpolitikai zűrzavarban a királyi udvar nem fordított kellő gondot a török veszély diplomáciai elhárítására, a békét sem újították meg. I. Szulejmán megtámadja az országot és 1521 augusztus 29.-én elfoglalja Nándorfehérvárat. Az ország nyitva áll a török előtt. Tomori Pált kalocsai érseket nevezik ki a Délvidék főkapitányává. A főpap kisebb sikereket elért, ám a katonai helyzetet nem tudta megfordítani. Sorra kerültek török kézre a délvidéki végvárak(pl: Orsova, Szörény, Pétervárad).
1526-ban Szulejmán 60 ezer katonával ismét támadást indított. A király harcba hívta az ország nemeseit, de azok lassan gyülekeztek. A mohácsi síkon Tomori Pál vezetésével a 20-25 ezer fős magyar sereg- nem várva be a horvátországi és cseh segédhadakat és Szapolyai Szegednél állomásozó seregét- kísérletet tett a török megállítására. 1526 augusztus 29.-én a csata a magyarok teljes vereségével végződött. A katonai veszteségeken kívül a magyar bárók és főpapok jelentős része is elesett a harcban. A király menekülés közben belefulladt a megáradt Csele-patakba.
Szulejmán a csatát követően bevonult a védtelenül hagyott Budára. Csapatai a várat kirabolták, a várost felégették. Mivel Buda megtartása költséges és katonai szempontból veszélyes lett volna Szulejmán még ebben az évben elvonult foglyok tízezrével. Az ország azonban király és végvári vonal híján kiszolgáltatottan állt a török hódítással szemben.
1490-ben II. Jagelló Ulászló kerül a trónra. Koronáját, úgy nyerte el, hogy kiegyezett a rendekkel. Az uralkodó nem szedhetett rendkívüli hadiadót, saját költségén kellett megvédenie az országot és a rendekkel együtt kormányzott. II. Ulászló nem tudta megerősíteni királyi hatalmát. A királyi jövedelmek 200 ezer aranyra apadtak, melyek önmagukban is kevesek voltak a végvári rendszer fenntartásához. A királyi birtokok területe tovább csökkent. A fekete sereget nem tudták fenntartani, így az felbomlott.
A rendi kormányzás: A királyi hatalom támogatásában korábban érdekelt köznemesség- bízva saját erejében- az országgyűlésen önálló erőként lépett fel a bárókkal szemben. A bárók a királyi tanácson keresztül irányították az országot. Megszerezték a rendkívüli hadiadó beszerzésének jogát és jelentős bandériumokat állítottak fel. A köznemesség az országgyűlésen és a vármegyékben próbálta ellensúlyozni a bárók hatalmát.
Werbőczy István- egy az ítélőmesterségből nádorságig emelkedő köznemes- 1514-ben összefoglalja a szokásjogot és korának rendi jogfelfogását a Hármaskönyvben(Tripartium). Műve alapvető jogforrásként szolgál majd 1848-ig. A nemesi szabadságjogokat az Aranybulla és az 1351-es törvények alapján fogalmazta meg. Ő dolgozta ki a Szent Korona-tant, mely szerint az országot a Szent Korona testesíti meg, melyet az uralkodó és a rendek közösen alkotnak. Sajátos társadalmi szerződésnek értelmezi, hogy a rendek lemondjanak jogaik egy részéről a király javára, de megmarad a joguk a tőrvényalkotásra és a szabad királyválasztásra.
A rendi küzdelmekben a köznemesség Szapolyai János báró mögött sorakozott fel. Szapolyai az ország legnagyobb birtokosakén és erdélyi vajdaként igényt tartott a koronára. 1505-ben- mikor a királyt szélütés érte- az országgyűlés elfogadja a rákosi végzést, mely kimondja, hogy csak magyar születésű királyt emelnek trónra. Ulászló és a bárók, Szapolyaival szemben a Habsburgokhoz közeledtek. A két uralkodó- Jagelló, Habsburg- házassági szerződést kötött.
A Dózsa-féle parasztfelkelés: 1514. A bárók és a köznemesek ereje kioltotta egymást, az országgyűlési határozatok nem valósulnak meg, az ország kormányzása egyre nehezebbé válik. A mezővárosokban- a köznemesség nyomására- bevezetik a fejenkénti adózást, ennek célja a jómódú árutermelő parasztság jövedelmeinek megcsapolása. A parasztságra előírt halászati és vadászati tilalom pedig a jobbágyság legszegényebb rétegeit sújtotta. Kísérletet tettek a szabad költözködés korlátozására is. A nemesek korlátozó intézkedései gyorsították a jobbágyság helyzetének folyamatos romlását. A Mátyás idején jelentősen megemelt adók ugyanis az uralkodó halála után sem csökkentek számottevően, csak már nem a királyi udvar bevételeit gyarapították.
Ilyen körülmények között hirdette ki Bakócz Tamás a pápai felhívást keresztes hadjáratra. A rendek ellenezték a tervet, mert féltek a parasztság felfegyverzésétől és nem látták időszerűnek a török megtámadását. Érdekellentéteik miatt azonban nem tudtak hatékonyan fellépni a toborzással szemben. Egy egyszerű végvári katonát Dózsa Györgyöt állították a keresztes had élére. A gyorsan növekvő létszámú és egyre elégedetlenebb tömegtől megrémülve a nemesek leállították a szervezést, de már késő volt. A közhangulat az Alföldön a nemesség ellen fordult, a parasztok nemesi udvarházakra törtek. A kereszteshadjáratból jobbágyfelkelés lett.
A jobbágyok főseregét Temesvárnál Báthori István verte le Szilágyi János segítségével. A felkelés vezetőit kínhalálra ítélték. Megtorló törvényekkel sújtották az egész parasztságot. Elvették a szabad költözködés és fegyverkezés jogát, ezenkívül heti egy nap robotra ítélték őket.
Az összeomlás: A királyi hatalom gyengülése miatt a végvárak állapota egyre romlott és nem tudták fizetni a végvári katonákat, akik ezért szétszéledtek.
Ulászló közeledése a Habsburgokhoz nem biztosított védelmet a törökkel szemben, sőt még inkább veszélyes is volt, mivel a török szultán is csatlakozott a Habsburg-ellenes szövetséghez. A Mátyás idejében kötött békét többször megújították, mivel a Török Birodalmat a keleti terjeszkedés kötötte le.
1516-ban gyermekként kerül a trónra II.(Jagelló) Lajos. Az állandósult belpolitikai zűrzavarban a királyi udvar nem fordított kellő gondot a török veszély diplomáciai elhárítására, a békét sem újították meg. I. Szulejmán megtámadja az országot és 1521 augusztus 29.-én elfoglalja Nándorfehérvárat. Az ország nyitva áll a török előtt. Tomori Pált kalocsai érseket nevezik ki a Délvidék főkapitányává. A főpap kisebb sikereket elért, ám a katonai helyzetet nem tudta megfordítani. Sorra kerültek török kézre a délvidéki végvárak(pl: Orsova, Szörény, Pétervárad).
1526-ban Szulejmán 60 ezer katonával ismét támadást indított. A király harcba hívta az ország nemeseit, de azok lassan gyülekeztek. A mohácsi síkon Tomori Pál vezetésével a 20-25 ezer fős magyar sereg- nem várva be a horvátországi és cseh segédhadakat és Szapolyai Szegednél állomásozó seregét- kísérletet tett a török megállítására. 1526 augusztus 29.-én a csata a magyarok teljes vereségével végződött. A katonai veszteségeken kívül a magyar bárók és főpapok jelentős része is elesett a harcban. A király menekülés közben belefulladt a megáradt Csele-patakba.
Szulejmán a csatát követően bevonult a védtelenül hagyott Budára. Csapatai a várat kirabolták, a várost felégették. Mivel Buda megtartása költséges és katonai szempontból veszélyes lett volna Szulejmán még ebben az évben elvonult foglyok tízezrével. Az ország azonban király és végvári vonal híján kiszolgáltatottan állt a török hódítással szemben.
VII. Tétel: Hunyadi János törökellenes harcai
Hunyadi János törökellenes harcai
A havasalföldi nemesi családból származó Hunyadi Jánost Zsigmond emelte fel, mikor lovagjai közé fogadta. Zsigmond kíséretében megfordult Itáliában és Csehországban, megismerte a zsoldos és a huszita harcmodort. Hunyadi János Jagelló Ulászlót támogatva emelkedett a bárók közé: elnyerte a szörényi bánságot, a temesi ispánságot, az erdélyi vajdaságot és a nándorfehérvári kapitányságot. Tisztségei révén az ország haderejének jelentős részével rendelkezett. Ezek a méltóságok egyben a török elleni védekezés vezetőjévé avatták.
Hunyadi eredményesen védte meg a rábízott országrészeket. 1442-ben betörnek Erdélybe a törökök és Marosszentimrénél vereséget mérnek Hunyadira, de Ő nem adta fel a harcot. A lakosságot is fegyverbe szólítva útját állta a foglyok tömegeivel elvonulni készülő ellenségnek és győzelmet aratott.
Győzelmei következtében Hunyadi népszerűsége- különösen a köznemesség körében- rendkívül megnőtt. Az ifjú királlyal támadó hadjáratra szánták el magukat. 1443 őszén 35 ezer fős magyar, lengyel és délszláv sereg indult a török főváros, Drinápoly felé. Azt remélték, hogy ősszel a török nem tudja mozgósítani főerőit. Több győzelmet arattak, de a tél beálltával három hónapnyi harc után visszafordultak. Ez volt a hosszú hadjárat.
Hunyadi sikereit a lovagi, a huszita és a könnyűlovas hadviselés ötvözésének köszönhette. Páncélosai fegyelmezetten hajtották végre utasításait., ügyesen alkalmazták a szekérvárat és a portyákat.
Mivel a török sereg Kis-Ázsiában is le volt kötve és tartani lehetett a keresztény hatalmak törökellenes összefogásától, a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444-ben megkötött béke- a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá- komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát. A király és Hunyadi, úgy látták, hogy itt az alkalom a török kiszorítására az egész Balkánról. A pápa is új hadjáratra ösztönözte az uralkodót. 1444 őszén Ulászló és Hunyadi a békeszerződést megszegve újabb hadjáratot indított. Csak kisebb erőkkel rendelkeztek. A pápai ígéret ellenére az itáliai hajók nem akadályozták meg az ázsiai török hadsereg átkelését Európába. A kétszeres túlerőben lévő szultáni seregtől Hunyadi Várnánál vereséget szenvedett. A csatában a magyar sereg jelentős része és a király is odaveszett.
Hunyadi kormányzósága: A király halálát követően országgyűlést hívtak össze, ahol a Habsburg-párti Garai-Cillei liga és a Hunyadi liga egyezséget kötött. Hunyadi elismerte V. László királyságát, ellenlábasai pedig- engedve a köznemességnek- hozzájárultak Hunyadi kormányzóvá választásához(1446-1452). Hunyadi a gyermekkirály mellett szinte a teljes uralkodói jogkört gyakorolta. Kormányzósága idején tovább gyarapította birtokait. Az állam és a saját bevételét azonban- 220 ezer arany- azonban az ország védelmére fordította. 1448-ban újabb támadó hadjáratot vezet a török ellen. Seregét nem tudta egyesíteni a felkelő albánokéval, ráadásul a szerb fejedelem elárulta. Végül három napos kemény csatában vereséget szenvedett Rigómezőnél.
A nándorfehérvári diadal: 1453-ban II. Mohamed elfoglalta Konstantinápolyt. 1456-ban a szultáni sereg Nándorfehérvárat vette ostrom alá. Ez a vár a magyar védelem legfontosabb láncszeme volt. A várat 7 ezer emberével Szilágyi Mihály- Hunyadi sógora- védte. Szilágyi külső segítség nélkül nem tudta volna tartani magát. Hunyadi bandériuma és a Délvidék nemessége a vár felmentésére indult. Segítségükre volt a pápa megbízásából törökellenes kereszteshadat szervező Kapisztrán János, olasz ferences szerzetes. A Délvidék népe tömegesen vonult a keresztesek zászlaja alá. Hunyadi a Dunán létesített török hajózárat áttörve jutott be seregével a várba. Néhány nap múlva a keresztesek ötletszerű támadását kihasználva kitört a romos várból és legyőzte a szultáni hadat. Hunyadi a győzelem után nem sokkal áldozatul esett a seregben elharapódzó pestisjárványnak. Nándorfehérvár megvédése óriási jelentőségű, hiszen a vár török kézre kerülése védhetetlenné tette volna a déli határvonalat és így az egész országot.
A havasalföldi nemesi családból származó Hunyadi Jánost Zsigmond emelte fel, mikor lovagjai közé fogadta. Zsigmond kíséretében megfordult Itáliában és Csehországban, megismerte a zsoldos és a huszita harcmodort. Hunyadi János Jagelló Ulászlót támogatva emelkedett a bárók közé: elnyerte a szörényi bánságot, a temesi ispánságot, az erdélyi vajdaságot és a nándorfehérvári kapitányságot. Tisztségei révén az ország haderejének jelentős részével rendelkezett. Ezek a méltóságok egyben a török elleni védekezés vezetőjévé avatták.
Hunyadi eredményesen védte meg a rábízott országrészeket. 1442-ben betörnek Erdélybe a törökök és Marosszentimrénél vereséget mérnek Hunyadira, de Ő nem adta fel a harcot. A lakosságot is fegyverbe szólítva útját állta a foglyok tömegeivel elvonulni készülő ellenségnek és győzelmet aratott.
Győzelmei következtében Hunyadi népszerűsége- különösen a köznemesség körében- rendkívül megnőtt. Az ifjú királlyal támadó hadjáratra szánták el magukat. 1443 őszén 35 ezer fős magyar, lengyel és délszláv sereg indult a török főváros, Drinápoly felé. Azt remélték, hogy ősszel a török nem tudja mozgósítani főerőit. Több győzelmet arattak, de a tél beálltával három hónapnyi harc után visszafordultak. Ez volt a hosszú hadjárat.
Hunyadi sikereit a lovagi, a huszita és a könnyűlovas hadviselés ötvözésének köszönhette. Páncélosai fegyelmezetten hajtották végre utasításait., ügyesen alkalmazták a szekérvárat és a portyákat.
Mivel a török sereg Kis-Ázsiában is le volt kötve és tartani lehetett a keresztény hatalmak törökellenes összefogásától, a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444-ben megkötött béke- a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá- komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát. A király és Hunyadi, úgy látták, hogy itt az alkalom a török kiszorítására az egész Balkánról. A pápa is új hadjáratra ösztönözte az uralkodót. 1444 őszén Ulászló és Hunyadi a békeszerződést megszegve újabb hadjáratot indított. Csak kisebb erőkkel rendelkeztek. A pápai ígéret ellenére az itáliai hajók nem akadályozták meg az ázsiai török hadsereg átkelését Európába. A kétszeres túlerőben lévő szultáni seregtől Hunyadi Várnánál vereséget szenvedett. A csatában a magyar sereg jelentős része és a király is odaveszett.
Hunyadi kormányzósága: A király halálát követően országgyűlést hívtak össze, ahol a Habsburg-párti Garai-Cillei liga és a Hunyadi liga egyezséget kötött. Hunyadi elismerte V. László királyságát, ellenlábasai pedig- engedve a köznemességnek- hozzájárultak Hunyadi kormányzóvá választásához(1446-1452). Hunyadi a gyermekkirály mellett szinte a teljes uralkodói jogkört gyakorolta. Kormányzósága idején tovább gyarapította birtokait. Az állam és a saját bevételét azonban- 220 ezer arany- azonban az ország védelmére fordította. 1448-ban újabb támadó hadjáratot vezet a török ellen. Seregét nem tudta egyesíteni a felkelő albánokéval, ráadásul a szerb fejedelem elárulta. Végül három napos kemény csatában vereséget szenvedett Rigómezőnél.
A nándorfehérvári diadal: 1453-ban II. Mohamed elfoglalta Konstantinápolyt. 1456-ban a szultáni sereg Nándorfehérvárat vette ostrom alá. Ez a vár a magyar védelem legfontosabb láncszeme volt. A várat 7 ezer emberével Szilágyi Mihály- Hunyadi sógora- védte. Szilágyi külső segítség nélkül nem tudta volna tartani magát. Hunyadi bandériuma és a Délvidék nemessége a vár felmentésére indult. Segítségükre volt a pápa megbízásából törökellenes kereszteshadat szervező Kapisztrán János, olasz ferences szerzetes. A Délvidék népe tömegesen vonult a keresztesek zászlaja alá. Hunyadi a Dunán létesített török hajózárat áttörve jutott be seregével a várba. Néhány nap múlva a keresztesek ötletszerű támadását kihasználva kitört a romos várból és legyőzte a szultáni hadat. Hunyadi a győzelem után nem sokkal áldozatul esett a seregben elharapódzó pestisjárványnak. Nándorfehérvár megvédése óriási jelentőségű, hiszen a vár török kézre kerülése védhetetlenné tette volna a déli határvonalat és így az egész országot.
2009. április 4., szombat
XIV. Tétel: Az első ipari forradalom kialakulása, találmányai és következménye
Az első ipari forradalom
Az első ipari forradalom előzményei: A mezőgazdaság kapitalizálódása. Angliában a XVIII. században megindul a tőkés termelés. Bekerítik a közös földeket, így a földek többsége a bérmunkát alkalmazó birtokosok kezébe került. Ez a mezőgazdasági termelés fejlődését, belterjesebbé válását eredményezte. A földeket trágyázták, vetésforgót alkalmaztak, terjedt az istállózó állattartás és a fajtanemesítés. A nagyobb birtokok kialakulásának másik következménye, hogy a mezőgazdasági népesség egy része elvesztette megélhetését, így kénytelenek voltak bérmunkát vállalni és a városokba költözni. A mezőgazdaság képes volt csökkenő munkaerővel is ellátni a növekvő városok igényeit.
A bekerített földeken juhot kezdtek tenyészteni, mivel a legnagyobb hasznot a textilipar hozta. A gyarmati piacokról gyapjút szállítottak. Elterjednek a manufaktúrák. A fellendülő textiliparban indulnak meg az első fejlesztések. A szövést gépesítik először, feltalálják a szövőgépet. Csak azután találják fel a fonógépet. Az újításokat egyszerű mesteremberek találták ki. A gyapotot is felhasználták. Az új gépeket nagyrészt még az ember működtette.
A gőz alkalmazása: Angliában a szén alkalmazását egyrészt az adottságok- felszínhez közeli szénmezők- másrészt a kényszer- a faállomány jelentősen megfogyatkozott- eredményezte. A felszínközeli rétegeket hamar kitermelték, a mélyebb rétegekhez csak a felszín alatti vizek kiszivattyúzása után tudtak hozzáférni. A víz kiemelésére gőzzel hajtott szivattyúkat alkalmaztak. A gőzgépet James Watt fejlesztette a gazdaság minden ágában használható gépi erőforrássá 1769-ben. A gőzgép lehetővé tette, hogy egy üzemben több gép és több munkás tudjon dolgozni. Elterjedtek a gépekkel működő nagyüzemek a gyárak. A vas- és szénkohászat fellendült, ezzel iparvidékek jöttek létre.
A közlekedés forradalmasítása: 1825-ben Stephenson feltalálja a gőzmozdonyt. A vasút előnyei, hogy gyors, olcsó, nagy tömeg szállítására alkalmas, lerövidíti az utazási időt, a hadsereg is használhatja. Hátránya, hogy sínpárhoz kötött. Fulton 1807-ben megépíti az első gőzhajót. Ezzel az óceánon való közlekedést reformálták meg. Nem a széltől függött a sebesség, gyors volt. Hátránya, hogyha elfogyott róla a szén akkor csak sodródott. Az 1780-as években az Angliában kibontakozó gazdasági fellendülést, melyben korszakalkotó ipari és technikai újítások születtek, ipari forradalomnak nevezzük. Első szakasza kb. 1850-ig tart, amikor már a gépeket is gépekkel gyártották. Az ipari forradalom következményei a demográfiai robbanás és a városiasodás.
A demográfiai robbanás a népesség számának ugrásszerű növekedése. Ennek oka az életkörülmények és a higéniai viszonyok javulása, valamint az orvostudomány fejlődése(pl. oltások). A folyamat nyugatról kelet felé terjedt. Csökkent a halálozási arány. A folyamat a népességnövekedés lassulásával zárult. A népességrobbanás népmozgást indított el. A falvakból a városokba költöztek az emberek, vagy csak az országon belül költözködtek, ez a migráció. Megindul a kivándorlás Amerikába.
A városiasodás árnyoldalai: Évtizedek alatt százezres, milliós nagyvárosok jöttek létre. Ekkora embertömeg befogadására a városok nem voltak felkészülve. Az embereket el kellett látni élelemmel, munkával, árucikkekkel, lakásokkal, tiszta ivóvízzel. Megkellet teremteni a közlekedési feltételeket, a csatornákat ki kellett építeni és elszállítani a szemetet. Felkellet javítani a higéniai viszonyokat. Mivel ezek nem mentek egyik napról a másikra, emiatt a szegény emberek tömegei a higéniát és még sok minden mást is nélkülöző nyomornegyedekbe kényszerültek. Speciális funkciójú városrészek jöttek létre, mint kereskedelmi, üzleti, ipari negyedek. Vagyoni helyzetének megfelelően a lakosság is elkülönült(szegregálódott). Új probléma jelent meg: a környezetszennyezés.
Az első ipari forradalom előzményei: A mezőgazdaság kapitalizálódása. Angliában a XVIII. században megindul a tőkés termelés. Bekerítik a közös földeket, így a földek többsége a bérmunkát alkalmazó birtokosok kezébe került. Ez a mezőgazdasági termelés fejlődését, belterjesebbé válását eredményezte. A földeket trágyázták, vetésforgót alkalmaztak, terjedt az istállózó állattartás és a fajtanemesítés. A nagyobb birtokok kialakulásának másik következménye, hogy a mezőgazdasági népesség egy része elvesztette megélhetését, így kénytelenek voltak bérmunkát vállalni és a városokba költözni. A mezőgazdaság képes volt csökkenő munkaerővel is ellátni a növekvő városok igényeit.
A bekerített földeken juhot kezdtek tenyészteni, mivel a legnagyobb hasznot a textilipar hozta. A gyarmati piacokról gyapjút szállítottak. Elterjednek a manufaktúrák. A fellendülő textiliparban indulnak meg az első fejlesztések. A szövést gépesítik először, feltalálják a szövőgépet. Csak azután találják fel a fonógépet. Az újításokat egyszerű mesteremberek találták ki. A gyapotot is felhasználták. Az új gépeket nagyrészt még az ember működtette.
A gőz alkalmazása: Angliában a szén alkalmazását egyrészt az adottságok- felszínhez közeli szénmezők- másrészt a kényszer- a faállomány jelentősen megfogyatkozott- eredményezte. A felszínközeli rétegeket hamar kitermelték, a mélyebb rétegekhez csak a felszín alatti vizek kiszivattyúzása után tudtak hozzáférni. A víz kiemelésére gőzzel hajtott szivattyúkat alkalmaztak. A gőzgépet James Watt fejlesztette a gazdaság minden ágában használható gépi erőforrássá 1769-ben. A gőzgép lehetővé tette, hogy egy üzemben több gép és több munkás tudjon dolgozni. Elterjedtek a gépekkel működő nagyüzemek a gyárak. A vas- és szénkohászat fellendült, ezzel iparvidékek jöttek létre.
A közlekedés forradalmasítása: 1825-ben Stephenson feltalálja a gőzmozdonyt. A vasút előnyei, hogy gyors, olcsó, nagy tömeg szállítására alkalmas, lerövidíti az utazási időt, a hadsereg is használhatja. Hátránya, hogy sínpárhoz kötött. Fulton 1807-ben megépíti az első gőzhajót. Ezzel az óceánon való közlekedést reformálták meg. Nem a széltől függött a sebesség, gyors volt. Hátránya, hogyha elfogyott róla a szén akkor csak sodródott. Az 1780-as években az Angliában kibontakozó gazdasági fellendülést, melyben korszakalkotó ipari és technikai újítások születtek, ipari forradalomnak nevezzük. Első szakasza kb. 1850-ig tart, amikor már a gépeket is gépekkel gyártották. Az ipari forradalom következményei a demográfiai robbanás és a városiasodás.
A demográfiai robbanás a népesség számának ugrásszerű növekedése. Ennek oka az életkörülmények és a higéniai viszonyok javulása, valamint az orvostudomány fejlődése(pl. oltások). A folyamat nyugatról kelet felé terjedt. Csökkent a halálozási arány. A folyamat a népességnövekedés lassulásával zárult. A népességrobbanás népmozgást indított el. A falvakból a városokba költöztek az emberek, vagy csak az országon belül költözködtek, ez a migráció. Megindul a kivándorlás Amerikába.
A városiasodás árnyoldalai: Évtizedek alatt százezres, milliós nagyvárosok jöttek létre. Ekkora embertömeg befogadására a városok nem voltak felkészülve. Az embereket el kellett látni élelemmel, munkával, árucikkekkel, lakásokkal, tiszta ivóvízzel. Megkellet teremteni a közlekedési feltételeket, a csatornákat ki kellett építeni és elszállítani a szemetet. Felkellet javítani a higéniai viszonyokat. Mivel ezek nem mentek egyik napról a másikra, emiatt a szegény emberek tömegei a higéniát és még sok minden mást is nélkülöző nyomornegyedekbe kényszerültek. Speciális funkciójú városrészek jöttek létre, mint kereskedelmi, üzleti, ipari negyedek. Vagyoni helyzetének megfelelően a lakosság is elkülönült(szegregálódott). Új probléma jelent meg: a környezetszennyezés.
XI. Tétel: A nagy földrajzi felfedezések lefolyása és következményei
A nagy földrajzi felfedezések
A XV. századi nyugat-európai gazdaság nagy mennyiségben igényelte a nemesfémekből való pénzérméket. A keletről érkező árucikkek fogyasztása nőtt és mivel ezek ellenértéke többnyire a pénz volt, a Kelet szinte kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket. A levantei kereskedelem túl költségessé vált a rá kivetett török adó miatt. Nehezítette a helyzetet, hogy kezdtek kimerülni Magyarország és Csehország nemesfémbányái. A gondokkal- a reneszánsznak köszönhetően- a problémák megoldására nyitottabb Nyugat-Európa nézett szembe. Fejlődött a tudományos élet, a Földet ismét sokan gömb alakúnak képzelték. Új technika újítások jelentek meg, amik lehetővé tették az óceáni hajózást. Ilyen volt például az új hajótípus a karvella és az új tájékozódó eszközök, mint az iránytű. A kereskedelmi útvonalak nyugatabbra tolódtak át.
A portugál és a spanyol felfedezések: A portugál hajósok már a XV. század közepétől egyre távolabb merészkedtek el Afrika partjai mentén arany és fűszerek megszerzése reményében. 1487-ben Bartalomeo Diaz elérte Afrika legdélibb pontját a Jóreménység fokát. 1498-ban Vasco de Gama Afrika megkerülése után eljutott Indiába. A portugálok kereskedelmi telepeket hoztak létre Indiában, majd keletebbre hatolva Kínában is. Óriási jövedelmekre tettek szert a levantei kereskedelem megkerülésével, mert így az araboktól magukhoz ragadták a fűszerkereskedelem hasznát. A luxuscikkekért Indiában és Kínában is nemesfémmel tudtak fizetni.
A spanyol királynő támogatásával indul útnak Kolombusz Kristóf olasz tengerész nyugatnak. Kolombusz 1492-ben elérte az amerikai kontinens előterében fekvő Bahama-szigeteket. További útjai során felfedezte Kubát és Hispániolát, majd a közép-amerikai partvidéket. Abban a hitben halt meg, hogy Indiába érkezett. Az olasz Amerigo Vespucci ismeri fel, hogy új földrészt fedeztek fel. Róla nevezik el a kontinenst Amerikának.
A Föld első körülhajózására Magelán tett kísérletet, 1519-1521. A kapitányt ugyan a bennszülöttek megölték a Fülöp-szigeteken, de egyik hajója viszajutott Európába.
Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt, itt bontakozott ki a gyarmatosítás. Az új kontinensen természetes állapotban és tömegével fordultak elő nemesfémek. Hatalmas ültetvények kialakítására alkalmas földek álltak rendelkezésre. Ezek mind birtokba vehetőek voltak. Az itt található kultúrák technikai és társadalmi szempontból sokkal alacsonyabb szinten álltak, mint az európaiak. Az indián különböző szintű kultúrákat hozott létre a kontinensen. A Yukatán-félszigeten alakult ki a maja kultúra- piramisok, fejlett csillagászati, matematikai ismeretek- ami az európaiak érkezésének idejére lehanyatlott. Az aztékok a XV. században hozták létre a Közép-Amerika nagy részére kiterjedő birodalmukat. Intenzív földművelést folytattak. Fővárosuk Tenochtitlán volt. Despotikus állam volt és emberadót szedtek áldozati szertartásaikhoz. Az Azték Birodalmat 1519-1521 között Hernán Cortés hódítja meg kis létszámú katonáival és indián szövetségeseivel. Az aztékok nem tudták hova elhelyezni világukban és vallásukban az idegeneket, így kezdetben istenként tisztelték őket. Az aztékok vezetője Montezuma volt. Az aztékok túl későn ismerik fel a spanyolok igazi szándékát. Cuauhtemoc az aztékok utolsó vezetője. Az inkák az Andok mentén építették ki birodalmukat. Teraszos, öntözéses földművelést folytattak. Államukat a nap fiaként tisztelt inka vezette. A tisztség neve volt az inka szó. Itt is despotikus az államberendezkedés. Az Inka Birodalmat Francisco Pizarro fedezi fel és hódítja meg üzlettársával és testvéreivel. 1532-ben kezdődnek az első expedíciós hódítások, amikor is Cajamarcában a spanyolok elfogják Atahualpha Inkát és kivégzik. Ezután még egy jelentősebb vezetőjük lesz az inkáknak, Ő Manco. Kezdetben együttműködik a hódítókkal, de később átáll a nép oldalára. A teljes Inka Birodalom meghódítása hosszú folyamat volt, egészen a XV. század második feléig eltartott. Az Amazonasz menti területeket Francisco Orellane fedezi fel egy Gonzalo Pizarroval közös expedícióban, 1541-1542.
A kontinenst először birtokba vevő spanyol hódítókat konkvisztádoroknak (hódítóknak) nevezzük. A konkvisztádorok nagy technikai fölénnyel rendelkeztek, mert az indiánok nem ismerték a fémeket, a puskaport és a lovat sem. Az európaiak kegyetlensége és az általuk behurcolt betegségek az indián lakosság tömeges kipusztulását eredményezték. A munkaerőt Afrikából behurcolt feketékkel biztosították.
A kereskedelem: Az Amerikából Európába beözönlő nemesfémek az arany és az ezüst leértékeléséhez vezetett. Emelkedtek a mezőgazdasági és az ipari termékek árai- a mezőgazdasági jobban- , ez az úgynevezett árforradalom. A piac bővítése és az árak növekedése jelentős mértékben ösztönözte a termelést és a kereskedelmet. Amerikából nemesfémet, gyapotot, cukrot, dohányt szállítottak Európába, míg onnan iparcikkeket Amerikába. Európából alkoholt és ipar cikkeket vittek Afrikába, ahonnan rabszolgákat vásároltak. A rabszolgákat pedig, az amerikai ültetvényekre szállították. Ez a gazdasági körforgás vált a kibontakozó világkereskedelem motorjává. Létrejöttek a tőzsdék, melyek árutőzsdék voltak. A levantei kereskedelem hanyatlásnak indult. A Hanza forgalma fellendült, de árukészlete nem változott. Kialakulnak az új területekből nagy hasznot húzó centrum területek (pl. Spanyolország, Portugália) és a kevesebb hasznot élvező periféria területek. Nyugat-Európa fejlődésnek indul, Kelet-Európából élelmiszert, mezőgazdasági termékeket szállítanak nyugatra, míg keletre a nyugatiak iparcikkeket szállítanak.
A XV. századi nyugat-európai gazdaság nagy mennyiségben igényelte a nemesfémekből való pénzérméket. A keletről érkező árucikkek fogyasztása nőtt és mivel ezek ellenértéke többnyire a pénz volt, a Kelet szinte kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket. A levantei kereskedelem túl költségessé vált a rá kivetett török adó miatt. Nehezítette a helyzetet, hogy kezdtek kimerülni Magyarország és Csehország nemesfémbányái. A gondokkal- a reneszánsznak köszönhetően- a problémák megoldására nyitottabb Nyugat-Európa nézett szembe. Fejlődött a tudományos élet, a Földet ismét sokan gömb alakúnak képzelték. Új technika újítások jelentek meg, amik lehetővé tették az óceáni hajózást. Ilyen volt például az új hajótípus a karvella és az új tájékozódó eszközök, mint az iránytű. A kereskedelmi útvonalak nyugatabbra tolódtak át.
A portugál és a spanyol felfedezések: A portugál hajósok már a XV. század közepétől egyre távolabb merészkedtek el Afrika partjai mentén arany és fűszerek megszerzése reményében. 1487-ben Bartalomeo Diaz elérte Afrika legdélibb pontját a Jóreménység fokát. 1498-ban Vasco de Gama Afrika megkerülése után eljutott Indiába. A portugálok kereskedelmi telepeket hoztak létre Indiában, majd keletebbre hatolva Kínában is. Óriási jövedelmekre tettek szert a levantei kereskedelem megkerülésével, mert így az araboktól magukhoz ragadták a fűszerkereskedelem hasznát. A luxuscikkekért Indiában és Kínában is nemesfémmel tudtak fizetni.
A spanyol királynő támogatásával indul útnak Kolombusz Kristóf olasz tengerész nyugatnak. Kolombusz 1492-ben elérte az amerikai kontinens előterében fekvő Bahama-szigeteket. További útjai során felfedezte Kubát és Hispániolát, majd a közép-amerikai partvidéket. Abban a hitben halt meg, hogy Indiába érkezett. Az olasz Amerigo Vespucci ismeri fel, hogy új földrészt fedeztek fel. Róla nevezik el a kontinenst Amerikának.
A Föld első körülhajózására Magelán tett kísérletet, 1519-1521. A kapitányt ugyan a bennszülöttek megölték a Fülöp-szigeteken, de egyik hajója viszajutott Európába.
Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt, itt bontakozott ki a gyarmatosítás. Az új kontinensen természetes állapotban és tömegével fordultak elő nemesfémek. Hatalmas ültetvények kialakítására alkalmas földek álltak rendelkezésre. Ezek mind birtokba vehetőek voltak. Az itt található kultúrák technikai és társadalmi szempontból sokkal alacsonyabb szinten álltak, mint az európaiak. Az indián különböző szintű kultúrákat hozott létre a kontinensen. A Yukatán-félszigeten alakult ki a maja kultúra- piramisok, fejlett csillagászati, matematikai ismeretek- ami az európaiak érkezésének idejére lehanyatlott. Az aztékok a XV. században hozták létre a Közép-Amerika nagy részére kiterjedő birodalmukat. Intenzív földművelést folytattak. Fővárosuk Tenochtitlán volt. Despotikus állam volt és emberadót szedtek áldozati szertartásaikhoz. Az Azték Birodalmat 1519-1521 között Hernán Cortés hódítja meg kis létszámú katonáival és indián szövetségeseivel. Az aztékok nem tudták hova elhelyezni világukban és vallásukban az idegeneket, így kezdetben istenként tisztelték őket. Az aztékok vezetője Montezuma volt. Az aztékok túl későn ismerik fel a spanyolok igazi szándékát. Cuauhtemoc az aztékok utolsó vezetője. Az inkák az Andok mentén építették ki birodalmukat. Teraszos, öntözéses földművelést folytattak. Államukat a nap fiaként tisztelt inka vezette. A tisztség neve volt az inka szó. Itt is despotikus az államberendezkedés. Az Inka Birodalmat Francisco Pizarro fedezi fel és hódítja meg üzlettársával és testvéreivel. 1532-ben kezdődnek az első expedíciós hódítások, amikor is Cajamarcában a spanyolok elfogják Atahualpha Inkát és kivégzik. Ezután még egy jelentősebb vezetőjük lesz az inkáknak, Ő Manco. Kezdetben együttműködik a hódítókkal, de később átáll a nép oldalára. A teljes Inka Birodalom meghódítása hosszú folyamat volt, egészen a XV. század második feléig eltartott. Az Amazonasz menti területeket Francisco Orellane fedezi fel egy Gonzalo Pizarroval közös expedícióban, 1541-1542.
A kontinenst először birtokba vevő spanyol hódítókat konkvisztádoroknak (hódítóknak) nevezzük. A konkvisztádorok nagy technikai fölénnyel rendelkeztek, mert az indiánok nem ismerték a fémeket, a puskaport és a lovat sem. Az európaiak kegyetlensége és az általuk behurcolt betegségek az indián lakosság tömeges kipusztulását eredményezték. A munkaerőt Afrikából behurcolt feketékkel biztosították.
A kereskedelem: Az Amerikából Európába beözönlő nemesfémek az arany és az ezüst leértékeléséhez vezetett. Emelkedtek a mezőgazdasági és az ipari termékek árai- a mezőgazdasági jobban- , ez az úgynevezett árforradalom. A piac bővítése és az árak növekedése jelentős mértékben ösztönözte a termelést és a kereskedelmet. Amerikából nemesfémet, gyapotot, cukrot, dohányt szállítottak Európába, míg onnan iparcikkeket Amerikába. Európából alkoholt és ipar cikkeket vittek Afrikába, ahonnan rabszolgákat vásároltak. A rabszolgákat pedig, az amerikai ültetvényekre szállították. Ez a gazdasági körforgás vált a kibontakozó világkereskedelem motorjává. Létrejöttek a tőzsdék, melyek árutőzsdék voltak. A levantei kereskedelem hanyatlásnak indult. A Hanza forgalma fellendült, de árukészlete nem változott. Kialakulnak az új területekből nagy hasznot húzó centrum területek (pl. Spanyolország, Portugália) és a kevesebb hasznot élvező periféria területek. Nyugat-Európa fejlődésnek indul, Kelet-Európából élelmiszert, mezőgazdasági termékeket szállítanak nyugatra, míg keletre a nyugatiak iparcikkeket szállítanak.
2009. március 7., szombat
VIII. Tétel: Mátyás történelmi portréja intézkedései alapján
Hunyadi Mátyás(1458-1490)
Hunyadi János halála után(1456) kiújult a hatalmi vetélkedés az V. László mögött álló bárói liga -Garai, Cillei- és a Hunyadiak között. Az uralkodó nem akarta Hunyadi János idősebb fiát, Hunyadi Lászlót megerősíteni apja méltóságaiban. Ezeken a méltóságokon nyugodott a Hunyadi liga hatalma( erdélyi vajdaság, temesi ispánság, szörényi bánság, Nándorfehérvár kapitányi cím). Erre válaszul a Hunyadiak emberei Nándorfehérváron megölték az uralkodó bizalmasát, Cillei Ulrikot. A király büntetlenséget ígért, de később Budán elfogatta a Hunyadi fivéreket. Lászlót kivégeztette, Mátyást fogságban tartotta. V. László Magyarországon nem érezte magát biztonságban, ezért -mivel cseh király is volt- Prágába ment és magával vitte Mátyást is. 1457-ben V. László váratlanul meghalt. Ezt követően a Hunyadi liga élén álló Szilágyi Mihály elérte a köznemességre támaszkodva, hogy az országgyűlés 1458 januárjában királlyá válassza a Prágában raboskodó Mátyást. A cseh király csak váltságdíj és házasság(Podjebrád Katalin) fejében engedte el a királyt. Az uralkodó miután elfoglalta a trónt félreállította Szilágyi Mihályt, akit öt évre szavazott meg mellé kormányzónak az országgyűlés. Ezután visszaverte III.(Habsburg) Frigyes és az őt támogató bárók támadását. Mátyás az első időszakban adományokkal nyerte meg ellenfelei egy részét, a többieket katonai úton győzte meg. A korona azonban ekkor még Frigyesnél van. Mátyás a Hunyadi ligának és a köznemességnek köszönhette trónját. Ezért kezdetben a rendekkel egyetértésben kormányzott és folytatta apja törökellenes politikáját. Időközben ismét megkezdődtek a déli végvárrendszer elleni török támadások. A török megtámadja Boszniát. A magyar csapatok Boszniába vonulnak, ám a kiegyenlített erőviszonyok miatt egyikük sem kockáztatja meg a döntő ütközetet. Mátyás 1463-ban megszerzi Jajcát, majd kettéosztják Boszniát. Északon magyar, délen török várrendszer épül ki.
Mátyás 1463-ban, hogy teljes jogú uralkodó legyen kiváltja III. Frigyestől a koronát. 80 ezer forintot fizet és Sopront is visszakapja. Ezután az uralkodó egyre kevésbé vette figyelembe a nemesség érdekeit. Az országgyűlésen a saját akaratát kényszerítette a rendekre. Az államigazgatás megreformálásakor a rendi hivatalok szerepének csökkentésére, az egyedül tőle függő hivatalok erősítésére törekedett. Egyesítette a titkos- és a főkancelláriát -ezzel korlátozta a királyi tanácsot- és élére bizalmasát helyezte. A főkincstartói tisztséget megszüntette. Helyére köznemesi és polgári származású kincstartókat nevezett ki, akiket közvetlenül irányított. Mátyás egy a személyéhez hű tisztségviselői réteget hozott létre. A királyra visszaszálló birtokokat eladományozta, hogy új, személyéhez hű bárói réteget hozzon létre(Bátoryak, Szapolyaiak).
Jövedelmek: Tervei megvalósításához Mátyásnak erőteljesen növelnie kellett a bevételeket. A királyi jövedelmeket a parasztok adóinak jelentős növekedésével emelte. 1467-ben a kapuadó helyett bevezette a füstpénzt. Így már nem portánként, hanem háztartásokként kellett fizetni. Legnagyobb bevételét a rendszeresen beszedett -évente akár kétszer is- rendkívüli hadiadó -1 forint telkenként- jelentette. A kincstári jövedelmek 500 ezer-750 ezer forintra növekedtek. Mátyás jövedelmei európai viszonylatban is jelentősek voltak. A török szultán bevétele kb. 1,800,000 forint volt.
A fekete sereg: Mátyás jövedelmeivel párhuzamban építette ki a később fekete seregnek nevezett haderőt. A sereg jelentős részét -15-20 ezer főt- igyekezett mindig fegyverben tartani. Ez hatalmas költségeket jelentett. Egy nehézlovas 3 aranyat, egy gyalogos 2 aranyat kapott havonta. A bevételek jelentős részét a fekete sereg emésztette fel. A fekete sereg teljes mértékben az uralkodó irányítása alatt állt. Ez a sereg nem csak hódításokra szolgált, de növelte a király erejét a rendekkel szemben. A fekete sereg magját egykori husziták alkották. Katonáit és vezéreit(Magyar Balázs, Kinizsi Pál) csehek, németek, magyarok alkották. A hadsereg modernnek számított a korban, mivel jelentős gyalogsággal rendelkezett. Voltak ágyúik is.
A reneszánsz uralkodó: Mátyás korának művelt uralkodói közé tartozott. Több nyelven beszélt és írt. A kor szokása szerint dinasztiát szeretett volna alapítani. Első felesége után 1476-ban feleségül vette a nápolyi király lányát, Beatrixot. Beatrixnak jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar királyi udvarban meghonosodott a reneszánsz műveltség és életvitel. A reneszánsz udvar fenntartása a fekete sereg után Mátyás kiadásainak legnagyobb tételét jelentette. Reneszánsz építkezés folyt a budai és a visegrádi palotában. A magyar urak többsége ellenszenvet érzett a kifinomult udvar iránt, mert beatrix érkezése után megszűnt az uralkodó és alattvalói kapcsolatának közvetlensége. Mátyás hatalmas 2000-2500 könyvből álló könyvtárat gyűjtött össze. Ezeket a könyveket corvináknak nevezik. Mátyás az udvarába hivatott számos olasz humanistát.
Külpolitika 1463 után: Mátyás a török ellen csak védekezett, nem kockáztatott meg nagyobb támadó hadjáratot. A végvári rendszert megerősítette: a várakat felújították, a katonák rendszeresen megkapták zsoldjukat. 1468-ban a cseh trón megszerzésére indított háborút az uralkodó, ennek ürügye az volt, hogy a cseh király huszita volt. A cseh hadjáratok változó eredménnyel folytak. Mátyás elfoglalta Morvaországot és Sziléziát, ahol 1469-ben cseh királlyá választották. Csehországban azonban nem boldogult. Podjebrád György halála után a csehek Jagelló Ulászlót ültették a trónra, akivel Mátyás hosszú harcok után 1479-ben kompromisszumos békét kötött. Mátyás és Ulászló kölcsönösen elismerték egymás cseh királyságát és az országot megosztották. Mátyásé lett Morvaország és Szilézia, Ulászlóé pedig Csehország. Miután a német-római császár III.(Habsburg) Frigyes nem ismerte el cseh királynak, Mátyás megtámadta Ausztriát. A Frigyes elleni háború kisebb megszakításokkal haláláig tartott. 1485-ben elfoglalja Bécset. Mátyás kisérletet tett a német-római császári cím megszerzésére. A hatalmától tartó német rendek azonban Frigyes mögé álltak és annak fiát(Miksát) választották 1486-ban uralkodóvá.
A költséges nyugati hadjáratok és a rendek háttérbe szorítása miatt hívei egy része szembefordult Mátyással(mint Vitéz János, Janus Pannonius). Ezek egy összeesküvést szerveztek 1471-ben és Jagelló Kázmért hívták meg a trónra. Mátyás az összeesküvést elfojtotta, vezetőinek egy részét adományokkal megnyerte.
A magyar nemesség a cseh és osztrák háborúknál fontosabbnak tartotta volna a török elleni háborút. Nyomásukra és válaszul a betörésekre a király hadat indított a Délvidéken. 1479-ben Kenyérmezőnél Kinizsi Pál és Báthori István(erdélyi vajda) visszaverte az Erdélybe betörő törököket. Az uralkodó a törökökkel békére törekedett, így 1483-ban békét köt velük, amit a magyar királyok 1520-ig nyújtanak majd.
Trónutódlás: Mátyás 1463-ban elfogadta, hogyha fiú utód nélkül hal meg akkor Frigyesé vagy utódjáé lesz a trón. Mátyásnak azonban egyik feleségétől sem született gyereke. Emiatt a trónutódlás uralkodásának egyik központi kérdésévé vált. Egy bécsi polgárlánytól született fia -Corvin János- , aki számára igyekezett biztosítani a trónt. Corvin János a kor szokása szerint törvénytelennek volt és alacsony származású. Ezért Mátyás a fiút az ország leghatalmasabb birtokosává tette. 1486-ban meghozza a nádori tőrvényt, melyben -fia remélt támogatóját- a nádort a király helyettesévé tette, királyválasztáskor neki juttatta az első szavazatot. A köznemesség megnyerése érdekében megerősítette a szolgabírók és az alispánok szerepét a vármegyékben. Mátyás 1490-ben meghal. A nemesség arra törekedett, hogy többet hozzá hasonló uralkodó ne kerüljön a magyar trónra. Egykori hívei közül szinte senki nem állt ki fia, Corvin János mellett. A halálát követő trónharcból Jagelló Ulászló kerül ki győztesen.
Hunyadi János halála után(1456) kiújult a hatalmi vetélkedés az V. László mögött álló bárói liga -Garai, Cillei- és a Hunyadiak között. Az uralkodó nem akarta Hunyadi János idősebb fiát, Hunyadi Lászlót megerősíteni apja méltóságaiban. Ezeken a méltóságokon nyugodott a Hunyadi liga hatalma( erdélyi vajdaság, temesi ispánság, szörényi bánság, Nándorfehérvár kapitányi cím). Erre válaszul a Hunyadiak emberei Nándorfehérváron megölték az uralkodó bizalmasát, Cillei Ulrikot. A király büntetlenséget ígért, de később Budán elfogatta a Hunyadi fivéreket. Lászlót kivégeztette, Mátyást fogságban tartotta. V. László Magyarországon nem érezte magát biztonságban, ezért -mivel cseh király is volt- Prágába ment és magával vitte Mátyást is. 1457-ben V. László váratlanul meghalt. Ezt követően a Hunyadi liga élén álló Szilágyi Mihály elérte a köznemességre támaszkodva, hogy az országgyűlés 1458 januárjában királlyá válassza a Prágában raboskodó Mátyást. A cseh király csak váltságdíj és házasság(Podjebrád Katalin) fejében engedte el a királyt. Az uralkodó miután elfoglalta a trónt félreállította Szilágyi Mihályt, akit öt évre szavazott meg mellé kormányzónak az országgyűlés. Ezután visszaverte III.(Habsburg) Frigyes és az őt támogató bárók támadását. Mátyás az első időszakban adományokkal nyerte meg ellenfelei egy részét, a többieket katonai úton győzte meg. A korona azonban ekkor még Frigyesnél van. Mátyás a Hunyadi ligának és a köznemességnek köszönhette trónját. Ezért kezdetben a rendekkel egyetértésben kormányzott és folytatta apja törökellenes politikáját. Időközben ismét megkezdődtek a déli végvárrendszer elleni török támadások. A török megtámadja Boszniát. A magyar csapatok Boszniába vonulnak, ám a kiegyenlített erőviszonyok miatt egyikük sem kockáztatja meg a döntő ütközetet. Mátyás 1463-ban megszerzi Jajcát, majd kettéosztják Boszniát. Északon magyar, délen török várrendszer épül ki.
Mátyás 1463-ban, hogy teljes jogú uralkodó legyen kiváltja III. Frigyestől a koronát. 80 ezer forintot fizet és Sopront is visszakapja. Ezután az uralkodó egyre kevésbé vette figyelembe a nemesség érdekeit. Az országgyűlésen a saját akaratát kényszerítette a rendekre. Az államigazgatás megreformálásakor a rendi hivatalok szerepének csökkentésére, az egyedül tőle függő hivatalok erősítésére törekedett. Egyesítette a titkos- és a főkancelláriát -ezzel korlátozta a királyi tanácsot- és élére bizalmasát helyezte. A főkincstartói tisztséget megszüntette. Helyére köznemesi és polgári származású kincstartókat nevezett ki, akiket közvetlenül irányított. Mátyás egy a személyéhez hű tisztségviselői réteget hozott létre. A királyra visszaszálló birtokokat eladományozta, hogy új, személyéhez hű bárói réteget hozzon létre(Bátoryak, Szapolyaiak).
Jövedelmek: Tervei megvalósításához Mátyásnak erőteljesen növelnie kellett a bevételeket. A királyi jövedelmeket a parasztok adóinak jelentős növekedésével emelte. 1467-ben a kapuadó helyett bevezette a füstpénzt. Így már nem portánként, hanem háztartásokként kellett fizetni. Legnagyobb bevételét a rendszeresen beszedett -évente akár kétszer is- rendkívüli hadiadó -1 forint telkenként- jelentette. A kincstári jövedelmek 500 ezer-750 ezer forintra növekedtek. Mátyás jövedelmei európai viszonylatban is jelentősek voltak. A török szultán bevétele kb. 1,800,000 forint volt.
A fekete sereg: Mátyás jövedelmeivel párhuzamban építette ki a később fekete seregnek nevezett haderőt. A sereg jelentős részét -15-20 ezer főt- igyekezett mindig fegyverben tartani. Ez hatalmas költségeket jelentett. Egy nehézlovas 3 aranyat, egy gyalogos 2 aranyat kapott havonta. A bevételek jelentős részét a fekete sereg emésztette fel. A fekete sereg teljes mértékben az uralkodó irányítása alatt állt. Ez a sereg nem csak hódításokra szolgált, de növelte a király erejét a rendekkel szemben. A fekete sereg magját egykori husziták alkották. Katonáit és vezéreit(Magyar Balázs, Kinizsi Pál) csehek, németek, magyarok alkották. A hadsereg modernnek számított a korban, mivel jelentős gyalogsággal rendelkezett. Voltak ágyúik is.
A reneszánsz uralkodó: Mátyás korának művelt uralkodói közé tartozott. Több nyelven beszélt és írt. A kor szokása szerint dinasztiát szeretett volna alapítani. Első felesége után 1476-ban feleségül vette a nápolyi király lányát, Beatrixot. Beatrixnak jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar királyi udvarban meghonosodott a reneszánsz műveltség és életvitel. A reneszánsz udvar fenntartása a fekete sereg után Mátyás kiadásainak legnagyobb tételét jelentette. Reneszánsz építkezés folyt a budai és a visegrádi palotában. A magyar urak többsége ellenszenvet érzett a kifinomult udvar iránt, mert beatrix érkezése után megszűnt az uralkodó és alattvalói kapcsolatának közvetlensége. Mátyás hatalmas 2000-2500 könyvből álló könyvtárat gyűjtött össze. Ezeket a könyveket corvináknak nevezik. Mátyás az udvarába hivatott számos olasz humanistát.
Külpolitika 1463 után: Mátyás a török ellen csak védekezett, nem kockáztatott meg nagyobb támadó hadjáratot. A végvári rendszert megerősítette: a várakat felújították, a katonák rendszeresen megkapták zsoldjukat. 1468-ban a cseh trón megszerzésére indított háborút az uralkodó, ennek ürügye az volt, hogy a cseh király huszita volt. A cseh hadjáratok változó eredménnyel folytak. Mátyás elfoglalta Morvaországot és Sziléziát, ahol 1469-ben cseh királlyá választották. Csehországban azonban nem boldogult. Podjebrád György halála után a csehek Jagelló Ulászlót ültették a trónra, akivel Mátyás hosszú harcok után 1479-ben kompromisszumos békét kötött. Mátyás és Ulászló kölcsönösen elismerték egymás cseh királyságát és az országot megosztották. Mátyásé lett Morvaország és Szilézia, Ulászlóé pedig Csehország. Miután a német-római császár III.(Habsburg) Frigyes nem ismerte el cseh királynak, Mátyás megtámadta Ausztriát. A Frigyes elleni háború kisebb megszakításokkal haláláig tartott. 1485-ben elfoglalja Bécset. Mátyás kisérletet tett a német-római császári cím megszerzésére. A hatalmától tartó német rendek azonban Frigyes mögé álltak és annak fiát(Miksát) választották 1486-ban uralkodóvá.
A költséges nyugati hadjáratok és a rendek háttérbe szorítása miatt hívei egy része szembefordult Mátyással(mint Vitéz János, Janus Pannonius). Ezek egy összeesküvést szerveztek 1471-ben és Jagelló Kázmért hívták meg a trónra. Mátyás az összeesküvést elfojtotta, vezetőinek egy részét adományokkal megnyerte.
A magyar nemesség a cseh és osztrák háborúknál fontosabbnak tartotta volna a török elleni háborút. Nyomásukra és válaszul a betörésekre a király hadat indított a Délvidéken. 1479-ben Kenyérmezőnél Kinizsi Pál és Báthori István(erdélyi vajda) visszaverte az Erdélybe betörő törököket. Az uralkodó a törökökkel békére törekedett, így 1483-ban békét köt velük, amit a magyar királyok 1520-ig nyújtanak majd.
Trónutódlás: Mátyás 1463-ban elfogadta, hogyha fiú utód nélkül hal meg akkor Frigyesé vagy utódjáé lesz a trón. Mátyásnak azonban egyik feleségétől sem született gyereke. Emiatt a trónutódlás uralkodásának egyik központi kérdésévé vált. Egy bécsi polgárlánytól született fia -Corvin János- , aki számára igyekezett biztosítani a trónt. Corvin János a kor szokása szerint törvénytelennek volt és alacsony származású. Ezért Mátyás a fiút az ország leghatalmasabb birtokosává tette. 1486-ban meghozza a nádori tőrvényt, melyben -fia remélt támogatóját- a nádort a király helyettesévé tette, királyválasztáskor neki juttatta az első szavazatot. A köznemesség megnyerése érdekében megerősítette a szolgabírók és az alispánok szerepét a vármegyékben. Mátyás 1490-ben meghal. A nemesség arra törekedett, hogy többet hozzá hasonló uralkodó ne kerüljön a magyar trónra. Egykori hívei közül szinte senki nem állt ki fia, Corvin János mellett. A halálát követő trónharcból Jagelló Ulászló kerül ki győztesen.
2009. március 5., csütörtök
XII. Tétel: A reformáció és az ellenreformáció főbb irányzatai, jellegzetességei
Reformáció és a katolikus megújulás
A XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik központjává vált. X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeit búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni. A német főpapok pedig méltóságuk megvásárlását kívánták így elérni. A hívek számára a tisztítótűz elkerülése érdekében már korábban is árultak búcsú- vagyis bűnbocsátó cédulákat. A XVI. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a cédulákat csupán az anyagi haszonszerzés céljából árulják. Mindezek fokozták az embereknek a papsággal és az egyházzal szembeni ellenségességét.
Az evangélikusokról: Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során meggyőződött a pápai udvar anyagiságáról és erkölcsi válságáról. 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó elképzeléseit. Az egyház részéről teljes elutasításban részesült, ezért a következő években kibontakozott a Luther nevéhez fűződő új felekezet, az evangélikus(lutheránus) egyház. Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra támaszkodott. Lefordítja németre a bibliát, hogy az szélesebb tömegek számára is hozzáférhető legyen. Felfogása szerint, az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet és ehez nincs szükség egyházi közreműködésre. Elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését. Emiatt lemondott az egyházi adókról és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését, a szekularizációt. Tagadta a pápa különleges hatalmát és a szerzetesrendek szükségességét. Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben, ezért pártolta a két szín alatti áldozást. A katolikusok hét szentségéből csupán kettőt tartott meg, a keresztséget és az úrvacsorát. A pápa kiátkozza Luthert, majd V. Károly Német-Római császár is ellene fordult. A császárral szemben álló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek tiltakoztak(protestáltak) és a reformátor mögé álltak. Innen származik a protestáns elnevezés. Bölcs Frigyes -dacolva a pápával és a császárral- Wartburg várában oltalma alá vette a bibliát fordító Luthert. Az új tanok gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. A császár és a fejedelmek között kitört a vallásháború, aminek vége az augsburgi vallásbéke lett 1555-ben. Az egyezség értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást és alattvalóiknak is követniük kellett őket. Cuius regio, cius religio - Akié a föld, azé a vallás. A békét követően az északi és a keleti német területeken a lutheránusok kerültek többségbe. Az evangélikus hit német földön kívül Skandináviában vált uralkodóvá és jelentős pozíciókat szerzett Ausztriában, valamint Csehország és Magyarország német ajkú területein.
A kálvini reformáció: A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozója Kálvin János nevéhez fűződik. Francia volt, de a katolikusok bírálata miatt Svájcba kellett menekülnie. Tanait az ,,A keresztény vallás tanításai" című művében dolgozta ki 1536-ban. Az új vallási közösség(felekezet), a reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Genf városának prédikátoraként alakította ki. Kálvin -Lutherhez hasonlóan- a Biblia tanításaihoz nyúlt vissza, de jelentősebb mértékben eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő kérdés számára is az üdvözlés volt. Kálvin szerint azonban ez nem a hit kérdése, mert Isten előre kiválasztotta(predesztinálta), hogy ki jut üdvözségre és ki kárhozatra. Ez az eleve elrendelés vagy predesztináció tana. Az emberek ebben hittel és tisztes élettel fejezheti ki, hogy bíznak Isteneben és az üdvözülésükben. Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést. A kálvinista templomokat egyszerű belső jellemzi, tiltották a festményeket is. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a munkával szerzett pénz kölcsönzése után a tisztes kamat szedését. Az uzsorát persze elítélte. A református egyház nem épített ki hierarchiát. Minden közösség önállóan tevékenykedett. A vezetésbe a választott világiak, az úgynevezett presbiterek is beleszólhattak. Kálvin elfogadta, hogy az uralkodók hatalma Istentől származik. Ennek ellenére jogosnak tartotta a hatalommal visszaélő, zsarnokká lett uralkodók elmozdítását. Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta kívánatosnak és a nép zsarnokságát is elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, és Angliában többségbe került és elterjedt Franciaországban is.
Az antitrinitáriusok: Egy spanyol orvos Servet Mihály(Szervét Mihály) az őkeresztényi hagyományokat keresve egy egyszerűbb egyistenhithez tért vissza. Elvetette a szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromság tagadókat antitrinitáriusoknak vagy unitáriusoknak nevezzük. Jelentősebb szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek.
Az anababtisták: Münzer Tamás a vezetőjük és a felnőttkori újrakeresztelkedés mellett álltak ki.
Az ellenreformáció: A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház megújításához is. A harcot és a reformációt együttesen jelentő mozgalmat ellenreformációnak vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Az ellenreformációt a papság mellett a jelentős erőt képviselő katolikus nagyhatalmak támogatták, mint Franciaország és a Habsburg Birodalom. A megújulás fóruma a tridenti zsinat(1545-1563) volt. A zsinaton felléptek a reformáció által is bírált visszásságok ellen. Betiltották a búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi normákat szabtak a papoknak és a főpapoknak. Iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Nagy gondot fordítottak a hitéletre, ismét tisztázták a hittételeket. Kitartottak a katolicizmus hagyományai mellett: nem csorbították a pápa hatalmát, a szentek tiszteleté és ezenkívül megerősítették a szerzetesi mozgalmakat.
Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő feladatának a katolicizmus védelmét tekintette. A tagjaitól katonai fegyelmet követelő, erősen központosított rend élén a generális állt. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és magas színvonalú iskolákat hoztak létre. A képzett jezsuiták hatására sok ember tért át-vissza a katolikus hitre, tehát katolizált.
A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. Ismét életre hívták az inkvizíciót 1542-ben, ez a katolikus országokban lépett fel az új tanok követőivel szemben. Létrehozzák a tiltott könyvek jegyzékét, az indexet. A reformációval szembeni küzdelemben szerepet szántak a külsőségeknek, a pompának is. A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A barokkban monumentális méreteket alkalmaztak, mellyel az ember kiszolgáltatottságát és az építtető hatalmát akarták megjeleníteni.
A katolikus megújulás megállította a reformáció terjedését. A katolikus államhatalom segítségével Franciaországban, Csehországban, Ausztriában és részben Magyarországon ismét a katolicizmusé lett a vezető szerep.
A XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik központjává vált. X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeit búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni. A német főpapok pedig méltóságuk megvásárlását kívánták így elérni. A hívek számára a tisztítótűz elkerülése érdekében már korábban is árultak búcsú- vagyis bűnbocsátó cédulákat. A XVI. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a cédulákat csupán az anyagi haszonszerzés céljából árulják. Mindezek fokozták az embereknek a papsággal és az egyházzal szembeni ellenségességét.
Az evangélikusokról: Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során meggyőződött a pápai udvar anyagiságáról és erkölcsi válságáról. 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó elképzeléseit. Az egyház részéről teljes elutasításban részesült, ezért a következő években kibontakozott a Luther nevéhez fűződő új felekezet, az evangélikus(lutheránus) egyház. Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra támaszkodott. Lefordítja németre a bibliát, hogy az szélesebb tömegek számára is hozzáférhető legyen. Felfogása szerint, az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet és ehez nincs szükség egyházi közreműködésre. Elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését. Emiatt lemondott az egyházi adókról és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését, a szekularizációt. Tagadta a pápa különleges hatalmát és a szerzetesrendek szükségességét. Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben, ezért pártolta a két szín alatti áldozást. A katolikusok hét szentségéből csupán kettőt tartott meg, a keresztséget és az úrvacsorát. A pápa kiátkozza Luthert, majd V. Károly Német-Római császár is ellene fordult. A császárral szemben álló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek tiltakoztak(protestáltak) és a reformátor mögé álltak. Innen származik a protestáns elnevezés. Bölcs Frigyes -dacolva a pápával és a császárral- Wartburg várában oltalma alá vette a bibliát fordító Luthert. Az új tanok gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. A császár és a fejedelmek között kitört a vallásháború, aminek vége az augsburgi vallásbéke lett 1555-ben. Az egyezség értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást és alattvalóiknak is követniük kellett őket. Cuius regio, cius religio - Akié a föld, azé a vallás. A békét követően az északi és a keleti német területeken a lutheránusok kerültek többségbe. Az evangélikus hit német földön kívül Skandináviában vált uralkodóvá és jelentős pozíciókat szerzett Ausztriában, valamint Csehország és Magyarország német ajkú területein.
A kálvini reformáció: A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozója Kálvin János nevéhez fűződik. Francia volt, de a katolikusok bírálata miatt Svájcba kellett menekülnie. Tanait az ,,A keresztény vallás tanításai" című művében dolgozta ki 1536-ban. Az új vallási közösség(felekezet), a reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Genf városának prédikátoraként alakította ki. Kálvin -Lutherhez hasonlóan- a Biblia tanításaihoz nyúlt vissza, de jelentősebb mértékben eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő kérdés számára is az üdvözlés volt. Kálvin szerint azonban ez nem a hit kérdése, mert Isten előre kiválasztotta(predesztinálta), hogy ki jut üdvözségre és ki kárhozatra. Ez az eleve elrendelés vagy predesztináció tana. Az emberek ebben hittel és tisztes élettel fejezheti ki, hogy bíznak Isteneben és az üdvözülésükben. Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést. A kálvinista templomokat egyszerű belső jellemzi, tiltották a festményeket is. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a munkával szerzett pénz kölcsönzése után a tisztes kamat szedését. Az uzsorát persze elítélte. A református egyház nem épített ki hierarchiát. Minden közösség önállóan tevékenykedett. A vezetésbe a választott világiak, az úgynevezett presbiterek is beleszólhattak. Kálvin elfogadta, hogy az uralkodók hatalma Istentől származik. Ennek ellenére jogosnak tartotta a hatalommal visszaélő, zsarnokká lett uralkodók elmozdítását. Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta kívánatosnak és a nép zsarnokságát is elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, és Angliában többségbe került és elterjedt Franciaországban is.
Az antitrinitáriusok: Egy spanyol orvos Servet Mihály(Szervét Mihály) az őkeresztényi hagyományokat keresve egy egyszerűbb egyistenhithez tért vissza. Elvetette a szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromság tagadókat antitrinitáriusoknak vagy unitáriusoknak nevezzük. Jelentősebb szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek.
Az anababtisták: Münzer Tamás a vezetőjük és a felnőttkori újrakeresztelkedés mellett álltak ki.
Az ellenreformáció: A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház megújításához is. A harcot és a reformációt együttesen jelentő mozgalmat ellenreformációnak vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Az ellenreformációt a papság mellett a jelentős erőt képviselő katolikus nagyhatalmak támogatták, mint Franciaország és a Habsburg Birodalom. A megújulás fóruma a tridenti zsinat(1545-1563) volt. A zsinaton felléptek a reformáció által is bírált visszásságok ellen. Betiltották a búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi normákat szabtak a papoknak és a főpapoknak. Iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Nagy gondot fordítottak a hitéletre, ismét tisztázták a hittételeket. Kitartottak a katolicizmus hagyományai mellett: nem csorbították a pápa hatalmát, a szentek tiszteleté és ezenkívül megerősítették a szerzetesi mozgalmakat.
Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő feladatának a katolicizmus védelmét tekintette. A tagjaitól katonai fegyelmet követelő, erősen központosított rend élén a generális állt. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és magas színvonalú iskolákat hoztak létre. A képzett jezsuiták hatására sok ember tért át-vissza a katolikus hitre, tehát katolizált.
A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. Ismét életre hívták az inkvizíciót 1542-ben, ez a katolikus országokban lépett fel az új tanok követőivel szemben. Létrehozzák a tiltott könyvek jegyzékét, az indexet. A reformációval szembeni küzdelemben szerepet szántak a külsőségeknek, a pompának is. A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A barokkban monumentális méreteket alkalmaztak, mellyel az ember kiszolgáltatottságát és az építtető hatalmát akarták megjeleníteni.
A katolikus megújulás megállította a reformáció terjedését. A katolikus államhatalom segítségével Franciaországban, Csehországban, Ausztriában és részben Magyarországon ismét a katolicizmusé lett a vezető szerep.
2009. március 4., szerda
V. Tétel: IV. Béla uralkodásának jellemzői a tatárjárás előtt és után
IV. Béla és a tatárjárás
IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire. Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette. Például: A királyi tanácsban elégettette a bárők székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek(báróknak is) a király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár(mongol) veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya Kötény volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is, még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás(1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat. Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre. Muhi közelében 1241. április 11.-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni(Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni(Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A tatárjárás elötti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat(Kiskunság, Nagykunság), és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.
IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire. Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette. Például: A királyi tanácsban elégettette a bárők székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek(báróknak is) a király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár(mongol) veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya Kötény volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is, még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás(1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat. Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre. Muhi közelében 1241. április 11.-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni(Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni(Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A tatárjárás elötti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat(Kiskunság, Nagykunság), és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.
2009. március 3., kedd
XV. Tétel: A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon
A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon
Mária Terézia és II. József
Mária Terézia 1740-ben kerül hatalomra a pragmatika szankció alapján. Uralkodása kezdetén az őt el nem ismerő uralkodók megtámadták a Habsburg Birodalmat, kitör az osztrák örökösödéi háború. Ez 1740-1748-ig tart. II. Nagy Frigyes porosz király seregei elfoglalják Sziléziát 1742-ben. A bajorok Felső-Ausztriában és Csehországban tőrnek előre. A vészhelyzetben Magyarország rendjei segítik ki az uralkodót, azzal, hogy megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adót. A rendek ezzel a Birodalmon belül megerősítették a már kiharcolt kiváltságaikat, s ez egyben az ország viszonylagos függetlenségének a megőrzését is jelentette. Az örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát próbálja majd visszaszerezni Mária Terézia a hétéves háború során(1756-1763), de nem jár sikerrel.
Mária Terézia -elődeivel ellentétben- törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és nemességet érzelmileg is a dinasztiához kösse. Ezt, úgy próbálta elérni, hogy új kitüntetéseket alapított -például a Szent István rend-, hazahozatta Dalmáciából Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot. 1749-ben alapította a Theresianumot, ami a magyar nemesi ifjúság nevelésére szolgált és 1760-ban a magyar nemesi testőrséget, mely a magyar nemesség hivatali és katonai előmenetelét segítette.
Mária Terézia rendeletei: Az uralkodó nagyhatalmi állásának megőrzése érdekében rákényszerül egy állandó hadsereg fejlesztésére, ami viszont óriási összegeket emészt fel. Ezért szükségessé válik az állami jövedelmek erőteljes növekedése. Az uralkodó reformprogramot vezet be, ami a porosz reformok mintáján alapult. Átszervezésekkel olcsóbbá és átláthatóbbá próbálta tenni az állam működését. Csehországban és Ausztriában a rendekkel elismertették a kiváltságos rétegek adóztatását. Magyarországon a rendek 1751-ben visszautasítják a nemesi adófizetést. Mária Terézia így közvetett módon 1754-ben egy vámrendelettel csapolja meg a nemesség jövedelmeit. kettős vámhatárt alakít ki, ami egy belső határ az örökös tartományok és Magyarország között. Magyarország elsősorban nyersanyagot, mezőgazdasági termékeket szállított Ausztriába, míg onnan általában ipari áruk, textíliák érkeztek. Mária Terézia merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, melynek lényege az arany felhalmozása volt. A mezőgazdasági kivitel emelkedése elsősorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhető. Emiatt a birtokosok igyekeztek növelni földjeiket a közös földek és a jobbágytelkek rovására. Ez a robotterhek növekedésével járt. A jobbágytelkek csökkenése, illetve a jobbágyok fokozott megterhelése komolyan sértette az állam érdekeit. A nemesi adómentesség miatt ugyanis a majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek után szedtek állami adót. Miután az országgyűlés 1764-ben visszautasította a kérdés rendezését, a királynő az 1767-es Urbárium rendeletben maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat. A jobbágyoknak heti egy nap igásrobotot, vagy heti két nap gyalogrobotot kellett végezniük. Rögzítették a majorsági és az úrbéres földek arányát. 1777-ben adja ki tanügyi rendeletét a Ratio Educationis-t. Egységes, a népiskolától az egyetemig felépülő iskolarendszert terveztek meg. Államilag előírt tantervet vezettek be, s ezekben megfogalmazták, hogy az oktatás fő célja az államhoz hű és hasznos polgárok nevelése. Előtérbe került a földrajz, a történelem, a gyakorlati ismeretek. Az oktatás ugyan jórészt az egyház kezén maradt, de a tantervek révén érvényesült az állami ellenőrzés. A rendelet nem mondta ki az általános tankötelezettséget.
II. József 1740-ben született és 1780-ban került hatalomra. Már 1761-ben sűrgeti a reformokat. Apja Lotharingiai Ferenc, aki 1745-ben lesz Német-Római császár. II. József 1765-ben lesz Német-Római császár. Feleségei sorban meghalnak. Álnéven, álöltözetben utazgatta be az országot. Mikor hatalomra kerül nem koronáztatja meg magát magyar királynak, hogy ne kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására. Rendeletekkel akar kormányozni. Őt nevezik a "kalapos királynak". A magyar koronát Bécsbe vitette. Az elmaradottabb területeket akarta felzárkóztatni. Ehez új kormányzati modellt dolgozott ki. Uralkodása 10 évében több, mint 6 ezer rendeletet hozott. Elképzeléseinek összességét jozefinizmusnak nevezzük. Ez a Birodalom modernizációjára irányul. 1781-ben kiadja a cenzúra rendeletet és a türelmi rendeletet. A türelmi rendeletben az evangélikusoknak, a kálvinistáknak, az ortodoxoknak a korábbinál szabadabb vallásgyakorlást biztosított és az állampolgári jogok gyakorlását függetlenné tette a felekezettől(egyháztól). A cenzúra rendeletben kivette a cenzust az egyház kezéből. 1782-ben a betegápolással és tanítással foglalkozó szerzetesrendeken kívül feloszlatta a szerzetesrendeket. 1784-ben hozza meg nyelvrendeletét, melyben hivatalos államnyelvnek a németet teszi meg. Ez viszont nagy felháborodást váltott ki a nemesség körében. Ebben az évben rendeli el először a népszámlálást és a birtokösszeírást. Ezzel készíti elő a nemesség megadóztatásának kísérletet. 1785-ben az 1784-es román parasztfelkelés kapcsán hozza meg a jobbágyrendeletét. Ebben engedélyezi a szabad költözködést, a szabad házasodást, a mesterség tanulását és eltörli a jobbágy szó használatát. 1786-ban újabb népszámlálást és birtokösszeírást rendel el, de ekkor már pattanásig feszült a helyzet az uralkodó és a rendek között. A nemesi vármegyéket fel akarja számolni, ezért az országot 10 kerületre osztotta. 1788-ban a törökök ellen háborúzik és a hadjáratban halálos betegséget kap. 1790-ben hal meg. Halálos ágyán rendeleteit visszavonja, kivéve a türelmi-, a jobbágy-, és egy az alsópapságra vonatkozó rendeletét.
Mária Terézia és II. József
Mária Terézia 1740-ben kerül hatalomra a pragmatika szankció alapján. Uralkodása kezdetén az őt el nem ismerő uralkodók megtámadták a Habsburg Birodalmat, kitör az osztrák örökösödéi háború. Ez 1740-1748-ig tart. II. Nagy Frigyes porosz király seregei elfoglalják Sziléziát 1742-ben. A bajorok Felső-Ausztriában és Csehországban tőrnek előre. A vészhelyzetben Magyarország rendjei segítik ki az uralkodót, azzal, hogy megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adót. A rendek ezzel a Birodalmon belül megerősítették a már kiharcolt kiváltságaikat, s ez egyben az ország viszonylagos függetlenségének a megőrzését is jelentette. Az örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát próbálja majd visszaszerezni Mária Terézia a hétéves háború során(1756-1763), de nem jár sikerrel.
Mária Terézia -elődeivel ellentétben- törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és nemességet érzelmileg is a dinasztiához kösse. Ezt, úgy próbálta elérni, hogy új kitüntetéseket alapított -például a Szent István rend-, hazahozatta Dalmáciából Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot. 1749-ben alapította a Theresianumot, ami a magyar nemesi ifjúság nevelésére szolgált és 1760-ban a magyar nemesi testőrséget, mely a magyar nemesség hivatali és katonai előmenetelét segítette.
Mária Terézia rendeletei: Az uralkodó nagyhatalmi állásának megőrzése érdekében rákényszerül egy állandó hadsereg fejlesztésére, ami viszont óriási összegeket emészt fel. Ezért szükségessé válik az állami jövedelmek erőteljes növekedése. Az uralkodó reformprogramot vezet be, ami a porosz reformok mintáján alapult. Átszervezésekkel olcsóbbá és átláthatóbbá próbálta tenni az állam működését. Csehországban és Ausztriában a rendekkel elismertették a kiváltságos rétegek adóztatását. Magyarországon a rendek 1751-ben visszautasítják a nemesi adófizetést. Mária Terézia így közvetett módon 1754-ben egy vámrendelettel csapolja meg a nemesség jövedelmeit. kettős vámhatárt alakít ki, ami egy belső határ az örökös tartományok és Magyarország között. Magyarország elsősorban nyersanyagot, mezőgazdasági termékeket szállított Ausztriába, míg onnan általában ipari áruk, textíliák érkeztek. Mária Terézia merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, melynek lényege az arany felhalmozása volt. A mezőgazdasági kivitel emelkedése elsősorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhető. Emiatt a birtokosok igyekeztek növelni földjeiket a közös földek és a jobbágytelkek rovására. Ez a robotterhek növekedésével járt. A jobbágytelkek csökkenése, illetve a jobbágyok fokozott megterhelése komolyan sértette az állam érdekeit. A nemesi adómentesség miatt ugyanis a majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek után szedtek állami adót. Miután az országgyűlés 1764-ben visszautasította a kérdés rendezését, a királynő az 1767-es Urbárium rendeletben maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat. A jobbágyoknak heti egy nap igásrobotot, vagy heti két nap gyalogrobotot kellett végezniük. Rögzítették a majorsági és az úrbéres földek arányát. 1777-ben adja ki tanügyi rendeletét a Ratio Educationis-t. Egységes, a népiskolától az egyetemig felépülő iskolarendszert terveztek meg. Államilag előírt tantervet vezettek be, s ezekben megfogalmazták, hogy az oktatás fő célja az államhoz hű és hasznos polgárok nevelése. Előtérbe került a földrajz, a történelem, a gyakorlati ismeretek. Az oktatás ugyan jórészt az egyház kezén maradt, de a tantervek révén érvényesült az állami ellenőrzés. A rendelet nem mondta ki az általános tankötelezettséget.
II. József 1740-ben született és 1780-ban került hatalomra. Már 1761-ben sűrgeti a reformokat. Apja Lotharingiai Ferenc, aki 1745-ben lesz Német-Római császár. II. József 1765-ben lesz Német-Római császár. Feleségei sorban meghalnak. Álnéven, álöltözetben utazgatta be az országot. Mikor hatalomra kerül nem koronáztatja meg magát magyar királynak, hogy ne kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására. Rendeletekkel akar kormányozni. Őt nevezik a "kalapos királynak". A magyar koronát Bécsbe vitette. Az elmaradottabb területeket akarta felzárkóztatni. Ehez új kormányzati modellt dolgozott ki. Uralkodása 10 évében több, mint 6 ezer rendeletet hozott. Elképzeléseinek összességét jozefinizmusnak nevezzük. Ez a Birodalom modernizációjára irányul. 1781-ben kiadja a cenzúra rendeletet és a türelmi rendeletet. A türelmi rendeletben az evangélikusoknak, a kálvinistáknak, az ortodoxoknak a korábbinál szabadabb vallásgyakorlást biztosított és az állampolgári jogok gyakorlását függetlenné tette a felekezettől(egyháztól). A cenzúra rendeletben kivette a cenzust az egyház kezéből. 1782-ben a betegápolással és tanítással foglalkozó szerzetesrendeken kívül feloszlatta a szerzetesrendeket. 1784-ben hozza meg nyelvrendeletét, melyben hivatalos államnyelvnek a németet teszi meg. Ez viszont nagy felháborodást váltott ki a nemesség körében. Ebben az évben rendeli el először a népszámlálást és a birtokösszeírást. Ezzel készíti elő a nemesség megadóztatásának kísérletet. 1785-ben az 1784-es román parasztfelkelés kapcsán hozza meg a jobbágyrendeletét. Ebben engedélyezi a szabad költözködést, a szabad házasodást, a mesterség tanulását és eltörli a jobbágy szó használatát. 1786-ban újabb népszámlálást és birtokösszeírást rendel el, de ekkor már pattanásig feszült a helyzet az uralkodó és a rendek között. A nemesi vármegyéket fel akarja számolni, ezért az országot 10 kerületre osztotta. 1788-ban a törökök ellen háborúzik és a hadjáratban halálos betegséget kap. 1790-ben hal meg. Halálos ágyán rendeleteit visszavonja, kivéve a türelmi-, a jobbágy-, és egy az alsópapságra vonatkozó rendeletét.
2009. február 26., csütörtök
XVIII.Tétel: A nemzetállamok kialakulása német példán keresztül
A német egység
Az 1848-as forradalmaknál nem alakul ki nemzetállam a porosz területeken.
A porosz gazdaság gyors fejlődésnek indul a XIX. században, ennek látványos része a vasútépítés. Rengeteg szénlelőhelyet és vasérclelőhelyet tárnak fel. Acéltermelés is megindul. A német származású Siemens hulladék vasból állít elő acélt. Fontos iparvidékek: Ruhr-vidék, Szilézia, Berlin környéke. Megjelenik az igény egy egységes vámrendszerre. Ez lesz a Vámszövetség, ami még 1834-ben alakul meg, Zollverein(ejtsd: collferájn) a neve. 39 német állam alkotja, de Ausztria nincs benne. Két elképzelés van az egységes német államra. Az egyik a kisnémet egység a poroszok vezetésével, a másik a nagynémet egység az osztrákok vezetésével. A nagynémet egységet Franciaország és Anglia nem nézné jó szemmel. Végül is a kisnémet egység fog megalakulni.
Az egység létrejötte: Poroszország jóval fejlettebb, mint a környező országok. Erős hadseregük van, amely a legfejlettebb a térségben. Ez az erős hadsereg elsősorban Otto von Bismarck-nak köszönhető, akit az 1862-ben nevezett ki I.Vilmos kancellárnak. Vilmos 1861-ben került hatalomra és liberális reformokat vezetett be. Bismarck másik neve a "Vaskancellár". Ő vezeti be az általános hadkötelezettséget 18 éves kortól. Mindenkit kiképeztetett, így egy gyorsan mozgósítható hadsereget kapott. Laktanyákat létesített az esetleges mozgósítások esetére. Ezenkívül modernizálta a hadsereg felszerelését.
1864-ben kitör a Dán háború, mivel meghal a dán király és Poroszország területi igényekkel lép fel ellene. A harc Holstein(Holstejn) és Schleswig(Sleszvig) megszerzéséért indul. Legalábbis látszólag. Az elsődleges cél a közbeavatkozó Ausztria haderejének felmérése volt, ugyanis az osztrákok is területi igényekkel léptek fel Dániával szemben. Végül is a poroszok megszerzik az északibb területet Schleswiget, míg az osztrákoké lesz Holstein. Bismarck ezzel a csellel felismeri a Habsburg Birodalom gyengeségét és az 1866-ra tervezett, osztrákok elleni villámháborúra kiegyezik a franciákkal. Ennek értelmében Franciaország megkapta Luxemburg felett az uralmat. 1866-ban aztán egy villámháborúban, Königgratz-nél(Königrétc) a poroszok döntő vereséget mértek az osztrák hadakra. Poroszország enyhe békefeltételeket szab, de mind e mellett megszerzi Holsteint. A háború után Poroszországhoz kapcsolják az Észak-német államokat. Ezzel 1867-ben 18 tagállammal létrejön az Észak-Német Szövetség. A szövetségben nincs benne Bajorország, Baden, Hessen, Ausztria, Württemberg. Ausztria kivételével a déli német államok a Dél-német Szövetségbe tömörültek, aminek viszont nem volt gyakorlati jelentősége. III.Napóleon háborúval fenyegeti meg a déli német államokat, ha csatlakoznak az Észak-német szövetséghez. 1870-1871(-)ben zajlik a francia-porosz háború. A háborút a spanyol trón megüresedése okozta. Napóleon spanyol király akart lenni, de a poroszok is indítottak egy jelöltet a trónra. Franciaország erre hadatüzen az Észak-német Szövetségnek. A poroszok legyőzik a franciákat és megostromolják Párizst is. III.Napóleont leváltják.
1871. január 18-án I.Vilmos a versaillesi kastély tükörtermében kiálltja ki az egységes Német Birodalmat. A franciáktól elveszik Elzászt és Lotaringiát, amik fontos iparvidékek. Németország lakossága 40 millió fő, ezenkívül Németország Európa legerősebb katonai hatalmává válik. A császár I.Vilmos lesz, akinek az alkotmány nagy hatalmat biztosít.
Az 1848-as forradalmaknál nem alakul ki nemzetállam a porosz területeken.
A porosz gazdaság gyors fejlődésnek indul a XIX. században, ennek látványos része a vasútépítés. Rengeteg szénlelőhelyet és vasérclelőhelyet tárnak fel. Acéltermelés is megindul. A német származású Siemens hulladék vasból állít elő acélt. Fontos iparvidékek: Ruhr-vidék, Szilézia, Berlin környéke. Megjelenik az igény egy egységes vámrendszerre. Ez lesz a Vámszövetség, ami még 1834-ben alakul meg, Zollverein(ejtsd: collferájn) a neve. 39 német állam alkotja, de Ausztria nincs benne. Két elképzelés van az egységes német államra. Az egyik a kisnémet egység a poroszok vezetésével, a másik a nagynémet egység az osztrákok vezetésével. A nagynémet egységet Franciaország és Anglia nem nézné jó szemmel. Végül is a kisnémet egység fog megalakulni.
Az egység létrejötte: Poroszország jóval fejlettebb, mint a környező országok. Erős hadseregük van, amely a legfejlettebb a térségben. Ez az erős hadsereg elsősorban Otto von Bismarck-nak köszönhető, akit az 1862-ben nevezett ki I.Vilmos kancellárnak. Vilmos 1861-ben került hatalomra és liberális reformokat vezetett be. Bismarck másik neve a "Vaskancellár". Ő vezeti be az általános hadkötelezettséget 18 éves kortól. Mindenkit kiképeztetett, így egy gyorsan mozgósítható hadsereget kapott. Laktanyákat létesített az esetleges mozgósítások esetére. Ezenkívül modernizálta a hadsereg felszerelését.
1864-ben kitör a Dán háború, mivel meghal a dán király és Poroszország területi igényekkel lép fel ellene. A harc Holstein(Holstejn) és Schleswig(Sleszvig) megszerzéséért indul. Legalábbis látszólag. Az elsődleges cél a közbeavatkozó Ausztria haderejének felmérése volt, ugyanis az osztrákok is területi igényekkel léptek fel Dániával szemben. Végül is a poroszok megszerzik az északibb területet Schleswiget, míg az osztrákoké lesz Holstein. Bismarck ezzel a csellel felismeri a Habsburg Birodalom gyengeségét és az 1866-ra tervezett, osztrákok elleni villámháborúra kiegyezik a franciákkal. Ennek értelmében Franciaország megkapta Luxemburg felett az uralmat. 1866-ban aztán egy villámháborúban, Königgratz-nél(Königrétc) a poroszok döntő vereséget mértek az osztrák hadakra. Poroszország enyhe békefeltételeket szab, de mind e mellett megszerzi Holsteint. A háború után Poroszországhoz kapcsolják az Észak-német államokat. Ezzel 1867-ben 18 tagállammal létrejön az Észak-Német Szövetség. A szövetségben nincs benne Bajorország, Baden, Hessen, Ausztria, Württemberg. Ausztria kivételével a déli német államok a Dél-német Szövetségbe tömörültek, aminek viszont nem volt gyakorlati jelentősége. III.Napóleon háborúval fenyegeti meg a déli német államokat, ha csatlakoznak az Észak-német szövetséghez. 1870-1871(-)ben zajlik a francia-porosz háború. A háborút a spanyol trón megüresedése okozta. Napóleon spanyol király akart lenni, de a poroszok is indítottak egy jelöltet a trónra. Franciaország erre hadatüzen az Észak-német Szövetségnek. A poroszok legyőzik a franciákat és megostromolják Párizst is. III.Napóleont leváltják.
1871. január 18-án I.Vilmos a versaillesi kastély tükörtermében kiálltja ki az egységes Német Birodalmat. A franciáktól elveszik Elzászt és Lotaringiát, amik fontos iparvidékek. Németország lakossága 40 millió fő, ezenkívül Németország Európa legerősebb katonai hatalmává válik. A császár I.Vilmos lesz, akinek az alkotmány nagy hatalmat biztosít.
2009. február 25., szerda
X. Tétel: A középkori város és kereskedelem jellemzői
A városok
A középkori városok kialakulásának előzménye, a kora középkorban meginduló mezőgazdasági fejlődés. Olyanok, mint új eszközök használata és a kétnyomásos, háromnyomásos gazdálkodás. A növekvő terménymennyiség következtében az ezredfordulótól gyorsan nőni kezdett a kontinens népessége, két és fél évszázad alatt a duplájára, kb. 75 millióra. A módszerek terjesztésében jelentős szerepet játszottak a kivándorló telepesek a hospesek. A mezőgazdaságban egyre több lett a felesleg, ismét meghatározóvá válik az árutermelés és a pénzgazdálkodás. Elterjedt a vízimalmok használata. Az ókori városok a népvándorlás korában jórészt elpusztultak. A királyi és egyházi központok körül sokan letelepedtek, de ezek nem rendelkeztek önállósággal. A középkori városok önállóságukat a következőképpen vívták ki: Először a távolsági kereskedők alapítottak közösségeket személyük és áruik védelme érdekében. Ezekhez a bizonyos önállóságot élvező csoporthoz csatlakoztak az árutermelés következtében szaporodó kézművesek. A kereskedők vezetésével új, szervezettebb közösségeket, kommunákat hoztak létre. A kommunák a földbirtokosokkal szemben pénzzel, vagy ha kellett erővel kiharcolták önállóságukat, a városi önkormányzatot.
A városi önkormányzat kivívása tulajdonképpen azt jelentette, hogy a városlakók függetlenítették magukat a feudális rendszer jobbágy-földesúr viszonyától. A város jogilag is elkülönült környezetétől. Különböző immunitásokat(kiváltságokat) élveztek. A városi polgárok szabadon választhattak bírókat, egy összegben rótták le adójukat a földesúrnak és a királynak, maguk választhatták plébánosukat. A nagyobb városok rövidesen már csak a királytól függtek. Az önkormányzat révén a városi polgár köztes helyet foglalt el a középkori társadalomban, nem volt nemes, de jobbágy sem. A város élén a polgármester (vagy a bíró) állt, akit a városi tanács választott. Kezdetben a tanácsban csak a leggazdagabb réteg, a kereskedők képviseltethették magukat. A polgárság zömét alkotó iparosmesterek a XIII. századra vívták ki, hogy beleszólhassanak a város irányításába. A városlakók többségét a városi politikából kizárt szegények(plebsek) alkották. A plebsek sorát folyamatosan gyarapított a városba beköltöző jobbágyság.
A céhek: A kézművesek szakmánként (takácsok, pékek, szabók, stb.) érdekvédelmi szervezeteket hoztak létre, ezek a céhek. A céhek teljes jogú tagjai az önálló műhellyel rendelkező mesterek. A mesterré válás hosszú folyamat volt. Először évekig kellett inasként szolgálni egy mester mellett, aztán mesterlegényként kellett szolgálni a mester műhelyében. Ha a legény kitanulta a szakma fortélyait, hosszú vándorúton idegen mesterek tudását is el kellt sajátítania.
A mestervizsgát a remekmunka elkészítéséhez kötötték. E nehéz felkészülés megakadályozta a mesterek számának túlzott növekedését, de a szakmai szinvonalat is biztosította. Korlátozták a megtermelhető áruk mennyiségét, hogy minden mester megtudjon élni. Igyekeztek kiküszöbölni a céhen belüli versenyt, ezért szabályozták a munkaidőt, a munkafolyamatot és az árakat. Mindez szigorú minőségi előírásokat is jelentett. A céhen kívüli iparűzőket, az úgynevezett kontárokat elűzték. A céhek fontos szerepet játszottak a város életében. Őriztek egy-egy városfalszakaszt, fenntartották a rendet a városban, támogatták a városi egyházat. Gondoskodtak az elhunyt céhtagok családjáról.
A városokat védelmi célokból fallal vették körül., ez is egy kiváltság volt. A falakkal határolt szűk területen emeletes házakat építettek. A korszakban nem alkalmazták a csatornázást, emiatt gyakran törtek ki járványok. A XI. századtól a városok száma Nyugat-Európában és Itáliában gyorsan nőtt. A nyugati városok elsősorban a környezetüket látták el, ezért közepes méretűek voltak. Ez kb. 4-5 ezer főt jelentett. A távolsági kereskedelembe bekapcsolódó, árumegállítási joggal is rendelkező nagyvárosok 10-15 ezer embernek adtak otthont. Nyugat-Európában a városok viszonylag egyenletesen helyezkedtek el.
A kereskedelem: A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.
A termékeket a helyi piacon adták el. A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben árulták termékeiket. A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. A kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Ezt az útvonalat elsősorban Velence és Genova uralták. Európába keletről elsősorban a fűszerek és luxuscikkek érkeztek. Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti-tenger térségében. A fejletlenebb északi-keleti területekről nyersanyagot és élelmiszert vittek nyugatra, cserébe Észak-Németország és Flandria városaiból iparcikkeket(szerszámokat, fegyvereket, posztót) szállítottak. Jelentőssé vált az Angliából szállított gyapjú, mely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítása számára szövetségbe léptek egymással, ez a Hanza szövetség és 1161-ben kötötték. A két tengeri útvonalat(Levante, Hanza) szárazföldi kereskedelem kötötte össze.
A középkori városok kialakulásának előzménye, a kora középkorban meginduló mezőgazdasági fejlődés. Olyanok, mint új eszközök használata és a kétnyomásos, háromnyomásos gazdálkodás. A növekvő terménymennyiség következtében az ezredfordulótól gyorsan nőni kezdett a kontinens népessége, két és fél évszázad alatt a duplájára, kb. 75 millióra. A módszerek terjesztésében jelentős szerepet játszottak a kivándorló telepesek a hospesek. A mezőgazdaságban egyre több lett a felesleg, ismét meghatározóvá válik az árutermelés és a pénzgazdálkodás. Elterjedt a vízimalmok használata. Az ókori városok a népvándorlás korában jórészt elpusztultak. A királyi és egyházi központok körül sokan letelepedtek, de ezek nem rendelkeztek önállósággal. A középkori városok önállóságukat a következőképpen vívták ki: Először a távolsági kereskedők alapítottak közösségeket személyük és áruik védelme érdekében. Ezekhez a bizonyos önállóságot élvező csoporthoz csatlakoztak az árutermelés következtében szaporodó kézművesek. A kereskedők vezetésével új, szervezettebb közösségeket, kommunákat hoztak létre. A kommunák a földbirtokosokkal szemben pénzzel, vagy ha kellett erővel kiharcolták önállóságukat, a városi önkormányzatot.
A városi önkormányzat kivívása tulajdonképpen azt jelentette, hogy a városlakók függetlenítették magukat a feudális rendszer jobbágy-földesúr viszonyától. A város jogilag is elkülönült környezetétől. Különböző immunitásokat(kiváltságokat) élveztek. A városi polgárok szabadon választhattak bírókat, egy összegben rótták le adójukat a földesúrnak és a királynak, maguk választhatták plébánosukat. A nagyobb városok rövidesen már csak a királytól függtek. Az önkormányzat révén a városi polgár köztes helyet foglalt el a középkori társadalomban, nem volt nemes, de jobbágy sem. A város élén a polgármester (vagy a bíró) állt, akit a városi tanács választott. Kezdetben a tanácsban csak a leggazdagabb réteg, a kereskedők képviseltethették magukat. A polgárság zömét alkotó iparosmesterek a XIII. századra vívták ki, hogy beleszólhassanak a város irányításába. A városlakók többségét a városi politikából kizárt szegények(plebsek) alkották. A plebsek sorát folyamatosan gyarapított a városba beköltöző jobbágyság.
A céhek: A kézművesek szakmánként (takácsok, pékek, szabók, stb.) érdekvédelmi szervezeteket hoztak létre, ezek a céhek. A céhek teljes jogú tagjai az önálló műhellyel rendelkező mesterek. A mesterré válás hosszú folyamat volt. Először évekig kellett inasként szolgálni egy mester mellett, aztán mesterlegényként kellett szolgálni a mester műhelyében. Ha a legény kitanulta a szakma fortélyait, hosszú vándorúton idegen mesterek tudását is el kellt sajátítania.
A mestervizsgát a remekmunka elkészítéséhez kötötték. E nehéz felkészülés megakadályozta a mesterek számának túlzott növekedését, de a szakmai szinvonalat is biztosította. Korlátozták a megtermelhető áruk mennyiségét, hogy minden mester megtudjon élni. Igyekeztek kiküszöbölni a céhen belüli versenyt, ezért szabályozták a munkaidőt, a munkafolyamatot és az árakat. Mindez szigorú minőségi előírásokat is jelentett. A céhen kívüli iparűzőket, az úgynevezett kontárokat elűzték. A céhek fontos szerepet játszottak a város életében. Őriztek egy-egy városfalszakaszt, fenntartották a rendet a városban, támogatták a városi egyházat. Gondoskodtak az elhunyt céhtagok családjáról.
A városokat védelmi célokból fallal vették körül., ez is egy kiváltság volt. A falakkal határolt szűk területen emeletes házakat építettek. A korszakban nem alkalmazták a csatornázást, emiatt gyakran törtek ki járványok. A XI. századtól a városok száma Nyugat-Európában és Itáliában gyorsan nőtt. A nyugati városok elsősorban a környezetüket látták el, ezért közepes méretűek voltak. Ez kb. 4-5 ezer főt jelentett. A távolsági kereskedelembe bekapcsolódó, árumegállítási joggal is rendelkező nagyvárosok 10-15 ezer embernek adtak otthont. Nyugat-Európában a városok viszonylag egyenletesen helyezkedtek el.
A kereskedelem: A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.
A termékeket a helyi piacon adták el. A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben árulták termékeiket. A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. A kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Ezt az útvonalat elsősorban Velence és Genova uralták. Európába keletről elsősorban a fűszerek és luxuscikkek érkeztek. Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti-tenger térségében. A fejletlenebb északi-keleti területekről nyersanyagot és élelmiszert vittek nyugatra, cserébe Észak-Németország és Flandria városaiból iparcikkeket(szerszámokat, fegyvereket, posztót) szállítottak. Jelentőssé vált az Angliából szállított gyapjú, mely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítása számára szövetségbe léptek egymással, ez a Hanza szövetség és 1161-ben kötötték. A két tengeri útvonalat(Levante, Hanza) szárazföldi kereskedelem kötötte össze.
2009. február 24., kedd
I. Tétel: Az athéni demokrácia fő jellegzetességei
Az athéni demokrácia
Demokrácia: A többség uralmán alapuló politikai rendszer.
Az athéni demokrácia szerkezete a Kr.e. V. században nyerte el végső formáját, amit Kleiszthenész alakított ki. Kleiszthenész Kr.e. 507-től, mint arisztokrata vezető, alakítja ki az új berendezkedést. Célja megakadályozni a zsarnokság visszatérését, a hatalmat ellenőrizhetővé tenni. Az új berendezkedés az új elvek szerint kialakított területi egységen nyugodott, szemben a korábbi származási, majd vagyoni besorolással. A területi egységek váltak a tisztségek betöltésének, a katonáskodásnak, és a közigazgatásnak az alapjává. Megszüntetik a szabad polgárok közötti jogi különbségeket. Tehát Kleiszthenész 10 kerületre osztja fel Athént, amikben kb. egyenlő számban éltek az emberek, ezzel akarja biztosítani az egyenlő népképviseletet. A 10 kerületet phűlének hívták. Ezenkívül még 3 nagy részre is felosztja a területeket: egy városi, egy tengerparti, és egy belföldi-termelői körzetre. Egy phűlé területe mindhárom részből kellett, hogy álljon, nagyjából területükhöz viszonyítva azonos mértékben. A phűléket többségben a démosz(nép) tagjai irányították, de az arisztokrácia is jelen volt. Minden phűléből 50 ember választottak, akik részt vettek az 500-ak tanácsában, a buléban. A bulé fő feladata a tőrvény előkészítése, a tisztségviselők munkájának ellenőrzése, az állam pénzügyeinek irányítása. A napi dolgok intézésére 50 fős ügyelestes bizottságokat hoztak létre. Mindegyik phűlé választott egy sztratégoszt is, így volt összesen 10 sztratégosz. A sztratégoszok a hadügyekkel foglalkoztak, és ez a tisztség, a többi tisztséggel szemben több éven át is betőlthető volt. A legfőbb hatalom az évenként kb. 40-szer ülésező népgyűlés (ekklészia) kezében volt. A népgyűlés hozta a tőrvényeket, döntött a háború és béke kérdéséről, a külpolitikáról, és itt választották a tisztségviselőket, ellenőrizték a bulét. A tisztségviselők az arkhónok, ők munkájukért pénzt kaptak.Minden athéni polgár, aki betölti a 20. életévét tagja lehet a népgyűlésnek.A rabszolgák, nők, és metioszok nem vehettek részt a népgyűlésen. A metioszok az athéni polgárjoggal nem rendelkező idegen bevándorlók. Athén város a kikötővel együtt kb. 100ezer fős volt, ebből 14ezer ember rendelkezett polgárjoggal. Fontos része az athéni demokráciának a bíróság, mely 6000 tagból állt.600-600 fő minden phűléből. Közűlük kerültek ki az egyes konkrét ügyekben intézkedő bíróság tagjai, akik szolgálatuk idejére napidíjat kaptak . A demokrácia egyik újítása volt a cserépszavazás, mellyel ismét csak a zsarnokság visszatérését akarták megakadályozni. Ha valakiről a polgárok, úgy vélték, hogy zsarnokságra tőr, akkor azt cserépszavazással száműzhették Athénból 10 évre.
Az athéni demokrácia fénykora a persze háborúk utáni időszakra tehető. Ennek egyik legnagyobb alakja az ősi arisztokrata családból származó Periklész, akit 15-ször választottak meg a sztratégoszi posztra. Ez a Kr.e.V. század környéke. Periklész korában a jogi egyenlőség a szabad polgárok számára már megvalósult. A politikában, a közéletben való részvételt a gyakorlatban is biztosították mindenki számára. A politikai életben sajátos szerepet játszó színházi látogatásért is bevezetik a napidíjat. Az athéni demokrácia fénykora, Athén fénykora.
Demokrácia: A többség uralmán alapuló politikai rendszer.
Az athéni demokrácia szerkezete a Kr.e. V. században nyerte el végső formáját, amit Kleiszthenész alakított ki. Kleiszthenész Kr.e. 507-től, mint arisztokrata vezető, alakítja ki az új berendezkedést. Célja megakadályozni a zsarnokság visszatérését, a hatalmat ellenőrizhetővé tenni. Az új berendezkedés az új elvek szerint kialakított területi egységen nyugodott, szemben a korábbi származási, majd vagyoni besorolással. A területi egységek váltak a tisztségek betöltésének, a katonáskodásnak, és a közigazgatásnak az alapjává. Megszüntetik a szabad polgárok közötti jogi különbségeket. Tehát Kleiszthenész 10 kerületre osztja fel Athént, amikben kb. egyenlő számban éltek az emberek, ezzel akarja biztosítani az egyenlő népképviseletet. A 10 kerületet phűlének hívták. Ezenkívül még 3 nagy részre is felosztja a területeket: egy városi, egy tengerparti, és egy belföldi-termelői körzetre. Egy phűlé területe mindhárom részből kellett, hogy álljon, nagyjából területükhöz viszonyítva azonos mértékben. A phűléket többségben a démosz(nép) tagjai irányították, de az arisztokrácia is jelen volt. Minden phűléből 50 ember választottak, akik részt vettek az 500-ak tanácsában, a buléban. A bulé fő feladata a tőrvény előkészítése, a tisztségviselők munkájának ellenőrzése, az állam pénzügyeinek irányítása. A napi dolgok intézésére 50 fős ügyelestes bizottságokat hoztak létre. Mindegyik phűlé választott egy sztratégoszt is, így volt összesen 10 sztratégosz. A sztratégoszok a hadügyekkel foglalkoztak, és ez a tisztség, a többi tisztséggel szemben több éven át is betőlthető volt. A legfőbb hatalom az évenként kb. 40-szer ülésező népgyűlés (ekklészia) kezében volt. A népgyűlés hozta a tőrvényeket, döntött a háború és béke kérdéséről, a külpolitikáról, és itt választották a tisztségviselőket, ellenőrizték a bulét. A tisztségviselők az arkhónok, ők munkájukért pénzt kaptak.Minden athéni polgár, aki betölti a 20. életévét tagja lehet a népgyűlésnek.A rabszolgák, nők, és metioszok nem vehettek részt a népgyűlésen. A metioszok az athéni polgárjoggal nem rendelkező idegen bevándorlók. Athén város a kikötővel együtt kb. 100ezer fős volt, ebből 14ezer ember rendelkezett polgárjoggal. Fontos része az athéni demokráciának a bíróság, mely 6000 tagból állt.600-600 fő minden phűléből. Közűlük kerültek ki az egyes konkrét ügyekben intézkedő bíróság tagjai, akik szolgálatuk idejére napidíjat kaptak . A demokrácia egyik újítása volt a cserépszavazás, mellyel ismét csak a zsarnokság visszatérését akarták megakadályozni. Ha valakiről a polgárok, úgy vélték, hogy zsarnokságra tőr, akkor azt cserépszavazással száműzhették Athénból 10 évre.
Az athéni demokrácia fénykora a persze háborúk utáni időszakra tehető. Ennek egyik legnagyobb alakja az ősi arisztokrata családból származó Periklész, akit 15-ször választottak meg a sztratégoszi posztra. Ez a Kr.e.V. század környéke. Periklész korában a jogi egyenlőség a szabad polgárok számára már megvalósult. A politikában, a közéletben való részvételt a gyakorlatban is biztosították mindenki számára. A politikai életben sajátos szerepet játszó színházi látogatásért is bevezetik a napidíjat. Az athéni demokrácia fénykora, Athén fénykora.
IX/B. Tétel: Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai
Az iszlám
Dzsáhilijja: Az iszlám előtti arab világ.
Az arab-félsziget jelentős részét nomád arabok (beduinok) lakták. Az arab egy sémi eredetű népcsoport, mely Afrikából származik, a beduinok pedig törzsi szervezetben élő nomád arabok.
A beduin törzsek egymással harcoltak a száraz, sivatagos területeken a vízért, oázisokért és állatállományért. A törzsek vezetője a sejk volt. A törzsön kívüli emberek meggyilkolása, kirablása nem számított bűnnek Egyes területeken- mint például a Tömjénút mentén-virágzó kereskedővárosok jöttek létre. Közülük a legjelentősebb Mekka, amely egy új vallás bölcsőjévé vált. A város ősi zarándokhely volt, itt őrzik a Kába követ.
Mohamed próféta: 571-ben született Mohamed egy Mekka környéki törzsben. Karavánkereskedővé válik, majd megházasodik egy gazdag özveggyel. Negyven évesen felhagy a kereskedéssel és látomásai hatására új hitet kezd el terjeszteni. Támadást indított a bálványimádat ellen, vallása monoteista volt. Azt hirdette, hogy Isten (Allah), Gabriel arkangyalon keresztül mondta el neki igazságait, parancsait. Az iszlám jelentése: Teljes meghódolás. Hívei kezdetben ismeretségéből és a mekkai szegényekből származtak. Mohamed tanításaiban megveti az uzsorásokat és a kapzsi embereket. A szegények, elesettek gyámolítására buzdít, parancsol. Tanításaiban fontos az egység gondolata. Mekkából a gazdag, majd később uralkodóvá előlépő Omajja család elűzi 622-ben. Ez a hidzsra, az iszlám időszámítás kezdete. A próféta Jathribba költözik, melyet később átneveznek Medinat-al-Nabi(-)nak, azaz a próféta városának. Ez a város Medina. 630-ban Mekka is behódol az új hitnek, többek között azért, mert Mohamed vallási előírássá tette a Kába-kő tiszteletét és a mekkai zarándoklatot.
Iszlám és a Korán: Mohamed medinai évei alatt fejti ki részletesen tanításait, melyeket a hívei jegyeztek fel. Az iszlám hittételei szent könyvében, a Koránban (hirdetés) kerültek kifejezésre.
Az iszlám lényege a szigorú monoteizmus. Nincs Szentháromság. Jézust, mint prófétát elismerik.
A Koránnak 5 fő parancsa van: I. Allahban, az egyetlen istenben és az Ő prófétájában, Mohamaedben való hít. II. Napi ötszöri ima Mekka felé fordulva, amit rituális mosdás előz meg.
III. Kötelező alamizsnaosztás a szegények javára. IV. A ramadán havi böjt betartása, mikor napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni. V. Minden muszlimnak legalább egyszer az életben el kell zarándokolnia Mekkába.
A muszlim szó jelentése: meghódolt hívő. Az iszlám még számos a mindennapi életre vonatkozó előírást is tartalmaz. Ilyen például az alkohol és a sertéshús fogyasztásának a tiltása. A többnejűséget legfeljebb 4 feleségig engedi. A papságnak nincs olyan kitüntetett szerepe a vallási életben, mint a keresztény világban. A pap nem közvetít Isten és az emberek között, csupán vezeti a közös imát. A pap arab neve az imám. Az élet szinte minden pontját meghatározza a vallás az arab világban. A bírók (kádik) a Korán alapján ítélkeztek. Megemlíthető még a dzsihád, melynek eredeti jelentése a belső lelki küzdelem. Később a "Szent háborút", a hit erőszakkal történő terjesztését kapcsolják hozzá. Fontos, hogy aki a hit terjesztése közben hal meg, az azonnal a Paradicsomba kerül. Fontos könyvek a Koránon kívül: - Hadisz. Ez azon mondások könyve, melyet Mohamed nem illesztett bele a Koránba.
- Szunna. Ez a próféta tetteit tartalmazza.
Dzsáhilijja: Az iszlám előtti arab világ.
Az arab-félsziget jelentős részét nomád arabok (beduinok) lakták. Az arab egy sémi eredetű népcsoport, mely Afrikából származik, a beduinok pedig törzsi szervezetben élő nomád arabok.
A beduin törzsek egymással harcoltak a száraz, sivatagos területeken a vízért, oázisokért és állatállományért. A törzsek vezetője a sejk volt. A törzsön kívüli emberek meggyilkolása, kirablása nem számított bűnnek Egyes területeken- mint például a Tömjénút mentén-virágzó kereskedővárosok jöttek létre. Közülük a legjelentősebb Mekka, amely egy új vallás bölcsőjévé vált. A város ősi zarándokhely volt, itt őrzik a Kába követ.
Mohamed próféta: 571-ben született Mohamed egy Mekka környéki törzsben. Karavánkereskedővé válik, majd megházasodik egy gazdag özveggyel. Negyven évesen felhagy a kereskedéssel és látomásai hatására új hitet kezd el terjeszteni. Támadást indított a bálványimádat ellen, vallása monoteista volt. Azt hirdette, hogy Isten (Allah), Gabriel arkangyalon keresztül mondta el neki igazságait, parancsait. Az iszlám jelentése: Teljes meghódolás. Hívei kezdetben ismeretségéből és a mekkai szegényekből származtak. Mohamed tanításaiban megveti az uzsorásokat és a kapzsi embereket. A szegények, elesettek gyámolítására buzdít, parancsol. Tanításaiban fontos az egység gondolata. Mekkából a gazdag, majd később uralkodóvá előlépő Omajja család elűzi 622-ben. Ez a hidzsra, az iszlám időszámítás kezdete. A próféta Jathribba költözik, melyet később átneveznek Medinat-al-Nabi(-)nak, azaz a próféta városának. Ez a város Medina. 630-ban Mekka is behódol az új hitnek, többek között azért, mert Mohamed vallási előírássá tette a Kába-kő tiszteletét és a mekkai zarándoklatot.
Iszlám és a Korán: Mohamed medinai évei alatt fejti ki részletesen tanításait, melyeket a hívei jegyeztek fel. Az iszlám hittételei szent könyvében, a Koránban (hirdetés) kerültek kifejezésre.
Az iszlám lényege a szigorú monoteizmus. Nincs Szentháromság. Jézust, mint prófétát elismerik.
A Koránnak 5 fő parancsa van: I. Allahban, az egyetlen istenben és az Ő prófétájában, Mohamaedben való hít. II. Napi ötszöri ima Mekka felé fordulva, amit rituális mosdás előz meg.
III. Kötelező alamizsnaosztás a szegények javára. IV. A ramadán havi böjt betartása, mikor napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni. V. Minden muszlimnak legalább egyszer az életben el kell zarándokolnia Mekkába.
A muszlim szó jelentése: meghódolt hívő. Az iszlám még számos a mindennapi életre vonatkozó előírást is tartalmaz. Ilyen például az alkohol és a sertéshús fogyasztásának a tiltása. A többnejűséget legfeljebb 4 feleségig engedi. A papságnak nincs olyan kitüntetett szerepe a vallási életben, mint a keresztény világban. A pap nem közvetít Isten és az emberek között, csupán vezeti a közös imát. A pap arab neve az imám. Az élet szinte minden pontját meghatározza a vallás az arab világban. A bírók (kádik) a Korán alapján ítélkeztek. Megemlíthető még a dzsihád, melynek eredeti jelentése a belső lelki küzdelem. Később a "Szent háborút", a hit erőszakkal történő terjesztését kapcsolják hozzá. Fontos, hogy aki a hit terjesztése közben hal meg, az azonnal a Paradicsomba kerül. Fontos könyvek a Koránon kívül: - Hadisz. Ez azon mondások könyve, melyet Mohamed nem illesztett bele a Koránba.
- Szunna. Ez a próféta tetteit tartalmazza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)