VII. Tétel: Hunyadi János törökellenes harcai

Hunyadi János törökellenes harcai

A havasalföldi nemesi családból származó Hunyadi Jánost Zsigmond emelte fel, mikor lovagjai közé fogadta. Zsigmond kíséretében megfordult Itáliában és Csehországban, megismerte a zsoldos és a huszita harcmodort. Hunyadi János Jagelló Ulászlót támogatva emelkedett a bárók közé: elnyerte a szörényi bánságot, a temesi ispánságot, az erdélyi vajdaságot és a nándorfehérvári kapitányságot. Tisztségei révén az ország haderejének jelentős részével rendelkezett. Ezek a méltóságok egyben a török elleni védekezés vezetőjévé avatták.
Hunyadi eredményesen védte meg a rábízott országrészeket. 1442-ben betörnek Erdélybe a törökök és Marosszentimrénél vereséget mérnek Hunyadira, de Ő nem adta fel a harcot. A lakosságot is fegyverbe szólítva útját állta a foglyok tömegeivel elvonulni készülő ellenségnek és győzelmet aratott.
Győzelmei következtében Hunyadi népszerűsége- különösen a köznemesség körében- rendkívül megnőtt. Az ifjú királlyal támadó hadjáratra szánták el magukat. 1443 őszén 35 ezer fős magyar, lengyel és délszláv sereg indult a török főváros, Drinápoly felé. Azt remélték, hogy ősszel a török nem tudja mozgósítani főerőit. Több győzelmet arattak, de a tél beálltával három hónapnyi harc után visszafordultak. Ez volt a hosszú hadjárat.
Hunyadi sikereit a lovagi, a huszita és a könnyűlovas hadviselés ötvözésének köszönhette. Páncélosai fegyelmezetten hajtották végre utasításait., ügyesen alkalmazták a szekérvárat és a portyákat.
Mivel a török sereg Kis-Ázsiában is le volt kötve és tartani lehetett a keresztény hatalmak törökellenes összefogásától, a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444-ben megkötött béke- a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá- komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát. A király és Hunyadi, úgy látták, hogy itt az alkalom a török kiszorítására az egész Balkánról. A pápa is új hadjáratra ösztönözte az uralkodót. 1444 őszén Ulászló és Hunyadi a békeszerződést megszegve újabb hadjáratot indított. Csak kisebb erőkkel rendelkeztek. A pápai ígéret ellenére az itáliai hajók nem akadályozták meg az ázsiai török hadsereg átkelését Európába. A kétszeres túlerőben lévő szultáni seregtől Hunyadi Várnánál vereséget szenvedett. A csatában a magyar sereg jelentős része és a király is odaveszett.
Hunyadi kormányzósága: A király halálát követően országgyűlést hívtak össze, ahol a Habsburg-párti Garai-Cillei liga és a Hunyadi liga egyezséget kötött. Hunyadi elismerte V. László királyságát, ellenlábasai pedig- engedve a köznemességnek- hozzájárultak Hunyadi kormányzóvá választásához(1446-1452). Hunyadi a gyermekkirály mellett szinte a teljes uralkodói jogkört gyakorolta. Kormányzósága idején tovább gyarapította birtokait. Az állam és a saját bevételét azonban- 220 ezer arany- azonban az ország védelmére fordította. 1448-ban újabb támadó hadjáratot vezet a török ellen. Seregét nem tudta egyesíteni a felkelő albánokéval, ráadásul a szerb fejedelem elárulta. Végül három napos kemény csatában vereséget szenvedett Rigómezőnél.
A nándorfehérvári diadal: 1453-ban II. Mohamed elfoglalta Konstantinápolyt. 1456-ban a szultáni sereg Nándorfehérvárat vette ostrom alá. Ez a vár a magyar védelem legfontosabb láncszeme volt. A várat 7 ezer emberével Szilágyi Mihály- Hunyadi sógora- védte. Szilágyi külső segítség nélkül nem tudta volna tartani magát. Hunyadi bandériuma és a Délvidék nemessége a vár felmentésére indult. Segítségükre volt a pápa megbízásából törökellenes kereszteshadat szervező Kapisztrán János, olasz ferences szerzetes. A Délvidék népe tömegesen vonult a keresztesek zászlaja alá. Hunyadi a Dunán létesített török hajózárat áttörve jutott be seregével a várba. Néhány nap múlva a keresztesek ötletszerű támadását kihasználva kitört a romos várból és legyőzte a szultáni hadat. Hunyadi a győzelem után nem sokkal áldozatul esett a seregben elharapódzó pestisjárványnak. Nándorfehérvár megvédése óriási jelentőségű, hiszen a vár török kézre kerülése védhetetlenné tette volna a déli határvonalat és így az egész országot.