XI. Tétel: A nagy földrajzi felfedezések lefolyása és következményei

A nagy földrajzi felfedezések

A XV. századi nyugat-európai gazdaság nagy mennyiségben igényelte a nemesfémekből való pénzérméket. A keletről érkező árucikkek fogyasztása nőtt és mivel ezek ellenértéke többnyire a pénz volt, a Kelet szinte kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket. A levantei kereskedelem túl költségessé vált a rá kivetett török adó miatt. Nehezítette a helyzetet, hogy kezdtek kimerülni Magyarország és Csehország nemesfémbányái. A gondokkal- a reneszánsznak köszönhetően- a problémák megoldására nyitottabb Nyugat-Európa nézett szembe. Fejlődött a tudományos élet, a Földet ismét sokan gömb alakúnak képzelték. Új technika újítások jelentek meg, amik lehetővé tették az óceáni hajózást. Ilyen volt például az új hajótípus a karvella és az új tájékozódó eszközök, mint az iránytű. A kereskedelmi útvonalak nyugatabbra tolódtak át.
A portugál és a spanyol felfedezések: A portugál hajósok már a XV. század közepétől egyre távolabb merészkedtek el Afrika partjai mentén arany és fűszerek megszerzése reményében. 1487-ben Bartalomeo Diaz elérte Afrika legdélibb pontját a Jóreménység fokát. 1498-ban Vasco de Gama Afrika megkerülése után eljutott Indiába. A portugálok kereskedelmi telepeket hoztak létre Indiában, majd keletebbre hatolva Kínában is. Óriási jövedelmekre tettek szert a levantei kereskedelem megkerülésével, mert így az araboktól magukhoz ragadták a fűszerkereskedelem hasznát. A luxuscikkekért Indiában és Kínában is nemesfémmel tudtak fizetni.
A spanyol királynő támogatásával indul útnak Kolombusz Kristóf olasz tengerész nyugatnak. Kolombusz 1492-ben elérte az amerikai kontinens előterében fekvő Bahama-szigeteket. További útjai során felfedezte Kubát és Hispániolát, majd a közép-amerikai partvidéket. Abban a hitben halt meg, hogy Indiába érkezett. Az olasz Amerigo Vespucci ismeri fel, hogy új földrészt fedeztek fel. Róla nevezik el a kontinenst Amerikának.
A Föld első körülhajózására Magelán tett kísérletet, 1519-1521. A kapitányt ugyan a bennszülöttek megölték a Fülöp-szigeteken, de egyik hajója viszajutott Európába.
Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt, itt bontakozott ki a gyarmatosítás. Az új kontinensen természetes állapotban és tömegével fordultak elő nemesfémek. Hatalmas ültetvények kialakítására alkalmas földek álltak rendelkezésre. Ezek mind birtokba vehetőek voltak. Az itt található kultúrák technikai és társadalmi szempontból sokkal alacsonyabb szinten álltak, mint az európaiak. Az indián különböző szintű kultúrákat hozott létre a kontinensen. A Yukatán-félszigeten alakult ki a maja kultúra- piramisok, fejlett csillagászati, matematikai ismeretek- ami az európaiak érkezésének idejére lehanyatlott. Az aztékok a XV. században hozták létre a Közép-Amerika nagy részére kiterjedő birodalmukat. Intenzív földművelést folytattak. Fővárosuk Tenochtitlán volt. Despotikus állam volt és emberadót szedtek áldozati szertartásaikhoz. Az Azték Birodalmat 1519-1521 között Hernán Cortés hódítja meg kis létszámú katonáival és indián szövetségeseivel. Az aztékok nem tudták hova elhelyezni világukban és vallásukban az idegeneket, így kezdetben istenként tisztelték őket. Az aztékok vezetője Montezuma volt. Az aztékok túl későn ismerik fel a spanyolok igazi szándékát. Cuauhtemoc az aztékok utolsó vezetője. Az inkák az Andok mentén építették ki birodalmukat. Teraszos, öntözéses földművelést folytattak. Államukat a nap fiaként tisztelt inka vezette. A tisztség neve volt az inka szó. Itt is despotikus az államberendezkedés. Az Inka Birodalmat Francisco Pizarro fedezi fel és hódítja meg üzlettársával és testvéreivel. 1532-ben kezdődnek az első expedíciós hódítások, amikor is Cajamarcában a spanyolok elfogják Atahualpha Inkát és kivégzik. Ezután még egy jelentősebb vezetőjük lesz az inkáknak, Ő Manco. Kezdetben együttműködik a hódítókkal, de később átáll a nép oldalára. A teljes Inka Birodalom meghódítása hosszú folyamat volt, egészen a XV. század második feléig eltartott. Az Amazonasz menti területeket Francisco Orellane fedezi fel egy Gonzalo Pizarroval közös expedícióban, 1541-1542.
A kontinenst először birtokba vevő spanyol hódítókat konkvisztádoroknak (hódítóknak) nevezzük. A konkvisztádorok nagy technikai fölénnyel rendelkeztek, mert az indiánok nem ismerték a fémeket, a puskaport és a lovat sem. Az európaiak kegyetlensége és az általuk behurcolt betegségek az indián lakosság tömeges kipusztulását eredményezték. A munkaerőt Afrikából behurcolt feketékkel biztosították.
A kereskedelem: Az Amerikából Európába beözönlő nemesfémek az arany és az ezüst leértékeléséhez vezetett. Emelkedtek a mezőgazdasági és az ipari termékek árai- a mezőgazdasági jobban- , ez az úgynevezett árforradalom. A piac bővítése és az árak növekedése jelentős mértékben ösztönözte a termelést és a kereskedelmet. Amerikából nemesfémet, gyapotot, cukrot, dohányt szállítottak Európába, míg onnan iparcikkeket Amerikába. Európából alkoholt és ipar cikkeket vittek Afrikába, ahonnan rabszolgákat vásároltak. A rabszolgákat pedig, az amerikai ültetvényekre szállították. Ez a gazdasági körforgás vált a kibontakozó világkereskedelem motorjává. Létrejöttek a tőzsdék, melyek árutőzsdék voltak. A levantei kereskedelem hanyatlásnak indult. A Hanza forgalma fellendült, de árukészlete nem változott. Kialakulnak az új területekből nagy hasznot húzó centrum területek (pl. Spanyolország, Portugália) és a kevesebb hasznot élvező periféria területek. Nyugat-Európa fejlődésnek indul, Kelet-Európából élelmiszert, mezőgazdasági termékeket szállítanak nyugatra, míg keletre a nyugatiak iparcikkeket szállítanak.