2009. április 11., szombat

XIX. Tétel: A kiegyezésig vezető út, és annak értelmezése, elemzése

A kiegyezés

A forradalmak leverése után Ausztria nagyhatalmi külpolitikát folytatott. Az 1850-es évek eseményei azonban folyamatos kudarcokat hoztak. A krími háborúban elvesztették egyetlen jelentős szövetségesüket, Oroszországot. 1859-ben Itáliában súlyos vereséget szenvedtek.
A külpolitikai kudarcok és a pénzügyi csőd megrendítették a kis belső támogatottsággal bíró önkényuralmi rendszert. Az uralkodónak változtatnia kellett, ha megakarta előzni az összeomlást. Ferenc József 1859-ben menesztette Bachot és a konzervatív arisztokrácia felé nyitott. A konzervatívok vezetője Apponyi György gróf volt. Az Ő elképzeléseiket tükrözte az 1860. októberében kiadott októberi diploma, mely az 1848 előtti berendezkedést állította vissza, de a magyar önállóságot annál jobban korlátozta. Az országgyűlésnek még az adók megszavazása sem tartozott a jogkörébe. A próbálkozás azonban teljes kudarcot vallott. Deák és nyomában a magyar vezető réteg ragaszkodott az 1848-as tőrvényekhez és egyértelműen visszautasította az uralkodó javaslatát.
Látva a konzervatívok gyengeségét, Ferenc József a centralizációt akaró liberális osztrák-német polgárság felé fordult. Az októberi diplomát módosító februári pátens- 1861- erősítette a birodalmi központosítást és az alkotmányos vonásokat. Magyarország tartományként- alulértékelten- képviselhette volna magát a birodalmi gyűlésben(törvényhozó testület).
A pátens értelmében helyreállították a vármegyei önkormányzatot, a magyar államnyelvet és országgyűlési választásokat tartottak. A képviselők azonban elutasították a februári pátensben foglaltakat. Elutasították az alkotmányosság korlátozását, a Birodalom föderális felépítését, amely Magyarország önállóságát jelentősen korlátozta.
Az elutasítás formájában- az országgyűlés egységén- törés mutatkozott. Két oldal alakult ki. Deák és hívei feliratban kívánták megfogalmazni álláspontjukat, Ők lettek a Felirati Párt. Ők elismerték Ferenc József uralkodói jogát, cserébe a tárgyalásokért. Az országgyűlés másik csoportja határozatban akarta kinyilvánítani véleményét, Ők a Határozati Párt. Teljes mértékben elutasították az uralkodót. Vezetőjük Teleki László volt, aki később öngyilkos lesz.
Deákék szerzik meg az országgyűlésben a többséget.
A Provizórium, 1861-1865: Ez egy átmeneti korszak,- mely Schmerling nevéhez fűződik- melyben nem térnek vissza az 1850-es évek erőszakos módszerei.
Az elutasítás miatt az uralkodó feloszlatta az országgyűlést és felfüggesztette- ismét- az alkotmányos intézményeket, mint pl. a vármegyéket.
A '60-as években Ferenc József külpolitikai elszigeteltsége növekedett, a német és az olasz egységmozgalmakkal szemben tehetetlen volt. Ausztria a létrejövő erős nemzetállamokkal szemben csak szilárd belső viszonyok esetén tarthatta meg nagyhatalmi állását. Deák és köre számára is egyértelművé vált, hogy a magyar vezető réteg nem bírja sokáig a passzív ellenállást. Elterjedté vált az a nézet, hogy Oroszország és Németország hatalmi törekvései között a Birodalom szavatolhatja a legnagyobb mozgásszabadságot és a Birodalom védheti meg a magyarság vezető szerepét a nemzetiségiekkel szemben.
A kiegyezés: A legfőbb kérdés az volt, hogy van-e olyan megoldás melyben a Birodalom megtarthatja nagyhatalmi állását, de emellett biztosítva legyen Magyarország viszonylagos önállósága is. A megoldás alapját a konzervatívok dolgozták ki, Apponyi György vezetésével.
Javasolták, hogy a hadügy, külügy, pénzügy legyenek közös ügyek. Ezek alkotmányos felügyelete a két független törvényhozás által kiküldött delegáció feladata. A terv elfogadásához kölcsönös engedményeken át vezetett az út.
1865-ben Deák Ferenc megírja húsvéti cikkét, melyben azt mondja, hogy a magyarság hajlandó engedni a '48-as alapból a közös külpolitika, a védelem és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében, mindezt a Birodalom egységének fenntartása érdekében és az alkotmányosság visszaállításával.
Az uralkodó menesztette Schmerlinget és összehívta az országgyűlést. Az új törvényhozásban Deák és tábora döntő többséget szerzett.
Miután Deák nyomásának hatására az országgyűlés 1866-ban nem használta ki az uralkodó helyzetét, Ferenc József elhatározta magát a megegyezés mellett. Ismét visszaállították a megyei önkormányzatokat, hatályba léptették a '48-as törvényeket. 1867 februárjában az uralkodó kinevezte Andrássy Gyula grófot miniszterelnöknek. Ezt követően az országgyűlés elfogadta a közös ügyeket tartalmazó kiegyezési törvényt, majd 1867 júniusában magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet.
A dualizmus állami és gazdasági rendszere: Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú alkotmányos monarchia, azaz dualista állam lett. Ausztriát és Magyarországot a közös uralkodó mellett a hadügyek, a külügyek és az ezek fedezésére szolgáló pénzügyek együttes kezelése kapcsolta össze. A közös ügyeket közös minisztériumok intézték, melyeket mindkét birodalomrészről 60-60 fős bizottság- delegáció- felügyelt. A közös ügyekben a delegációk szerepüket csak részben tudták betölteni, így itt jelentős maradt az uralkodó befolyása. Az uralkodó kezében maradt teljes egészében a hadsereg vezetése. A két törvényhozás csak az adók és az újonclétszám meghatározásán keresztül gyakorolhattak hatást a hadseregre.
Ferenc József hatalmának megőrzését támogatta még az előszentesítés joga, ami kimondja, hogy a mindenkori magyar kormánynak a tőrvényjavaslataikat jóvá kell hagyatnia az uralkodóval, mielőtt azokat az országgyűlés elé terjesztik. Az előszentesítés joga nem lett törvénybefoglalva.
Magyarország a közös ügyeken kívül teljes önállósággal rendelkezett. Az országgyűlésnek felelős kormánya alakult. Magyarországot és Erdélyt egyesítették. Az országgyűlést cenzusos választójog alapján választották.
A kiegyezés gazdasági megállapodást is hozott, amit 10 évenként újra lehetett tárgyalni és az adott erőviszonyokhoz igazítani. A belpolitikailag önálló két ország gazdasági egységet képzett, közös volt a vámterület, a valuta, a tőke és a munkaerő szabadon áramolhatott. Ugyanakkor a kormányok hatáskörében hagyták a gazdaság fejlesztésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a tagállamok anyagilag milyen arányban fedezik a közös ügyeket. Ausztria részesedése 70%, míg Magyarországé 30% volt. Ez a népességet és fejlettséget figyelembe véve méltányosnak tekinthető.
A kiegyezés a korábbinál nagyobb lehetőséget adott a nemzeti érdekek érvényesítésére, bár Magyarország ezzel lemondott a teljes függetlenségről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése